Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-348
3Q 848. országos ülés 1898. november 4-én, pénteken. detjük, és nincs kétsége Magyarországon senkinek abban, hogy Magyarországnak a legalkotmányosabb királya van minden alkotmányos államok közt. Ha ez így van, s ez az alkotmányos és a lovagiasság szempontjából az egész müveit világ előtt első piedesztálon álló uralkodó tudja, hogy az a többség, melynek kebeléből a mai kormány alakult, pénzen lett megvásárolva, szuronynyal lett összehajtva, zsandárral, golyóval lett megcsinálva,... (Ellenmondás jobb felöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez úgy van!) Fáy István Ezt nem lehet eltagadni! (Zaj. Elnök csenget.) Sima Ferencz: ...akkor egy pillanatra sincs kétség abban, hogy azt a parlamentet, melynek forrása ez volt, kell, hogy feloszlassa és pedig azzal az intelemmel, hogy egy alkotmányos uralkodó, mint a milyen a miénk, pénzen vásárolt, fegyveres erőszakkal teremtett többséggel és kormánynyal egy pillanatra sem vezettetheti az ország ügyeit. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Erre kellett volna az ellenzéknek támaszkodnia abban a pillanatban, mikor a választás után itt megjelentünk; (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) és napirendet nem adni ennek a kormánynak első pillanattól kezdve, életet és levegőt elzárni tőle, mert szuronynyal lehet többséget csinálni, pénzen lehet mandátumot vásárolni, de egy igazi, lelkes, hazafias, kitartó ellenzék mindig erős szikla arra, hogy rajta az ekképen teremtett többség összetörjön. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék azon csodálkozni, hogy az ellenzék nagy, az ország minden polgárát egyformán érintő gazdasági és politikai kérdésnél igy jár el, mikor azt látja, hogy a kormány nem bir világot gyújtani az elmékbe, (Egy hang bálfelől: Nem akar!) nem bir, nem az, hogy nem akar, mert hogyha nem akar, akkor neki azonnal el kellene hagyni helyét, mert soha nem volt még Magyarország abban a helyzetben, — ezért éli Magyarország alkotmányos szempontból a legválságosabb időt ma, — hogy maga a kormány ne tudta volna mi a czélja, mit fog tenni. A mai kormány ezt nem tudja, csak véletlenségre, eshetőségre és leendő alakulásokból származható véletlen körülményekre támaszkodik és ettől várja a helyzet megoldását. Kérdezem én a többségtol, hol szintén gondolkozó, de egyúttal képviselői állásukból kifolyólag a nemzetnek kötelességgel tartozó hazafiak ülnek, tudják-e ők, mit akar báró Bánffy Dezső? Mondja meg nekem Perczel Béni képviselőtársam és barátom, (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Zaj jobbfelől.) mert ő már csakugyan közel áll a tűzhöz, a hol némi kis világosság dereng; ezen világosság mellett megformálódott-e már az ő lelke előtt az a kép, az az alak, az a forma, az a valóság, a melylyel neki is, mint magyar képviselőnek és nekünk is, mint a magyar parlament tagjainak számolnunk kell majd akkor, a mikor ezekben a kérdésekben az országgyűlésnek döntenie kell. Tegnap csak egy pillanatra hivatkozott rá Visontai Soma t. képviselőtársam. De emlékeztetem önöket arra, hogy Tisza Kálmán, a ki bizonyára birt akkora agy velővel; mint a mai miniszterelnök úr, és a ki, hogyha milliószor volt is elvtagadó, — a mint hogy az volt, — de mégis százszor nagyobb hazafi és nagyobb államférfiú volt, mint a mai miniszterelnök úr, meg merte volna-e tenni önökkel azt, hogy önöket közönséges páriáknak nézze és tartsa, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a nélkül, hogy számolna önöknek, hogy: T. pártom, ez a helyzet, ha így alakúinak a viszonyok, ezt az álláspontot fogjuk elfoglalni Ausztriával szemben és a magyar nemzet mellett. Hisz azelőtt kis kérdésben épúgy, mint nagy kérdésekben a klubnak a tagjait pártértekezleten tájékoztatták minden irányban, A miniszterek még azt is bejelentették, hogy egyes interpellácziókra mit válaszolnak. Ma a miniszter urak önöket nem respektálják semmiben sem. (Úgy van! bálfelől) De hiszen ez egészen természetes. Kubik Béla: Nem méltók arra! Sima Ferencz: Nem az, hogy nem méltók, de nem méltatja őket a miniszterelnök úr arra. Megmondom, hogy miért. Azt moudja: én összevásároltam 300 vagy 280 mandátumot, (Úgy van! balfelöl.) odaadtam fejenként nektek, Péternek és Pálnak, kaptatok tehát állást; még azt is kívánnátok talán, hogy arról is számoljak, hogy mit cselekszem!? (Igaz! Úgy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ez épen az állapot itt a parlamentben és ezért van igazi szomorú válságban a magyar parlamenti és a magyar alkotmányos élet, mert fejéről büdösödvén a hal, (Derültség bálfelől.) ez a szomorú, alkotmány szempontjából mindenkit igazán joggal leverő helyzet és ennek következményei a legmélyebb pusztítással terjednek végig az egész országban (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) és mételyezik meg az egész közéletnek minden fórumát, minden egyénét és a társadalomnak minden rétegét és minden porczikáját. Méreg ez, a mely pusztít és öl. Elpusztítja az embernek ellenállási képességét, nem azt, a mely a nemzetnek a parlamenti élet iránti érdeklődését kiölte már, mert mit érdeklődjék valaki az iránt, hogy mi történik itt a parlamentben, kivévén Csongrád vármegyét és Vadnay András főispán urat, mikor tudja azt az egész ország, hiszen színe előtt játszódik le az a csúfos állapot, hogy napról-napra merik mondani képviselők, mondom én is, de mondták a
