Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-348
848. országos Illés 1898, november i-ón, pénteken. a 5 (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Meggondoltam a dolgot, mert messze lent van az istálló s míg a kocsis feljön, addig tűrjek egy embert házamban, kellemetlen embert, alkalmatlant, megfogtam nyakánál fogva és kidobtam. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Most az illető folyamodik a házhoz az én mentelmi jogom felfüggesztéséért, mert kidobtam egy embert, kit én nem hívtam oda, ki betolakszik házamba, kit a főispán odautasít. De még itt nincs vége, ezután jön csak a java. Akkor az az ember, ki nekem azelőtt barátom volt, quázi ma is olyforma szerepet játszunk, elmegy a főispánhoz és azt mondja: Az úr engem tönkretett, én így jártam. »Ön nem főkapitány, ön semmi — nem használom a többi kifejezést — »meujen ön azonnal és vasaltassa meg Sima Ferenczet, úgy hozza ide.« Azt mondja a főkapitány: Kérem, menjen az úr maga, majd kidobja az urat is épen úgy, mint engem. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hogy Csongrád vármegye közélete, hivatalos világa, közigazgatása és bírósága is menynyiben van hatalmi befolyás alatt, arra a következő szemelvényeket állítom elő. (Halljuk! Halljuk!) Az én választási elnökömet, egy hirtelenében előkerített sikkasztási ügy ezímén, — mert azt lehet mondva csinálni, a bíróság fényes szatiszfakcziót adott az én emberemnek — a választás előtt bevitték a csillagbörtönbe Szegedre, egy intelligens embert, kinek háza van, kit megtalálnak mindig, ki nem szökik el. Semmit sem szólnak hozzá, mikor a választásnak vége van, kieresztik, de nem mondják meg, miért vitték be és miért eresztik ki. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Gyönyörű! Ez nem lett megtorolva!) Meg lett torolva, de nem az igazságügymiuiszter által, megmondom, hogyan. (Halljuk!) A választás napján, hogy a közönségben félelmet keltsenek, a járásbíróság engem kihallgat, valami hajsza ezímén indított ügyben, a milyenekben azok az arak soha igazságot nem kap* nak. Jön hozzám csendőr és biztos, ezt látja a közönség, sőt hirdetik: »Must Simát épúgy el fogják csukni, mint választási elnökét.* Ugron Gábor épen nálam volt és azt mondta: Ez már mégis becstelenség! (Felkiáltások balfelől: Gyalázat !) Itt jön a java, még itt nincs vége. (Zaj.) Elnök: Kérem, hadd folytassa a szónok. Sima Ferencz: Délelőtt itt e ház folyosóján Vadnay András egyik ellenzéki képviselőnek mondja, hogy ma délután öt órakor a szegedi törvényszék ilyen ítéletet fog kimondani Pintér Gyula ellen és holnap ezt az embert — per Vadnay András — börtönbe hurczoltatom. Délelőtt itt mondja a folyosón, hogy délután a szegedi törvényszék miképen fog ítélni. Én kapok nyomban egy expressz levelet egyik fővárosi újságírótól, a melyben értesít, hogy ezen képviselők jelenlétében mondotta ezt Vadnay főispán itt a ház folyosóján. Persze ezt képtelenségnek gondoltam, mert a birói függetlenségre még én is adok valamit. De megtörtént. Akkor hírlapíró, mert egyúttal lapszerkesztő is az illető, mikor kieresztették a börtönből s méltatlanul meghurczolták, azt írta, hogy becstelenség ettől a törvényszéktől és attól a táblától ilyen ítéletet hozni. Ezért úgy a szegedi törvényszék, mint a szegedi királyi tábla sajtópört indított a szerkesztő ellen és nem valami ellenzéki világú esküdtszék előtt kellett az illetőnek megjelenni; a temesvári esküdtszéket delegálták a sajtóper elintézésére. Első ízben védő hiányában nem jelent meg az illető, elítélték négy hónapra és 500 forintnyi pénzbirságra. Másodízben megjelent, a védője akkor is elmaradt, én védtem és akkor úgy a tábla, mint a törvényszékkel szemben 10 szóval kettő ellen felmentették a vádlottat. Rakovszky István Hát mit is mondott az illető tábláról ? Sima Ferencz s Azt mondotta, hogy becstelenség és gazság, a mit a törvényszék és a királyi tábla cselekedett! {Zaj.) Rakovszky István: Botrány! Sima Ferencz: Kétségtelen dolog, hogy bárki méltó megütközéssel veszi, ha ilyen hírlapi Ítélettel szemben egy teljesen kormánypárti tagokból álló esküdtszék egy polgárt felment és nem ad elégtételt a törvényszéknek és a királyi táblának. Már most kérdem, hogyan tudhatja egy főispán itt Budapesten délelőtt azt, hogy odalenn Szegeden délután zárt ülésben mit fognak határozni? Nem kell-e, hogy az a főispán olyan konnexusbau álljon a bírósággal, hogy az a bíróság még mielőtt összeült volna, még mielőtt letárgyalta volna az ügyet, előre kimondja: Légy nyugodtan, jelentheted a belügyminiszternek, vagy a miniszterelnöknek, hogy az a választási elnök be lesz csukva. Mindenesetre jele ez annak, hogy nagyon szomorú és keserű állapot olyan vármegyében élni, a melyikben ilyen a közélet, és a hol a hatalmi féktelenkedés és a gonoszság ilyen vakmerő kézzel jár el a nélkül, hogy az a miniszter, a ki a felügyeletet gyakorolja e fölött a főispán fölött, annak a körmére és lábára koppantana és azt mondanáj: te, barátom, jó leszesz zsandárnak, te nem való vagy főispánnak. Mert még egyet kihagytam ebből a zsandárszerepből, hogy ugyanakkor, a mikor nálam azok a zsandárok megjelentek, a mikor a főkapitányt nyakánál fogva kidobtam a házamból, Vadnay András öt zsandárral megjelent személyesen az iskolaszék elnökének a lakásán, személyesen vezette a zsandárokat és személyesen kísérte el &*
