Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-349

72 349. országos ülés 1898. novemher ä-én, S2oml}ston. hogy, ha a t. képviselő urat meggyőztem — a mint remélem, meggyőztem — arról, hogy a házszabályok szerint nem kívánhat mást, mint azt, hogy interpellácziója szerdán, vagy más interpellácziós napon vétessék elő, magától el fog állani attól a kívánságától, hogy hétfőn terjeszsze elő interpelláezióját. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza: T. ház! A házszabályokhoz kérek szót. Én azt hiszem, hogy ez az eset egyáltalában nem érdemli meg, hogy ez a rettenetes nagy emóezió legyen a házban, a melyet e fölött a kérdés fölött látok. Én azt hiszem, hogy a mélyen tisztelt elnök űr — a mint egyébként egész helyesen interpretálja a házszabályokat — ez esetben a házszabályokat félre méltóztatott érteni. Teljesen helyes, hogy az interpellácziókra egy rendszerinti napot állapít meg az országgyűlés, a melyre hosszú évtizedek óta a szerdai és szombati napokat szokta megállapítani a ház, mert a házszabályok szerint így kell rendezkedni. Teljesen helyes az is, a mit a nagyon tisztelt elnök úr mondott, hogy ha valakinek rendkivfíli sürgős interpellácziója vau, hogy azt tartozik előzetesen az elnök úrnál bejelenteni, az elnök úr belátására bízván azt, hogy ezen sürgős interpelláezióját megtarthatja-e; ha nem, úgy a házhoz apellálhat, a mely neki azt megengedheti. A jelen eset nem ez, hanem — a mire nem egy, hanem száz meg száz preczedens áll rendelkezésre — röviden a következő: egy képviselő bejelent egy szabályszerííleg kiszabott határidőre nem sürgős, hanem egy a napirendre tartozó interpellácziót. Már most mi következett be ? Az idő hiánya okából, mintán már két óra elmúlt, . . . (Folytonos zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Még nem múlt el két óra!) Kérem az urakat, ne méltóztassanak türelmetlennek lenni, megengedem, hogy akkor, a mikor kérte, még öt perez hiányzott a két órából. De méltóztatnak tudni azt is, hogy a házszabályokban benn van az a rendelkezés is, hogy ha valakire egy negyed órával az ülés berekesztése előtt kerííl a sor a szólásra, (Felkiáltások a jobboldalon : Ez a szakasz nem vonatkozik az interpellácziókra!) — nincsen megmondva, hogy miiyen tárgyra, — joga van kérni, hogy vagy az ülés foJytattassék, vagy pedig másnapra tehesse át a beszédét. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll! Ez komédia!) Egyébről nem szól a házszabály. Hány esetet mutassak fel az előttem szólott t. képviselő úrnak, hogy abból a táborból került elő a komédia, ha valaki szombatra bejelentett interpellácziójának hétfőre való elhalasztását kérte, akárhány esetet fog találni erre a t. képviselő úr. Erről van szó, ezt kéri Molnár János t. képviselőtársam, a mihez feltétlenül joga van. (Folytonos zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Nincsen joga!) Á t. képviselő urak nem akarják megadni azt a jogot, mi meg akarjuk adni, tehát szavazással kell dönteni a kérdésben, (Zaj. Felkiáltások jobbfelől: Egyszerű szavazással!) mert az elnök úr nincs abban a szerencsés helyzetben, — mint ember talán igen, de hivatalánál fogva nem lehet — hogy előre meg tudja mondani, hogy ebben a kérdésben Klobusiczky t. barátom hogyan fog szavazni, azt ösak akkor fogja megtudni, hogyha leszavazott. (Derültség a baloldalon,) De a miért különösen felszólaltam, örömmel veszem tudomásul, azaz nem is örömmel, de szívesen azt, hogy az elnök úr konczedálja, hogy a házszabályokra való hivatkozással, mikor a kérdés már fel volt téve, szabad intelmeket egymáshoz intézni. Nekem a házszabályokra való hivatkozással csak az az intelmem van, hogy jövőre ilyen intelmeket hozzánk intézni ne méltóztassanak, mert a házszabályok védpajzsa alatt nem félünk semmiféle ilyen szemrehányástól, hanem teljesítjük rendíthetetlenül kö • telesaégünket, a mint a hazafiságunk azt nekünk parancsolja. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Pulszky Ágost: T. képviselőház! A házszabályokhoz kérek szót! (Halljuk! Halljuk!) Világos és egyenes ellentétben áll a magyarázat, . . . (Felkiáltások balfelöl: Talán az előadói székbe ülne! Zaj. Elnök csenget) Elnök: Ha nem hallgatnak, akkor kénytelen leszek a t. képviselő urakat rendreutasítani. Pulszky Ágost: . . . melyet Polónyi Géza t képviselő úr az interpellácziókra vonatkozólag a házszabályoknak adott, azzal, a mi a házszabályokban foglaltatik, mert ha Polónyi Géza t. képviselő űr ioterpretácziójában helyes nyomon járt volna, ha a múlt gyakorlata azt mutatná, hogy azon a czímen, hogy háromnegyedkettő elmúlt, vagyis az ülés vége előtt, egy negyed órával kéretik a jövő ülésre való áttétel, az kellett volna, hogy következzék, hogy a következő ülés elején terjesztessék elő az interpelláczió. (Ellenmondások balfelöl.) Akkor az egyszerűen csak folytatása, illetve helyettesítése volna a megkezdett beszédnek; azt pedig az igen tisztelt képviselő úr sem képes minden ügyeskedése mellett sem az országgyűlés múlt praxisából kiokoskodni, sem a házszabályokból kiolvasni. Világos pedig a házszabályok azon értelmezése, — hiszen az urak fektették arra a legnagyobb súlyt — hogy a mit a ház állandó szabályul, az illető ülésszakra, annak megalkotása alkalmával meghozott, az megtartandó. Hiszen azon alapúi a kétórai ülés is, a melyre az urak épen ebben az esetben is hivatkoztak és melyet a ház épen ezen szempontból tart meg; mert különben lehetséges volna az ülést bármi-