Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-350

gg 850. országos ölés 1898. abban, hogy a t. kormány a magyar quóta-deputáczióra _ legalább egy szelid nyomást gyakorolt. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kiegyezési kérdésekben a t. kormány minden felvilágosítást megtagad, mert azt, a melyet a t. miniszterelnök úr egyik beszédében egy lélegzette] ötször, hatszor is ismételt, hogy tudniillik ő csak az ország érdekeit tartja szem előtt, komoly feleletnek elfogadni nemcsak nem lehet, (Úgy van! a baloldalon.) hanem ez csupán takaróul szolgálhat azon bajnak palástolására, melyet eljárásával esetleg okozott. Nem hiszem, hogy ha azok a bizonyos ischli megállapodások kedvező eredményre j'utottak volna, hogy ezekkel, mint az országra nézve nagy vívmányokkal a t. miniszterelnök úr urbi et orbi nem dicsekedett volna. Nem teszem fel, hogy diadalittas homlokát egy újabb virággal ékesíteni ne sietett volna. Teljesen értemés méltánylom azt, hogy ha egy diplomata az országot érdeklő nagy kérdésekben időelőtti nyilatkozatoktól tartózkodik, de egy miniszter, a ki az országnak szolgája, gazdasági kérdésekben felvilágosításokkal bármikor, midőn az ország azt megköveteli, tartozik. Az ő nyilatkozatmegtagadását nem másnak, mint az ország és a parlament lenézésének kell tekintenünk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Végre a t. miniszterelnök úrnak azon nyilatkozata, hogy ő többet nyilatkozni nem fog, hogy nincs erő, a mely őt arra kényszerítse és hogy háta mögött van egy nagy többség, a mely tőle több nyilatkozatot nem is kivan: nem egyéb, mint egy autokratának nyers erőre való támaszkodása (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és figyelmeztetés arra, hogy valamint sikeríílt ezen többséget mindenféle módok és eszközök által megnyernie, ezen többség neki segítségül szolgál egyszersmind arra is, hogy az ország minden ügyeiben és minden gazdasági kérdésekben a felvilágosítást akkor, a mikor neki tetszik, magától elhárítsa. (Úgy van! a baloldalon.) De lássuk tovább a kormánynyilatkozatot is, a melyek a jövő pénzügyi és gazdasági dolgainkra vonatkoznak. (Halljuk! Halljuk! a balés szélső baloldalon.) A quótakérdésben a t pénzügyminiszter úr egyszerűen a benyújtott törvényjavaslatokra hivatkozott, mondván, hogy ugyanolyan javaslatok a másik államfél parlamentjéhez is benyújtattak. A t. pénzügyminiszter úr azonban épen nem mondja azt, hogy ezen javaslatoknak az osztrák parlamentben leendő lényege3 meg nem változásához tárezáját kötötte és azt sem állítja, hogy ezen javaslatoknak elfogadása osztrák részről nem köttetett-e valamely feltételhez. Már pedig úgy a volt, mint a jelenlegi osztrák pénzügyminiszter nyilatkozataiból, melyeket a parlamenti bizottság előtt nyilvánosan tettek, úgy vagyunk értesülve, hogy az osztrák november 7-éa, hétfőn. parlamentben a beterjesztett javaslatokat csak azon feltétel alatt fognák elfogadtatni, hogyha magyar részről egyszersmind a quótaemelés is bizonyossá lesz. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ugyanezt állította legközelebb az osztrák nagybirtokosoknak egyik tekintélyes tagja, Grabmayer is választói előtt tartott beszédében, azt jelentvén ki, hogy a beterjesztett javaslatok elfogadásra Ausztriában csak akkor számíthatnak, ha egyszersmind a magyar quóta fel is emeltetik. Kérdem tehát a t. pénzügyminiszter urat, hogy igaz-e ezen nagytekintélyű államférfiaknak állítása: igen, vagy nem ? Mert ha nem igaz, akkor azon urak kijelentéseikkel csupán csak a kiegyezési javaslatoknak elfogadására akarnak hangulatot készíteni. De hogyha való, akkor a t. pénzügyminiszter úr játszik velünk szembekötősdit, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mi azt bizonyítja, hogy mellőzte az ország érdekeinek szem előtt tartását, a melyért meg érdemelné, hogy vád alá helyezését indítványozzuk. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Második kérdésünk, a melyre feleletet várunk, az, hogy mi a szándéka az esetre, hogyha Ausztriával a megegyezés alkotmányos módon nem sikerül? Ez a kérdés ma már teljes erővel tolul elő; mert hiszen az 1898:1. törvényczikknek hatálya ez év végével lejár és nem látunk semmiféle előkészületet, semmiféle komoly intézkedést arra, hogy pénzügyi és gazdasági dolgaink ezen év lejártával anarchiává ne váljanak. {Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az 1867. évi XII. törvéayczikknek világos értelme szerint, hogy ha a megegyezés Ausztriával nincs meg, akkor önálló vámterületet kell létesíteni; mert a »berendezés« szó alatt [mást alig lehet érteni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen felfogásnak adott kifejezést maga a t. pénzügyminiszter úr is 1896 ban itt a parla^ mentben tartott beszédében és ugyanezt a felfogást osztja gróf Tisza István képviselőtársunk is, a ki 1897. évi deczember hó 30-án az »Országos Hírlap«-ban megjelent czikkében azt mondja (olvassa): » Vámpolitikai függetlenségünket mindaddig, míg vámsorompó nem választ el Ausztriától, papíroson létező üres fantomnak tartom.« Távol áll tőlem, hogy én ma a vámszövetség, vagy az önálló vámterület, vagy bárminemű vámberendezés előnyei felett vitába, bocsátkozzam ; csupán saját álláspontomat kívánom jelezni azzal, hogy én az önálló vámterületnek vámsorompókkal vagyok híve, (Éljenzés a szélső baloldalon.) mert nincs oly előny, nincs oly jövedelem, a mely az ország nagyobb függetlenségével és nagyobb gazdasági önállóságával összemérhető lehetne. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miután pedig megegyezés nincs és