Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-348

% 348. országos ülés 1898. noreiiiber 4-én, pénteken. zsandárokkal az iskolaszék elnökét. Igaz, hogy az egy gyáva ember, mert ha a t. főispán úr hozzám jönne így, lelőném, mintegy kutyát. Ez már az a lépés, a melylyel szemben egy férfinak saját háza szentségének megoltalmazása érdekében, saját egyéniségének ás személyes szabadságának védelmében (Helyeslés balfelől.) és saját tisztességének és gavallérságának oltalma ezímén joga van fegyvert fogai és az illetőt lelőni, mint egy kutyát. (Igazi Ügy van! a baloldalon.) Ivánka Oszkár : Miért nem indítanak ellene bíínfenyítö eljárást? Sima Ferencz: Ki előtt indítsuk meg? (Mozgás balfelöl.) Rakovszky István: Más idők voltak régen. (Zaj.) Elnök: Jó, jó, esak ne tanácskozzanak. (Derültség.) Tessék folytatni. Sima Ferencz S Méltóztassék tekintetbe venni azt, —felelve Ivánka Oszkár t. képviselőtársam közbeszólására, — hogy a télen Eleméren a parasztság két zsandárt agyonütött, mert azok a nép közé lőttek és most a nagybecskereki törvényszék a főszolgabíró ellen, a ki a kereskedelmi miniszter úrnak unokaöösese, hivatalos hatalommal való visszaélés czímén a vád alá helyezést kimondta. A lapok bámultak és azt mondják, nagy feltűnést és megdöbbenést keltett a nagybecskereki törvényszéknek az az eljárása, hogy vád alá helyezett egy főszolgabírót, a ki csakugyan nagy visszaélést követett el, mert saját napának a birtokán keresztülhajtott jószágokat és gépeket és a nép ennek ellentállt, hogy a földet ne pusztítsa és azon keresztül ne gázoljon: akkor a főszolgabíró ennek a végrehajtására zsandárokat állított fel és löyetett a népre. T. képviselőház! Annak abszolúte nincs semmi értelme, hogy az ellenzék igazát keresse. Nagyon meg kell javulni a közállapotoknak, hogy egy ellenzék embere hasonló körülmények közt bátorságot vegyen magának arra, hogy bármiféle visszaélést követtek el rajta, felálljon és akár a bíróságnál is — a fölöttes közigazgatási hatóságról nem is beszélek — igazságot keressen. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, hogy mennyire megy a zsandárvilág Csongrád vármegyében, (Halljuk! Halljuk!) elég még egy képet kiszakítanom a sok közül, hogy példának okáért a csongrádi papot tizenöt emberrel zsandárok összekötözték és úgy hurczolták a szegedi törvényszék börtönébe, a mikor helyben van a járásbíróság és a bíínfenyítö eljárás világosan megmondja, hogy a legközelebbi járásbíróság börtönébe szállítandó a letartóztatott. De mikor lehet valakit j letartóztatni ? Azt bizonyos törvényszéki eljárás előzi meg. Nálunk nincs törvényes eljárás; nálunk elég az, hogy a főispán azt mondja a zsandárnak: »Te pedig mégy és ezen embert szurony közé veszed és elviszed« — s akkor be van fejezve. No hát, t. ház, minthogy Csongrád vármegyében ez a helyzet, nagyon természetes dolog, hogy ott az ellenzék a vármegyei közélet tanácskozási termétől teljesen távol tartja magát. Épen úgy cselekszik, mint a magyar hazafiak a passzivitás korszakában tettek: senki hivatalt nem vállalt, mert nem akart egy nemzetellenes kormány rabszolgája lenni. Csongrádban is, a kinek módjában áll, hogy hivatalától meneküljön, az menekül és csak az tartja meg állását, a kit ahhoz a kenyérkényszer köt és az is csak akkor, ha családos ember, mert az azt mondja : »Gyermekeimre való tekintettel kénytelen voltam önérzetemiől, férfias büszkeségemről, hazafias gondolkodásomról lemondani.« A t. belügyminiszter úr, midőn itt valami közigazgatási visszaélést hoznak fel és provokálva van rá, hogy ítéletet mondjon, rendszerint azt mondja, hogy itt nincs semmi baj, rendjén van minden, a többség pedig azt mondja, hogy miután a belügyminiszter mondja, hát szent az és igaz. T. ház ! Mindaz, a mit én itt felsoroltam, csak rövid, csekély kivonata azoknak a gonoszságoknak, a mik Csongrád vármegye közigazgatási és társadalmi életét dúlják. Ebből a helyzetből kifolyólag méltóztassanak a konzequencziát levonni, hogy vájjon nem természetes dolog-e, ha ebből a vármegyéből jön első helyen, szinte követelő tolakodással az országgyűlés ellenzékének leczkéztetése? Ebben az egész Csongrád vármegyei szereplésben, — sajnálom, hogy a t. belügyminiszter úr nincs itt, mert épen az Ő számára való, komoly jelenség ez, méltóztassék elolvasni azt a durva leczkéztetést, a melyet a Csongrád vármegyei határozat indítványozója ágy kormánypárti, mint ellenzéki lapok útján világgá bocsátott Bartha Miklós és más közéletíí férfiak ellen, — Burg Dénes . . . Rakovszky István: Ki az? Sima Ferencz : Az egy patikárius, a ki a patikáját eladta. Most ott van a kérvénye a belügyminiszternél (Halljuk! Halljuk!) hogy egy második patikát adjon neki. (Derültség balfelől.) Emlékezetébe ajánlom a t. balügy miniszter úrnak, hogy miután Csongrád vármegyében másik Burg Dénes nincs, valahogy össze ne téveszsze, midőn a kezébe kerül az a patikaengedélyezés iránti kérvény. Ez a t. önzetlen úr, a ki azt az indítványt Csongrád vármegye | közgyűlésén tette, bizonyára megérdemli, hogy