Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-348

M 848. országos ülés 1898. november 4-én, pénteken. jön és kormányozzon. Ha tehát vád illet valakit e tekintetben, akkor t. képviselőtársam először is önmaga hintsen hamut a saját fejére, és ha követ akar dobni e tekintetben valakire, akkor azt dobja először is saját háza tetejére, mert valamint gróf Tisza Istvánnak megmondtam beszédem elején, hogy a politikai következetességről való megteled kezes a mai elvtelen és a politikai erkölcs tekintetében abszolút semmi súlylyal sem biró korszakban tévedés, baj, és még mélyebbre sülyedése a mai állapotoknak: úgy ezt a nyilatkozatot még sokszorta inkább fordíthatom Hegedüs Sándor t. képviselőtársammal szembe, a mennyiben volt idő, a mikor nem Bánffy Dezsők ültek Magyarország miniszterelnöki székében, hanem ott ült Andrássy Gyula, ott ült az igazságügyminiszteri székben Horváth Boldizsár, a kit legközelebb kisért a nemzet gyásza és fájdalma örök útjára; volt idő, a mikor az országnak legnagyobbjai, a régi korszaknak hátramaradt nagy hősei foglaltak helyet az országügyeinek vezetése vonalán. Akkor én, mint fiatal ember, a ki hevülve lelkesültem a hazafias dolgokért, lelkesülten olvastam Hegedüs Sándor t. képviselőtársam ezikkeit, a melyekbea az a kormány, a melynek hazafisága, erkölcsi tisztasága, egyéni nagysága külön és együtt megmérhetetlen magasságban állott a mai kormány felett, (Űgy van! a hal- és szélső haloldalon.) törpe, hazafiatlan volt Hegedüs Sándor t. képviselőtársam előtt, a mely ellen barczolni kellett az obstrukczióval. (Úgy van! a haloldalon.) Hát, t. képviselőtársam, én már gyermekkorom óta politikával tápláltam a lelkemet (Derültség jobbfelől.) és önt is bálványképen néztem, a mikor ön még mint ellenzéki vezérczikkirója a »Hon«nak azokat a szép, lelkes ezikkeket irta, a melyekkel az embereket hazafiakká nevelte. Az a Hegedüs Sándor, a ki kritikát mondott Andrássy Gyula kormányzata felett, a ki lesújtó ítéletet mondott annak ténykedése felett . . . Hegedüs Sándor: Tagadom! Sima Ferencz: ... a ki Lónyay Menyhértet, . . . Hegedüs Sándor (igenlöleg int). Sima Ferencz: ... a ki Eötvös József bárót, . . . Hegedüs Sándor: Soha! Sima Ferencz: • . . ennek a korszaknak a történelemben igazán ledönthetetlen nagyjait, könyörtelenül kritizálta, az most ne mondja az ország előtt és ne adjon nekünk leczkét abban, hogy mi vagyunk az okai annak, hogy az a kormány felhatalmazást nem kap. (Igás! Űgy van! a szélső baloldalon.) Nem szabad bizonyos dolgokról megfeledkezni olyan embereknek, a kik politikai pályafutásuk kezdetén nemzeti ideálokat képviseltek, a melyeknek képviseletében egy egész nemzet lelkiismerete felett virrasztottak, egy egész nemzet agyvelejét tartották gondozásban, egy nemzet lelkesedését bírták felkelteni és maguk mellett táborba szólítani. Azok az emberek, a kik nagy embereink mellett képesek voltak bennünket politikai harezba vinni és Tisza Kálmán táborában megtartani, a míg ő megtartotta elveit, azok, nem mondom, hogy hallgassanak el, de legalább ne feledkezzenek meg arról, hogy hazafias szempontból más időkben sokkal nagyobb, szebb, dicsőbb szerepet vittek. Mert, ha Hegedüs Sándor a maga eszével, tudásával és — a mi iránt nincs kétségem — hazafiságával görnyed, hátat hajt és felkarol egy ilyen kormányzatot, akkor én azt mondom a t. képviselő urnak, hogy mindazt, a mit mint ellenzéki ember irt, égesse el és minden embert, a ki őt olvasta, ezikkein lelkesült és politikai szereplését hazafias felhevüléssel kisérte, kérjen meg: felejtsétek el, hogy én valamikor egy szebb, nagyobb, dicsőbb korban nagy és szép szerepre vállalkoztam és rászolgáltam az egész nemzet elismerésére.. T. ház! Ennek megemlítésével azonban m4g nem számoltam le Hegedüs Sándor t. képviselőtársunkkal. (Derültség.) Ezzel csak kitértem a múltra, a melynek emlékei felett mint ellenzéki ember szíves lelkesedéssel virrasztok. De ha a képviselő úr nem is birna oly nagy múlttal, a melyhez vissza-visszatér azoknak hazafias jóemlékezete, a kik még élünk, hanem mint a mai kormánypártnak egyik előkelő tagja vágta volna ide azt a vádat, hogy: önök az okai annak, hogy a kormány január 1-én nem lesz képes törvényes felhatalmazással vezetni az ország ügyeit, akkor is volna, azaz van szavam ahhoz, sőt akkor is kötelességem visszautasítani azt a vádat. Mert a képviselő úr pozieziója a kormánypártban bir annyi súlylyal, mint egyik-másik miniszteré, sőt ha akarná, valamivel többel is bírna. És a mai politikai erkölcsök bizonyos sülyedése az, hogy beéri azzal a szereppel, hogy egyszerűen referálgat és nyolcz törvényjavaslatot nyújt be. Venné magának azt a szerepet, hogy gyakorolna kritikát a kormány felett ott, a hol kell és vinné bele saját, 1875-ig vallott politikai erkölcsét abba a többségbe, mely a kormány háta mögött ül! Akkor a t. képviselő úrnak legalább meg volna az a helyzete, hogy többet tudna, mint Szőts Pál képviselő úr. (Derültség balfelől.) Nem találja komikusnak, hogy egyetlen hajszállal sem különb politikai téren, mint Szőts Pál képviselő úr? (Derültség balfelől.) Én, a hol elnök vagyok, nem mondom meg fu'nek-fänak, mit akarok. Egy pártban lehet ftí-fa is, van ember is. Azoknak az embereknek megmondja a vezér: ezt akarom, így lesz. Hát tud-e a képviselő úr valamit?