Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-348

84$. országos ölés 1898. november á-én, pénteken. 2W ban minden alkalommal megjelenik itt a parlamentben, valahányszor csak egy kevéssé válságossá kezd válni a helyzet, még csak annyit vagyok bátor megjegyezni gróf Tisza István úrnak Ugrán tartott beszédére, (Halljuk! Halljuk! a balés szélső baloldalon.) hogy a* ő beszéde nem az ugrai, vagy nem tudom miféle kerUlet választóinak szólt, hanem az felfelé való beszélés volt, a melylyel szemben magának báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak nem lesz helytelen dolog egy kissé óvatosnak lenni. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Derültség.) T. ház ! A most itt folyó vitával szemben, sajnos, hogy nélkülöznünk kell a túloldalnak politikai álláspontját és azon eszméket és érveket, a melyek meggyőzhetnek bennünket arról, hogy tulajdonképen miben rejlik hát báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak és az ő álláspontjának jogosultsága, hogy ő akkor, a mikor beszélnie kellene, akkor, a mikor előbb-utóbb nyilatkoznia kell, — mert a nyilatkozás elől el nem zárkózhatík és el nem temetheti magát a többség óriási táborába, mert mi elő fogjuk czitálni és őt szólásra fogjuk kényszeríteni, — tehát ha nem beszél a miniszterelnök úr, szeretném tudni, hogy miért van szükség az ő hallgatására, mennyiben érvényesül az ország érdeke abban, hogy báró Bánffy Dezső miniszterelnök, akkor, midőn hazafias kötelessége volna az egész nemzetet megnyugtatni, akkor hallgat. A mennyiben azonban a t. miniszterelnök úr és a t. túloldal hallgat és lesve lesi, hogy mikor kell neki szavazni, felállni vagy leülni, annyival élénkebb, elevenebb, mozgékonyabb a kormánypárt sajtója, úgy, hogy pusztán az ezen sajtó által megvilágított kormánypárti állásponttal szemben láthat az ellenzék némi ösvényt árva, hogy hol keresse meg a miniszterelnök urat és társait ebben a küzdelemben. És a kormánypárti sajtóval párhuzamban, a melynek egyik gyönyörű példányát mutatta be itt tegnap Visontai Soma t. képviselőtársunk és a melylyel szemben épen azok a kormánypárti képviselő urak, akik felelősek azért, a mi ebben a lapban jrva van, semmiféle erkölcsi és politikai konzequencziát magukra nézve levonni nem kivannak, megszólaltatta immár a t. miniszterelnök íir a törvényhatóságokat, hogy azok Írjanak íel a törvényhozáshoz az itt folyó úgynevezett obstrukczió ellen. Kétségkívül megdöbbentő jelenségnek tartom, — a mint beszédem folyamán a dolgoknak minden kiszínezése nélkül, csak a reális valóságokat sorolva fel, kimutatni fogom, — hogy az első ilynemű felirat épen az én vármegyémből,. . . Endrey Gyula: Vadnayé! Sima Ferencz: ... a legmagyarabb vármegyéből, Csongrádmegyéből jön ide álmagyar képviselőházhoz. Ha azt mondom, hogy az én megyémből, ezt én politikai álláspontomra és azon erkölcsi súlyra való hivatkozással mondom, a melyet Csongrádvármegye közvéleménye előtt elfoglalok. Velem szemben az a vármegye Vadnay András úré és báró Bánffy Dezsőé csak annyiban, a mennyiben ők ott a hivatalos hata^ lommal rendelkeznek, de a hivatalos hatalom határain kivííl ezek az urak nem találnak Csongrádmegyében egyetlen egy embert sem, a független elemeket véve és nem a függetlenségi polgárokat. Mikor tehát én ezt az ország előtt kijelentem, bizonyára nem túlzok és nem élek vissza senkinek a jogával, ha azt mondom, hogy egyrészről megdöbbentő jelenség, másrészről erkölcsi szempontból a legnagyobb mértékben elitélendő, hogy épen onnan jönnek a magyar képviselőházhoz, hogy hallgasson el az ellenzék, a honnét pártoktól és egyesektől leveleket kaptam, hogy miképen van az, hogy a magyar parlamentben Csongrádvármegyének ezen felszólalásával szemben állásfoglalás még nem történt. Kubik Béla: Mert még nem lett felolvasva! Sima Ferencz: Nem az ellenzék többi tagjait érinti Csongrádmegye független polgárainak provokácziója, hanem engem, a ki joggal mondhatom, hogy ott két világ van. Van egy maroknyi erőszakos, bűnben fogant hivatalos világ és egy szabad, független nép, mely ha zsandárt, katonát és erőszakos választási elnököt nem állítanak elébe, abból a megyéből egyetlen kormánypárti képviselő sem bírna ide bejönni. By vármegyéből jönnek vigasztalni báró Bánffy Dezsőt, hogy a közvélemény elitéli az ellenzék harczät. Ha ebből akar erőt meríteni a kormány: nos hát e támasztéknak még annyi ereje sincs, a mennyi erkölcsileg és politikai szempontból van a többségnek attól fogva, hogy a parlament egyik leggavallórabb tagja, kinek szavahihetőségéhez kétség nem fér, mint valóságot hirdette azt az eddig csak a sajtó útján hangoztatott vádat, hogy milliók fordíttattak a többség megteremtésére. Midőn a közvélemény ily mesterséges megnyilatkozásával akarja a kormánypárt galvanizálni a maga lelkesedését, hogy kitartson egy, alkotmányos szempontból semmi értékkel sem biró álláspont mellett, eszembe jut Thiers-nek, a franczia köztársaság volt elnökének, a franczia parlamentben 1844-ben mondott beszéde. Ez az ember, a ki maga is hatalomra törekedett, tehát ellenzéki szereplése politikai konzequencziáit levonta arra az esetre, ha ő is kormányra fog jutni, hogy oly kormánynyal és párttal szemben, mely akár pénzen, akár hivatalos erőszak útján teremtetik meg, az ellenzéknek nemcsak joga, hanem kötelessége a legkönyörteíenebb harczot folytatni és felvenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez. a harcz bizonyára a legjogosúltabb azért, mert mindig hír-