Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-365

342 865. országos BJés 1898. noyeniber 25-én, pénteken. ellenzéket elfogta és fogva tartja, mindazok után, a mik ez országban e kormány uralma alatt történtek. (Úgy van! balfdöl.) Két évvel ezelőtt láttunk, t. ház, egy őszinte lelkesedéstől duzzadó ellenzéket végigvonulni a haza rónáin ésbérczein, lengő zászlókkal, láttunk egy ellenzéket belemenni a harczba jogosult szép reményekkel, lelkesedéssel és ideálizmussal. Es azután láttunk egy teljesen tönkrevert ellenzéket, széjjel szaggatott zászlókkal, rongyokra tépett lobogókkal visszatérni a harczból, a melyet a hatalom által támogatott — ki merem mondani — kisebbség tett tönkre. (Igaz! tlgy van! baloldalon.) Azután láttuk a nemzeti akaratnak nagy temetését itt és mi természetesebb, minthogy az ellenzéket a legnagyobb fokú fájdalom és elkeseredés fogta el. Mert nagyon jól tudjuk és érezzük, t. ház, hogy a milyen törvénytelen volt ennek a többségnek a születése, ép oly jogtalan és törvénytelen uralma is. (tlgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mert mindennap látjuk és tapasztaljuk, tapasztaltuk a választásoknál is, hogy a kormány elÖtt minden eszköz szent, a választó polgárok egyéni megkínzásától egészen az állami és közigazgatási tisztviselők személyes terrorizálásáig. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Megszűnt az alkotmányos jogvédelem a választó-kerületekben épúgy, mint azokon kivííl, az ellenzék úgyszólván a többség prédájává lőn odadobva. (Igaz! Úgy van! a baloldalon) Es mégis fölvette az ellenzék az országgyűlési cziklusnak elején a harezot, épúgy, mint hogyha minden rendes, normális körülmények közt folyt volna le. Nemde, nagy önmegtagadásra volt szükség az ellenzék részéről, hogy az országgyűlési időszak elején úgy menjen bele a harczba, mint a hogy belement, úgy vegye fel a küzdelmet, mint a hogy felvette. Vártunk és reméltünk. Azt hittük, t. ház, hogy a kormány, mintán befejezte irtó munkáját, a választásokat, meg fog állani azon a veszedelmes lejtőn, melyre helyezkedett, s mivel az ellenzék úgy is elenyésző kis számban jelent meg az ország képviseletében, az erősebb félhez illő nemességgel és loyalitássaí fog bánni ezzel a leigázott nemzettel. De csalódtunk, keserűn csalódtunk. Mert ugyanazt a törvénytelen, ugyanazt a czinikus erőszakoskodást, mely megnyilvánult a választásokkor a választási urnák mellett, ugyanazt látjuk mindennap az állami és közigazgatási életben. (Igaz! Ügy van ! a baloldalon.) Tapasztaljuk a leghihetetlenebb erőszakoskodást, a melynek csak egy példája az a Desseőffy-féle eset, mely itt a házban szellőztetve lőn. Látjuk az egyéni meggyőződések teljes elnyomását, a melyek következménye azok a parancsszóra készült törvényhatósági bizalmi feliratok és a miniszterelnök urat kitüntető díszpolgári oklevelek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Látjuk folyton és folyvást nőni és erősödni azt a már amúgy is nagy pártot, a nemzeti önállóság rovására. (Igaz! Úgy van! a baloldalon) Látjuk elenyészni az önálló politikai meggyőződéseket, lent, fent és minden téren. Látjuk folytatni az egyházpolitikát a színfalak mögött, látjuk terjeszteni a vallástalanságot az egész országban, (Igaz! Úgy van! balfelől.) látjuk nőni a szoczializmust s karöltve ezzel növekedni a népnek szegénységét, a melyet önök használtak ki, és mely itt-ott az erőszaknak engedve még meggyőződését is kénytelen volt odadobni. (Igaz! TJgy van! balfelől.) Látjuk a magyar alkotmányt, azt a sast, a melyet valóban sasok nemzettek és melynek szárnyai beárnyékolták az egész hazát, szárnyszegetten leesni a magasból ide a sárba, (Élénk helyeslés a baloldalon.) hogy itt egy csúszó-mászó kaméleonná változzék át (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Önök uraim kitépték a nemzet szívéből az alkotmányos érzület virágát, azokat a virágokat, melyeknek üdeséget, szépségét, ragyogását, fényét és illatát a szabadság érzete adta meg. (Élénk helyeslés a baloldalon.) önök eltemették élve a nemzeti akaratot és megfosztották egyúttal ezt a szegény nemzetet az ő idealizmusától, úgyhogy a nemzeti akarat temetőhelyének sírdombját maholnap egyetlenegy virág sem fogja többé ékesíteni. (Tetszés a baloldalon.) És midőn mi ezt látjuk, akkor ennek az áldatlan szellemnek megteremtője, a miniszterelnök úr, rátipor erre a frissen hantolt sírra, úgy áll a nemzet elé és azt mondja, hogy az alkotmány sírját az ellenzék ásta meg. T. miniszterelnök úr! Hogy temethetnénk mi olyasmit, a mi már régóta nem létezik; mert volt a magyarnak alkotmányos élete, de ma már nincsen. Az, a mit itt látunk, nem egyéb, mint annak a haldoklónak a reflex mozgásai, a kinek szívébe önök döfték bele a tőrt. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Mindezek láttára meg tudom én érteni azt, hogy e kisebbségben ma már nincs meg az az önmegtagadás, a melylyel nyugodtan és higgadtan szemlélhetnénk ezt a nagy nemzeti szerencsétlenséget. (Úgy van! balfelől.) De, t. ház, báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak az a nagy szerencséje, a mely egyúttal a nemzetnek nagy szerencsétlensége, hogy mindig oly viszonyok és körülmények közé sodortatja magát, a melyek közt állva a nemzetnek nagy ériekéivel fedheti, vagy védheti magát. A kiegyezés létrejövetelének tizenkettedik órájában vagyunk és mindazoknak, a kik a kiegyezést akarják, keresni kell a kibontakozáshoz vezető utat és mindnyájunknak minden áron meg kell teremteni a lehetőséget egy megfelelő kiegyezés létrejövetelére. Rakovszky István: Induljon a székből! (Zaj.)