Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-365

344 *R»* «rs«Ag«8 ülés 1898. november 25-én, pénteken. a gyanúsítás megmérgezett nyilait szegzi az ellenzék szivének. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Rakovszky István: Régi mestersége ez! Gr. Zichy János: De daczára mindezeknek, t. képviselőház, az a konzervatív felfogás, a mely pártunk tagjait egyesíti, és a mely egyúttal a választóinkhoz fííz és azokkal összeforraszt, parancsolólag követeli tőlünk azt az elhatározást, hogy az indemnitás ellen, bár a leghatározottabb állást foglaljuk el, mégis annak letárgyalása elé rendkivüli akadályokat ne gördítsünk. Mert meggyőződésünk az, t. képviselőház, hogy ha már önök megsemmisítették azt a képet, mely alkotmányunk keretébe illik, úgy legalább óvjuk meg magát a keretet azon reményben, hogy a jövő tán meghozza ennek a szegény, sokat hányatott szegény nemzetnek azt a pillanatot, mikor alkotmánya végre újra feltámad a maga szépségében, a maga régi fényében és tisztaságában, hogy e keretben helyét elfoglalhassa. (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a baloldalon.) Nem az önök terrorizmusának, hanem meggyőződésünk szavának engedve; nem a többségnek, nem annak a pártnak, hanem a nemzetnek hozzuk meg ezen áldozatot. A t. miniszterelnök úr a legutolsó pártértekezleten bejelentette a klotört és egyúttal kijelentette azt is, hogy abban az esetben, ha a viszonyok és körülmények úgy hozzák magukkal, kész törvények nélkül is uralkodni. Rakovszky István: Ohó, ehhez már mi is hozzászólunk ! Gr. Zichy János: Hát, t. képviselőház, mi ezen nyilatkozatot örvendetes tudomásul veszszük azért, mert ezen nyilatkozatban bejelentését látjuk azon ténynek, hogy a húr a végletekig van megfeszítve és közel áll a megszakadáshoz. A törvénytelen választásokat, t. ház, követte a kormánynak hihetetlen erőszakoskodása, kormányzása, ennek a nagy pártnak a támogatásával; ennek következménye lett a politikai jog biztonságának teljes elenyészése. (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a baloldalon.) Ezt követte végre a miniszterelnök úr részéről az ellenzéknek a meggyanusítása, hogy az alkotmány ellen tör. Valóban, t. miniszterelnök úr, nem hiányzik most már semmi ezen századvégi politikai idillhez, mint hogy a szólásszabadság korlátozásával, vagy teljes felfüggesztésével, törvények nélkül uralkodjék itt e hazában az, (Úgy van! Úgy van! balfélöl.) a kinek, ha tervei sikerűinek, meg fogja mutatni, hogy miként lehet egy büszke, önérzetes és alkotmányos érzületű nemzetből szolgalelkíí és meghunyászkodó tömeget alkotni. (Úgy van! Tetszés balfelől.) Azt hiszem, t. ház, hogy ezekben kellőleg indokoltam bizalmatlanságunkat a kormány iránt, a miből kifolyólag az indemnity törvényjavaslatot még általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadjuk el; hanem pártom megbizásából és annak nevében a következő határozati javaslatot nyújtom be a t. háznak: (Halljnk! Halljuk! Olvassa): » Mondja ki a ház, hogy az 1899. év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot a k irmán y iránt táplált bizalmatlanságból el nem fogadja.« (Élénk helyeslés és éljenzés balfelől) Lakatos Miklós jegyző: Hódossy Imre! (Halljuk! Halljuk!) Hódossy Imrel T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezen törvényjavaslattal a kormány felhatalmazást kér, hogy a most következő év négy első hónapjában újabb előzetes budgettárgyalás nélkül a régi budget alapján az adókat szedhesse, a kiadásokat fedezhesse és ezen alapon a kormányzatot folytathassa. Mint minden appropriáezió, úgy ez a felhatalmazás is a törvényhozás részéről csak oly kormánynak adható meg, a mely garancziákat nyújt arra nézve, hogy a kormányzatot az ország érdekeinek megfelelőleg fogja folytatni. (Úgy van! balfelöl.) Ily garancziákat azonban az ország, ily garancziákat ezen képviselőház a kormányban eddig viselt dolgai következtében egyáltalában nem találhat, (Úgy van! balfelől.) és igy én a magam részéről nem járulhatok ahhoz, hogy ezen javaslat elfogadtassék és a kért felhatalmazás a kormánynak megadassék. Áz én igen tisztelt barátom, az előadó úr, tegnapi igen érdekes és szép beszédében oda nyilatkozott és kiemelte azt, hogy az ő nézete szerint az adókra és a költségvetésre vonatkozó előterjesztésnek ily megtagadása egy oly drasztikus eszköz, a melyhez a parlamenti életben ma már hozzányúlni egyáltalában nem való, és hivatkozott ezen nézetének támogatására egy nagynevű angol írónak a nézetére. Megvallom, hogy először is énnekem úgy látszik, hogy nagyon bajos úgy állítani oda egy dolgot általában is, hogy valamely jog csak azért van, hogy az sohasem alkalmaztassák, hogy azt alkalmazni egyáltalában nem helyes. (Derültség balfelől.) De, tisztelt barátom, az előadó úr, azt hiszem, félre is értette azt az angol irót, a kire tegnap hivatkozott, vagy nem olvasta mindazt el, a mit ugyanaz az iró ugyanott mond. Igaz, hogy azt mondja a tisztelt barátom által idézett iró, hogy a budget-megtagadás joga és annak gyakorlása ma egy oly fegyver, a mely Angliában már a parlamenti fegyvertárban rozsdásodik, vagyis, hogy az alkalmazásba nem vétetik a műit század vége óta, 1784 óta; de először is nem mondja ő azt, hogy az a fegyver onnét sohasem szándékoltatik többé elővétetni, hanem az ott van