Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-348

348. országos ülés 1898. november 4-én, pénteken. ÖH ön5k, a kik a bársonyszékeket elfoglalják, felelősek, és mi feleletre vonjuk önöket. Mert a Desseöffy Emileket talán el lehet hallgattatni, de minket, a magyar parlament tagjait, önök elhallgattatni nem fognak. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondom, hogy a vármegye, a mely ide felírt, hivatalos szempontból véve a visszaéléseknek és bűnöknek fészke és mindazért, a mi ott történik, a miniszterelnök úr ép úgy, mint a belügyminiszter úr felelős. Nem mondom, hogy bizonyosan tudja a belügyminiszter úr mindazt, a mi ott történik, hogy a helyzetnek tiszta képe van előtte; mert a miniszterek rendszerint a főispánjaiktól kérik a felvilágosítást és azután elzárkóznak minden más informáczió elől. De mert így van, mert elzárkóznak, tehát ők a felelősek azért, hogy fentartatnak oly bíínös állapotok, a melyek egy egész vármegyének közéletét igazán a bűnök fertőjévé teszik. Jó lesz, ha a belügyminiszter úr itt nem mosolyog, hanem meghallgatja, a mit mondok; mert általában az egész országban ő rendkívüli rósz hírben áll a miatt, hogy a hivatalos életben dúló visszaélésekkel szemben egyrészről süket, másrészről vak. De annál serényebb, annál gavallérabb és mint a kormánypárti lapok hirdetik, annál snájdigabb, mikor interpelíácziókra válaszolva, itt eltemeti a tiszta igazságot. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nincsen kétségem az iránt, hogy mint gavallér is helyt áll mindazért, a mi mellett ő a parlamentben állást foglal. Endrey Gyula: Azt nem teszi. Sima Ferencz : Kérem, ő nem báró Bánffy Dezső! T. ház! Mondom, hogy kilencz év óta Csongrád vármegyében nem volt ellenzéki tisztviselő, a ki hivatalából ki ne lett volna pusztítva. Méltóztassék elmenni abba a vármegyébe, sorba járni a községeket és városokat, meghallgatni pártkülönbség nélkül az embereket, azokat, a kik hivatalos körúton lefoglalva nincsenek, és nyugodt lelkiismerettel, mint szabad polgárok és mint becsületes emberek nyilatkozhatnak: a legnagyobb megbotránkozással fognak megemlékezni arról, hogy például Vadnay András főispánnak ideje alatt Szentes városában a polgármester, főügyész, főjegyző, adóügyi tanácsnok, aljegyző, nyilvántartó, pénztárnok, ellenőr ki lett irtva a hivatalából. És ez az ember, a ki ugyan nincsen itt, de miután közéleti fórumon ül és felelős mindenért, a mit cselekszik ennek a parlamentnek is és az országnak is, elég vakmerő volt minden hivatalnokot, a ki fel volt függesztve, magához idézni és azt mondani neki: Ont pedig, ha Sima Ferencz pártjához tartozik, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVIII. KÖTET. ki fogom a hivatalából pusztítani, ön tehet akármit, a mi tetszik, de azt megmondom, hogy nem marad a hivatalában. Hát kérdezem én, t. uraim, hogy miután egy főispán nagy hatalom egy vármegyében, különösen olyan kormány mellett, a mely a választások kezelése körűi kifejtett érdemekért teljesen szabadkezet biztosít a főispánnak a hivatalnokkal szemben: hova siilyed a hivatalos világnak az erkölcse, mi lesz a magyar hivatalnoki karnak tisztességéből, mi lesz annak férfias önérzetéből és hazafiságából, ha egy főispán egy szegény, nyomorult hivatalnoknak, a ki 600—700—800 forint fizetésből tengeti magát és családját, azt mondhatja: ön pedig elpusztul a hivatalából, hogyha ezt, vagy ezt teszi ? Azt mondhatja, mikor már az illető el van pusztítva állásától a megyei fegyelmi bíróság útján: ön pedig, ha Simát ott hagyja, nem barátkozik vele, pártklubjába nem jár, akkor legyen nyugodt, vissza lesz helyezve hivatalába, s megígéri, — én nem mondom, hogy a miniszter tudja is ezt, —• hogy a belügyminiszter által fel is lesz mentve, pusztán birsággal lesz sújtva. (Élénk mozgás balfelöl.) Azt irta Bartha Miklós képviselőtársammal szemben, —azért hivatkozom reá, mert itt a parlamentben elmondott beszéde alkalmából írta egy kormánypárti lap, — hogy milyen tudatlan ember ez a Bartha, (Derültség balfelől.) ez a szerencsétlen firkász, micsoda szűk, homályos latkörű férfiú ez a Bartha, a mikor azt meri állítani, hogy a főispán a fegyelmi ügyeket a kezében tartja; hiszen — úgymond ez a kormánypárti újság — hát mi ingerencziája volna annak a szerencsétlen áldott lelkű főispánnak azokra a fegyelmi ügyekre! Hiszen nem is tartozik az reá, hiszen elsősorban az alispán, azután a közigazgatási bizottságnak fegyelmi bírósága dönt azokban az ügyekben. Hát, t. ház, micsoda együgyűség, mondhatnám butaság kell ahhoz egy kormánypárti újság részéről, hogy mikor a közigazgatási bizottság fegyelmi bíróságára hivatkozik, azt mondja : hogy az ott elintézett ügyekre nincsen ingerencziája a főispánnak. (Úgy van! Úgy van! a balés széls'á baloldalon.) Hiszen annak a közigazgatási bizottsági fegyelmi bíróságnak az elnöke a főispán, két tagja hivatalnok, nem ritkán a független bizottsági tagok nagylelkűségéből és hitvány loyalitásból majdnem mind a négy tagja hivatalnok! Abban a közigazgatási fegyelmi bizottságban . . . Elnök: A képviselő úr oly kifejezést használ, a melyet távolievők irányában nem szabad használni. Épen ezért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Mindent el lehet mondani, minden visszaélést meg lehet róni, de ily kifeje5