Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-365
865. országos tlés 1998. november 25-én, pénteken. 343 Gr. Zichy János: A napirendi vita kihúzásában én provokálását láttam annak, hogy a kormány a kiegyezést siettesse. Pártunk is ágy fogta fel a kérdést, hogy mi a kiegyezést oly imminens fontosságúnak tartjuk, hogy mindaddig semmiféle napirendet nem fogadhatunk el, a míg a kormány határozott támpontokat nem nyújt a kiegyezést illetőleg. Pártunk akcziója a napirendvita alkalmával is tisztán, határozottan és kizárólag csakis erre volt irányozva. De a kormány nem nyilatkozott. A vita pedig akkor folyt a maga medrében feltartóztathatlanúl. A felelősség azért a késedelemért, a mely ebből esetleg eredhetett, tisztán és kizárólag ismét csak a kormányra hárul. (Úgy van! balfelől.) A napirendi vita befejeződött és az ellenzék vezérszónokai bírtak annyi önmegtagadással, hogy még a zárszó jogával sem éltek; daczára ennek azonban a kormány nem tartotta szükségesnek megnyugtatni a nemzetet, hanem minden bővebb indokolás nélkül indemuitást kér. T. ház! Pártom nevében és annak megbízásából határozottan kijelentem, hogy mi ragaszkodva mindenkor hirdetett programmunkhoz, igenis óhajtjuk a kiegyezést; (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) természetesen nem minden áron és nem feltétlenül, hanem oly kiegyezést, a mely megfelel Magyarország érdekeinek, egyúttal megfelel a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok érdekeinek is a kölcsönös méltányosság alapján, megfelel a felséges királyi ház európai pozicziójának, (Ügy van ! a haloldal hátsó padjain.) a monarchia négyhatalmi állásának, melyek a magyar állam fenmaradásának mellőzhetetlen garancziái. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) És épen azért, mert mi ezt így fogjuk fel és mert nekünk ez a meggyőződésünk, pártunk és vezéreink mindig ezt az álláspontot foglalták el és más álláspontot nem is foglalhatunk el, mint azt, a mely az ily kiegyezés létrejövetelét előmozdíthatja. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) De épen azért, mert így gondolkozunk és mert ez a mi meggyőződésünk, nem viselkedhetünk bizalommal a kormány irányában, a mely épen a kiegyezéssel látszik könnyelmű játékot űzni, úgyannyira, hogy most a kiegyezésnek a tizenkettedik órájában mintegy az ellenzéket látszik felelőssé tenni azért, hogy még mindig nincs kiegyezésünk, holott az ellenzék szeptember óta nem tesz egyebet, mint kizárólagosan csakis ezekkel a kérdésekkel foglalkozik és a kiegyezési kérdések tárgyalását sürgeti. (Helyeslés a baloldalon.) Úgy látszik, t. képviselőház, báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr összes politikai bűneit és politikai mulasztásait abba a nagy köpenvbe akarja burkolni, a melyet 8 az ellenzék alkotmányellenes akcziójának nevez. Pedig, t. képviselőház, a mi akeziónk egyenesen és kizárólag csakis a kormány ellen van irányítva (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) és különösen a kormány elődje által inaugurált azon politikai rendszer ellen, a mely a felekezeti viszálynak magvát és üszkét dobta az országba, (Helyeslés balfelől.) ezzel nagyban nevelte a nemzetiségi nehézségeket és a szegény embernek minden zsarolás prédájává bocsájtása által nagyban előmozdította a szoczializmus terjedését {Helyeslés a baloldalon.) és mindenek fölé helyezve a rideg párthatalmi érdeket, alapját vetette meg a választási és mindennemíí politikai visszaéléseknek. (Igás! Úgy van! a baloldalon) Ily viszonyok között és ily hangulatban kéri tőlünk a kormány az indemnitás megszavazását. Éu tisztelettel kérdezem, hogyha mi ezen indemuitást nem szavazzuk meg, és bizalmatlanságunknak a tárgyalás folyama alatt kifejezést adunk itt e házban, ezen akcziónkat is úgy fogja feltüntetni a miniszterelnök úr, mintha az alkotmány ellen történnék, vagy hogy ezzel a kiegyezés létrejövetelét akarjuk megakadályozni? Bármint legyen is, t. képviselőház, sikerüljön is a kormánynak az ő általa teremtett közvéleménynyel elhitetni azt, hogy az indemnitással szemben elfoglalt állásfoglalásunk és azon körülmény, hogy pártunk részt fog venni a vitában, és hogy a vita folyama alatt ki fogja fejteni az ő bizalmatlanságát a kormány ellen, azt jelenti, hogy mi a kiegyezés ellen törünk, és annak létrej övetelét akarjuk megakadályozni, ám legyen, mi szembe szállunk e váddal, de magunkat tévútra vezetni nem hagyjuk (Élénk helyeslés a balodalon.) és pedig azért, t. ház, mert legjobban tudjuk, hogy a nemzetnek és pártunknak legnagyobb ellensége a kormány; (Helyeslés a baloldalon.) de nem hagyjuk magunkat tévútra vezettetni azért sem, mert pártprogrammunkból kifolyólag kötelességünk, hogy felvegyük a harczot most épúgy, mint bármikor. (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások: Fel is vessseük !) T. képviselőház! Ezelőtt két évvel, a midőn az ellenzék a választások után bevonult a nemzet képviselőházába, megjövendöltük a kormánynak azt, hogy saját bűnei meg fogják magukat bőszülni, hogyha nem szakít az erőszak politikájával. Megmondottak mi azt itt, t. képviselőház, hogy daczára ezen többségnek, vagy talán épen azon természetellenes körülmény következtében, saját erejének túltengésében fog elenyészni és elveszni a kormány, (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások: Veszssen is!) és ime mit látunk, t. képviselőház? (Halljuk! Halljuk!) Azt látjuk, hogy az a hatalmas, erős párt, ez a mindenható kormány ma fél az ellenzéktől, és mert inogni érzi maga alatt azt a talajt, a melyet önkezével aknázott alá, nem lévén egyéb jogos fegyvere ?
