Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-348
liű 848. országos ttlés 1898. november 4«én, pénteken. mit akarnak, mi az, a mit a nemzet javára keresztül kivannak vinni ? Mondják meg, tegyék fel a kérdést ezen oldal felé: ezt akarjuk, támogatnak-e bennünket. Látjátok, hogy ebben a haza java, a nemzet érdeke van. Tehát, t. képviselőház, lehet a parlamenti életben jogosultsága annak, hogy esetleg pártok elvesznek egy eszme melletti harcz miatt, hogy összeütközésbe jönnek a nemzeti közérzülettel, mert bár ők azt hiszik, helyes úton járnak, a nemzet közvéleménye máskép itél a harcz fölött és a pártok megsemmisülnek a saját eszméjük mellett vívott küzdelemben. Ez helyes, ez tiszta, ez nemes, ez az igazi parlamentáris életnek a megnyilatkozása. Mert a pártélet csak azért van, bogy a párt eszméi és ideáljai képviselve legyenek közéleti férfiak által, a kik azok mellett harczolva s küzdve, az élet minden vonalán kitartó harczot folytassanak, hogy azok az igazságok, a melyek egy pártéletnek fundamentumát képezik, megvalósíttassanak. Ezért van a pártélet és nem olyan önczél ez, mint a milyennek a kormánypárt tekinti, hogy párt legyünk csak azért, hogy a hatalmat a kezünkben tartsuk. (Úgy van! Úgy van! halfelöl.) Azzal a párttal és azon kormánynyal szemben, mely a pártéletet és a kormányzást ilyen természetű önczélnak tekinti, csakugyan léha, hitvány ellenzék volna az, a mely ne obstruáltia és ne küzdene mindaddig, míg a számadásnak pillanata elérkezik. (Úgy van! Úgy van! halfelél.) T. képviselőház ! Hiszen beszédem folyamán a közélet a társadalmi élet vegyes részeiből, de organikusan kiszakított képekkel fel fogom tüntetni és tárni önök előtt (Halljuk ! Halljuk!) az országnak igazi helyzetét. Ebből kifolyólag levonom a konzequeneziákat is; és levonom tárgyilagosan, igazságosan, méltányosan, levonom úgy, * 10 &y a^on itélet előtt, miket beszédem végső részében fel fogok állítani, a tiszta hazafias lelkiismeret egy pillanatra sem zárkózha tik el. Beszédem elején megemlítettem, bogy Csongrád vármegyében kínos megdöbbenést keltett az egész társadalomban, az egész megyei közéletben — a maroknyi hivatalos világot kivéve — az a felirat, a mely nem tudom, elérkezett e már, itt van-e ? De ha nincs is itten, váltig meleg fogadtatásban részesült a kormánypárti sajtó részéről. Meleg sóhajtással vették, fogadták, üdvözölték azt, hogy ime Magyarország legmagyarabb vármegyéje egyhangúlag hozott határozattal támadja meg a parlament ellenzékét azon küzdelemért, a melyet itt folytat. T. képviselőház! Kiszakítom ezt a vármegyét Magyarország többi vármegyéi közül, és a többi t. képviselőtársaim, hogyha híven és lelkiismeretesen akarják teljesíteni saját vármegyéjükkel szemben ellenzéki kötelességüket, szintén hozzák elő és mutassák be itt ők is saját vármegyéjüket. Látni fogja akkor a magyar parlament, de látni fogja az egész nemzet, hogy ez az ország, a mily tiszta, egészséges és hatalmas mint térképi fogalom, mint egy darab földje ennek a földgömbnek; a mily egészséges és tiszta benne a nép ; a közéleti erkölcs megromlása miatt mégis minden vármegyéből a hulla szaga árad az ember orra és lelke felé. Szinte kétségbeejtő megdöbbenéssel kiált fel az ember, hogy: »Ha ez a hulla még közelebb jő hozzám, vájjon a pestis meghagy-e közülünk valakit?« Hát én kiszakítok egy vármegyét és bemutatom úgy, a mint van. Ha mondok egy szót, a mely nem igaz ; a melyért aktával épúgy, mint gavallér becsülettel helyt nem állok; akkor egy pillanatra is méltatlan vagyok arra a helyre, a melyet itt elfoglalok. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Hogy a miniszterelnök úr megismerje az országot ; hogy tudja meg, milyen az erkölcse, belső világa annak a vármegyének, a melynek hivatalos köre ideírt, hogy leczkéztessen parlamentet, leczkéztesse meg a hírlapokat: hát ez a vármegye közel kilencz év óta egy őrült politikai küzdelemnek a színtere, a melyben, — a mint erre nézve az adatok egész sorát tisztán és hűen feltárhatom, — ha valaki a hatalomhoz nem simul, a hatalom erőszaka előtt meg nem hajtja fejét, azt nemesak a társadalomból és a pártéletből való pusztulás, exkommunikáciiíó ítéletével sújtják, hanem az illetőnek életére, vagyonára, becsületére pályáznak s az illetőnek becsületét, életét és vagyonát semmisítik meg. (Úgy van! Úgy van! balfelöl. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: így van az egész országban! Mindenütt rémuralom van!) És mi mégis itt ülünk, itt vagyunk a nélkül, hogy az elszámolást a kormánynyal ezen megyeszerte folytatott rémuralmáért már réges-régen felvettük volna. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon!) A kormány egyedül felelős, és senki más azon bűnökért, a melyeket odakünn elkövetnek. T. ház! Az első fecske, a mely itt a kormánypárt vigasztalására mint tavaszi napsugár megjelent, az a vármegye, a mely fölött a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr egyformán tartják dédelgető kezüket, a visszaéléseknek és gonoszságoknak vármegyéje. (Halljuk! Halljuk !) Ne gondolja a miniszterelnök úr, hogy ezt mosolylyal elütheti, (Úgy van! Ügy van! a balés szélső baloldalon.) mert hogyha Dezseöffy Emillel nem számol, hát én azt mondom, hogy számol velünk, és számol a nemzettel. (Zajos helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Itt nem lehet mosolygásokkal és az ellenzék miniszterelnöki fitymálásaval napirendre térni az ellenzéki panaszok, kifakadások és igaz fel jaj dúlások felett. Ezért
