Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-349

349. országos ülés 1898. november 5-én szombaton. 50 alkalmazásban volt munkások is kenyérkereset j nélkül maradnak, az inség, a nyomor karjaiba lesznek dobva és nincs kéz, a mely okét onnan kirántsa. így készül nálunk leginkább a szoczializmus. (Igáz! Úgy van! balfelöl.) Én azt tartom, hogy ezen kérdéseimbe igazmondással csak azt lehet válaszolni, hogy báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr minket ily atyai gondoskodásban nem részesített; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ily intézkedéseket az ő részéről nem tapasztaltunk. De mit csinált? Csinálja mindazt, a mi a magyar hazafias és kulturális érdekekkel merőben ellenkezik, a mit az ő gondoskodásának tárgyát képező osztrák érdekek parancsolnak. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. ház kegyes engedelmével hivatkozni fogok néhányra a miniszterelnök úr által elkövetett CBinyek közül, (Halljuk! Halljuk!) főképen pedig olyanokra, a melyek a kiegyezési kérdésekkel vannak összeköttetésben. Ezzel a kormány iránti bizalmatlanságomat megokolva, az ellenzék magatartását — önök szerint obstrukczióját — eképen kimutatva, dokumentálni akarom a parlament és a nemzet előtt azon igaz körülményt, hogy mi nem a miniszterelnök úr személye ellen vettük fel és folytatjuk a harczot, hanem az ő helytelen és kárhozatos politikája ellen. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Czélünk az ő kárhozatos és helytelen politikájának megdöntése és a mi hazafias politikai programmunk érvényesítése. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a czél, a mely minket vezet, mert egyénileg úgy vagyunk meggyőződve, hogy ha a miniszterelnök űr az ő ismert politikai irányzatával oldja meg a kiegyezési kérdéseket, akkor Magyarország megszűnt továbbra is önálló lenni, a nemzet ellentállási ereje darabokra lesz zúzva, nem lesz soká képes ellenállni a végezélnak, Magyarországnak Ansztriäba leendő beolvasztásának. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy azután a miniszterelnök úr politikájának bukása az ő egyéni bukását is magában hordja, az a dolgok természetes összetartozandóságának következménye. A múlt évben, midőn az 1867: XII. törvényezikk világos és félremagyarázhatatlan rendelkezései szerint beállott azon időpont, midőn a magyar nemzet visszaesett egyik legkardinálisabb jogának, az önálló vámterület felállításának, gyakorlatába, a miniszterelnök úr volt az, ki e törvény kijátszásával, egy törvénytelen állapot erőszakos megteremtésével akadályozta meg a nemzetet e jogának érvényesítésében. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt a parlamentben, parlamentáris formák között meghozta a provizóriumot, egy évre meghosszabította a vámszövetséget a két állam közt, mely szövetség törvényszerű semmikép sem lehetett, mert nélkülözte mindazon előfeltételeket és kellékeket, a melyekhez annak megkötése, annak kötelező ereje fűzve van. És akkor, a midőn az 1867. évi XII. törvényezikk érvényesülését a miniszterelnök úr törvénytelen módon megakadályozta, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és ez által törvényen kívüli állapotot teremtett, ezt a törvénytelen állapotot egy évre, törvényes formák között hosszabbította meg. Ez olyan arczúícsapása a törvény szellemének, olyan torzképe az alkotmányosságnak, a melynél egy tisztességes abszolutizmus is csak jobb lehetett. Azóta meghozatott az 1898. évi I. törvényezikk, a melynek 3. §-ában az idevágó passzus következőképen hangzik (olvassa) : »Utasíttatik a kormány, hogy arra az esetre, ha a fennebb említett egyezményekre vonatkozó javaslatok legkésőbb 1898. év május í-éig a monarchia két állama törvényhozása elé nem terjesztethetnének, a jegybankügynek, nemkülönben a j elén törvény I. §-ában ideiglenesen szabályozott többi kérdéseknek, ez utóbbiakra nézve az 1867. évi XII. törvényezikk 68. §-ában az országnak fentartott önálló törvényes intézkedési joga alapján leendő állandó szabályozása iránt javaslatokat terjeszszen elo, még pedig oly időben, hogy ez a szabályozás még 1898. évi deczember 81-ike előtt törvényerőre emelhető legyen.« Ez minden kétséget kizárólag előírja a kormánynak a követendő utat; és mit csinál a kormány? Az 1898. évi I. törvényezikknek rendelkezését, intézkedését még csak meg sem kísérli végrehajtani, és daczára annak, hogy az idő rövid, hogy deczember 31-től már nem is egészen két hónap választ el, a miniszterelnök bujkál, alakoskodik, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) konok hallgatásával ingerli az ellenzéket, a mely féltékeny szemmel őrködik a nemzet jövője felett, és kiteszi az államot annak, hogy január [1-ével itt az alkotmányos élet minden részében fennakad. Mindazáltal azon ködbe burkolt rövid nyilatkozatokkal, a melyeket úgy a kormány, mint a t. túloldalnak egyikmásik tagja, mintegy önfeledt pillanatban, mintegy akarat nélkül imitt-amott elejt, azt akarja a t. miniszterelnök úr sejtetni az ellenzékkel, hogy a két kabinet között a kiegyezésre vonatkozólag olyan megállapodások léteznek, a melyeket elárulni, nyilvánosságra hozni nem szabad, nem lehet azért, mert ez Ausztriában esetleg óriási izgatottságot, elégületlenséget szülne, a mennyiben ezen megállapodások értelmében a kiegyezés Magyarország javára döntetnék el. Nohát, t. ház, a miniszterelnök úr annyiszor félrevezette, annyiszor felültette a törvényhozást, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Félkiáltások balfelől: Becsapta!) hogy neki azt ilyen mesterséges