Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-349

349. országos ülés 1898. november 5-éa, szombaton. 05 míg a felzaklatott kedélyeket egyik, vagy másik irányban meg nem nyugtatja. Az ellenzéknek ezt a kérelmét, ezt a jogos, hazafias magatartását minősíti a t. miniszterelnök úr és a t. túloldal obstrukcziónak. Obstrukczió! No hát ha ez obstrukczió, akkor én a magam részéről elfogadom azt a szó legsúlyosabb értelmében, és azt gondolom, hogy az ellenzék, ha soha nem csinált még obstrukcziót, azt most meg kell csinálnia (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert az olyan kormánynak, a mely a legválságosabb viszonyok között a tétlenség spanyol fala mögé búvik, mással mint obstrukczióval nem lehet felelni. Az ellenzéknek kötelessége mindent elkövetni, hogy az ilyen kormányt lehetetlené tegye, megbuktassa. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Az ellenzék a maga politikai programmja és a nemzet ellen követne el bűnt, hogyha ennek a kormánynak a további életre időt és alkalmat adna. (Élénk helyeslés és tetszés. Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a szélsőbalon; Abdánkén!) Már pedig azt nem tudom, hogy eddig is a kormányt tartsam-e hibásabbnak, vagy az ellenzéket azért a mulasztásáért, hogy Bánífy Dezső miniszterelnök urat politikai vétségei miatt eddig is vád alá nem helyezte. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek után még a t. túloldalhoz van egy szavam. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon. Egy hang balfelől: Falra borsót!) Mint beszédem elején is jeleztem, képviselővé történt megválasztatáson! után tele idealizmussal, a közügyekért lelkesülő hévvel és teljes bizalommal foglaltam el helyemet képviselőtársaim között, meg volt lelkemben a bizalom a t. túloldal iránt is. Ma is így gondolkozom, így érzek és előlegezni akarom önöknek ezt a bizalmat. Azt hiszem, hogy tehetségüket a haza üdvére, a nemzet boldogságára fogják felhasználni. És épen azért, mert úgy vagyok meggyőződve, egy kérést intézek önökhöz. Ez a mi hazánk, ez a mi közös édesanyánk most nagyon beteg, nagyfokú láza van és irtózatos betegség gyötri, a melynek neve: Bánífy Dezső. Ez a betegség annál veszélyesebb, mert már a nemesebb szerveket támadja meg és lefolyásától függ, hogy a betegség fog-e győzedelmeskedni, vagy pedig a beteg egészséges vérrendszere pusztítja-e el a fertőző baczillusokat. Az egyiknek pusztulni kell, a kettő együtt meg nem élhet, mert egészséges testben nem élhet meg a halál ördöge. Nekünk könnyű a kettő közt választani, mert hiszen csak jobban szeretjük ezt a földet, a mi édes anyánkat, mint a hogy félünk a betegségtől, mert hisz ez az ember lélektani világának kifejezett momentuma. Épen KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVIII. KÖTET. ezért, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy önök is jobban szeretik a közös anyát, mint a hogy félnek a mérges baczillusoktól, kérem, jöjjenek segítségünkre a beteg meggyógyításában azáltal, hogy vegyék le Bánffy Dezső bárót a politikai élet napirendjéről és akaszszák arra a szegre, a melyre Tisza Kálmán annak idején a bihari pontokat akasztotta. Nem fogadom el a napirendi indítványt. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. [Szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások: Öt perez!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet utóm). Elnök: Az ülést újra megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Tibád Antal! (Felkiáltások a baloldalon: Interpelláczió! Zaj ! Halljuk! Halljuk!) Tibád Antal: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azok a t. képviselőtársaim, a kik a most folyó vitában a ház ezen oldalán eddigelé felszólaltak, elég bőven és körülményesen kifejtették azokat az indokokat, a melyek bennünket azon elhatározásra bírtak, hogy az úgynevezett indemity-féle törvényjavaslatnak még a napirendre való tűzéséhez se járuljunk hozzá ezen alkalommal. Elmondták neveztesen, t. ház, hogy a miniszterelnök úr még most, tehát az utolsó órában állhatatosan vonakodik felvilágosítást adni a kormánynak a közgazdasági és az ezzel kapcsolatos többi kérdések megoldása körül elfoglalt álláspontját illetőleg. Ez a vonakodás megfosztja az országot annak lehetőségétől, hogy ily döntő pillanatban saját sorsának alakulására befolyást gyakorolhasson, és ez által egyszersmind megsemmisíti az alkotmánynak lényegét, a mely abban áll, hogy a nemzet maga intézze a saját sorsát. De evvel a t. miniszterelnök úr édes-keveset törődik. Mert a ránehezedő fatalizmus hatása alatt, úgy látszik, véglegesen el van határozva immár arra, hogy a közös vámterületet minden áron fentartja, következőleg, hogy ebből a ezélból a nemzetet az osztrák állami viszonyok fejlődéséhez képest az egyik, vagy másik irányban bevégzett tény elé állítsa, akár mi lesz is ennek következménye az országra nézve. A másik főindok, t. ház, a mely minket az említett elhatározásra bírt, az az immár túlontúl bebizonyított tény, hogy az utolsó négy év alatt az állami élet egész vonalán, annak minden rétegében oly mennyisége fejlődött ki a hatalmi visszaéléseknek, (Úgy van ! a bal- és a szélső baloldalon.) a törvénysértéseknek, (Helyeslés a balés a szélső baloldalon.) hogy Magyarországot ma de faeto nem is állithatjuk immár a jogállamok közé. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) 9