Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-365

365. országos ülés 1898, november 25-ón, pénteken. 345 és szükség esetére bizonyára jól kicsiszolva ott is alkalmazásba vétetik. Sima Ferencz." Csak vigyék oda Bánffyt miniszterelnöknek! (Élénk derültség balfelól.) Hodossy Imre: Megmondja áronban a t. barátom által idézett iró azt is, hogy ezen fegyver 1784 óta miért nem használtatik Angliában, és azt mondja, hogy az azért van, mert ott a parlamentnek ezen fegyerre nincsen ezidő szerint szüksége, hogy a kormányt engedékenységre birja, mert elegendő más eszköz áll a parlament rendelkezésére, hogy az államügyek vezetésére befolyást gyakoroljon; tehát mivel más eszközei vannak, mivel más eszközökkel rendelkezik és birja ezen befolyást magának biztosítani az ottani parlament, csak azért nem nyúl ezidő szerint és azóta ezen fegyverhez. Nem nyúl ezen fegyverhez Anglia parlamentje azóta, a mióta ott a parlament reformja következtében a választások szabadsága és tisztasága visszaállította a parlament tekintélyét, (Igás! Úgy van! balfelől.) visszaállította a parlament tekintélyét oda, hogy a kormány előtte meghajolni kénytelen, és ezen fegyverhez azóta nem nyúl az angol parlament, a mióta ott a miniszterek nem bújhatnak el a király tekintélye mögé, . . . (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Egy hang a szélsőbalon: Nem koptatják el a király tekintélyét! Azt viszik a harczba ! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Hódossy Imre: ... a mióta nem fedezik magukat a miniszterek a királyi tekintélylyel, hanem saját tetteikkel kénytelenek kiérdemelni maguknak azt, hogy a parlamentben többségük legyen és kormányon maradhassanak. (Úgy van! balfelől.) Nálunk, sajnos, olyan állapotok, mint a minők most Angliában uralkodnak, még távolról sincsenek, sőt azoknak épen ellenkezője áll fenn, úgy, hogy mi ezen fegyver használatáról egyelőre egyáltalán nem mondhatunk le, sőt mi a jelenlegi kormányzattal szemben kénytelenek vagyunk a legerősebb fegyverekhez is folyamodni, (Helyeslés balfelől.) hogy az ország ezen kormányzattól szabaduljon. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A jelenlegi kormányzat egyszerűen alig leplezett önkény és a hivalkodásig menő erőszakoskodás. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tekintse bárki egyes minisztereknek itt a parlamentben tett nyilatkozatait, azoknak módját; (Úgy van! Úgy van! balfelől) tekintse akárki a kormány közegeinek és az ezektől függő közhivatalnokoknak eljárását odakint, s az imént mondott szavaimat igazoltaknak fogja látni. A kormánynak a hivalkodásig menő ezen erőszakoskodása akként nyilvánul, hogy szinte fitogtatja azt, hogy ő magát a törKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVIÍ1. KÖTET. vények által korlátozva, de még csak feszélyezve sem érzi (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és hatalmának súlyát a honpolgárokkal a lehető legkíméletlenebb módon érezteti mindenkor. (Úgy van! Úgy van! balfelél.) E kormány nem is gondol arra, hogy a törvény rendeltetése az, hogy a polgárok és a polgárok jogai megvédessenek, hanem a kormány a törvényeket csak arra valóknak tartja, hogy azokkal szemben a saját maga hatalmát fitogtassa, (Úgy van! balfelől.) és hogy azok helyett saját akaratát érvényesítse, minden tekintet nélkül ezen törvények rendelkezésére. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt látjuk az államkormányzat minden terén, de a legdrasztikusabban jutott ez kifejezésre a választások alkalmával, (Igaz! Úgy van! balfelől) a midőn minden törvényt teljesen figyelmen kivűl hagyott a kormány, és a törvény helyébe egyenesen csak a maga kényét helyezte. Országszerte hangzik a panasz, t. ház, hogy az utolsó választások alkalmával a kormány a hivatalos megvesztegetés és a hivatalos erőszak minden eszközét alkalmazta a végbői, hogy a maga részére a többséget biztosítsa. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azóta ezen vád itt a parlamentben már konkrét adatokkal is támogatva lett és a kormány ezt nemcsak hogy meg nem czáfolta, de sőt olyan nyilatkozatokat tett, a mely nyilatkozatok egyenesen oda mennek, hogy a kormány ezen visszaéléseket igazoltaknak, helyeseknek, követendőknek, szükségeseknek nyilvánítja és az állami kormányzat alapelvei közé helyezi. Emlékezetébe hozom a mélyen tisztelt háznak azokat, a melyek itt e tekintetben történtek. Méltóztatnak rä emlékezni, hogy egyalkalommal figyel met keltő módon jött itt szóba egy hárommilliós pártkasszának az ügye. S ezen alkalommal a miniszterelnök úr, a mint azt tegnap Kossuth Ferencz t képviselő úr is konstatálta, egyenesen bevallotta, hogy ő egy ilyen pártkasszát kezelt. 8 ezt igazolni törekedett azzal, hogy egy pártvezérnek, ha mindjárt miniszterelnök is, ez szükséges, elkerülhetetlen. Vagyis hogy ez az állami kormányzat alap- és irányelveihez tartozó dolog. Élénk emlékezetében van a t. képviselőháznak a hivatalos erőízak tekintetében a Desseőífyügy. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ezen ügyben Desseőffy szolgabíró egy nyilatkozatot tett közzé, a melyben azt mondja, hogy őt a választások idejében a miniszterelnök magához idézte és arra hivta föl, hogy a hivatalos jelöltet támogassa, hogy a szolgabíró ezt megtagadta, és hogy erre a miniszterelnök úr őt, a szolgabírót azzal fenyegette meg, hogy ha ezt nem teszi, a hivatalos jelöltet nem támogatja, akkor először 44