Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-364

334 364. országos ülés 1898. november 24-én, csütörtökön. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) és azért méltóztassanak elhinni és megbocsájtani naivitásomnak, ha én jelenlegi bajainkra csak egy házi orvosságot ismerek, (Halljuk! Halljuk!) és ez abban áll, hogy ne egymással foglalkozzunk, hanem feladatainkkal, a melyekért az ország bennünket ide küldött. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sőt — és ezzel zárom is beszédemet •— eszembe jut, hogy a parlamenti életnek a legmagasabb filozófiai szempontból ítélője, Bagehot, az angol tudós, úgy mondta a parlamentet, hogy az egy nemzetnek legmagasabb nevelőintézete: (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) példánk és magunktartása által hasznos munkásságunk, nemes eszméink és érzelmeink által neveljük a nemzetet. Ajánlom a javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Lakatos Miklós jegyző t Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az általam is igen tisztelt előadó úr azzal fejezte be beszédét, hogy minél nehezebb a helyzet, annál nagyobb szükség van az egyetértésre és összmunkálködásra. Én ezt arra javítom ki, hogy minél nehezebb a helyzet, annál inkább szükséges a törvényeket szigorúan megtartani és annál nagyobb szüksége van az országnak arra, hogy egy lelkiismeretes kormány vezesse ?

az ország ügyeit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt fejtegetéseimre áttérek, még néhány megjegyzést koczkáztatok a t. előadó úr beszédére. (Halljuk! Halljuk!) A-t. előadó úr felhozta Angliának a példáját és megjegyezte azt, hogy csaknem száz év óta nem használták Angliában azt a súlyos fegyvert, a melyet most itt az ellenzék használni készül. De ennek megvan az az igen helyes oka, hogy száz év óta nem vállalkozott Angliában semmiféle kormány a világos törvények megsértésére és a törvények félremagyarázására; (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) és emlékeztetem a t. előadó urat arra, hogy akkor, a mikor ilyesmire vállalkoztak a kormányok Angliában, nemcsak úgy, mint mi a budget-joggal élt az ellenzék, hanem fegyvert ragadott az angol nemzet, és egy királynak életébe került a törvénynek megszegése. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Azt is mondotta az igen tisztelt előadó úr, hogy nagyon helyes a tárgysorozat egymásutánjában az, hogy ha most az indemnitáseal foglalkozunk; én erre azt válaszolom, hogy egyátaláu nem helyes minden évben indemnitást kérni, mert kötelessége az ország ügyeit vezető kormánynak az, hogy minden évben lehetőleg megszavaztassa a következő évre vonatkozó költségvetést. Ezt a kötelességet nemcsak a józan ész, nemcsak a lelkiismeretesség jelöli ki, hanem a törvény: az 1898 : IV. törvényezikk és az 1867: X. törvényezikk parancsolják ezt. Ámbár a törvény ilyen világosan intézkedik, azért mégis szokásossá vált a magyar országgyűlésen úgy intézkedni, hogy egyetlen egy év se záródhassák be úgy, hogy a következő évnek a költségvetése meg lenne szavazva, tehát minden évben az országnak sarkalatos budgetjoga meg van ezzel is sértve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, én megvallom, nem tudom belátni azt, hogy micsoda szükség volt indemnity javaslatot terjeszteni a ház elé két és fél hónappal az év vége előtt; sőt úgy tudom a magyar országgyűlésnek történelméből, hogy valahányszor rendes viszonyok voltak, hogy valahányszor nem történt semmi olyan, a mi a nemzetnek sarkalatos jogait, vagy a nemzetnek félremagyarázhatlan törvényeit sértette volna, akkor az ellenzék, még az a párt is, a melynek én egyik szerény tagja vagyok, s a mely harmincz év óta törekszik megdönteni a hatvan hetes úgynevezett kiegyezési alapot, még ez a párt sem szegült máskép ellen az indemnity megszavazásával, mint elveinek hangoztatásával, úgy, a mint erre kötelezve is volt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha rendes állapotokban lennénk, ha a kormány nem érezte volna azt, hogy, magyarosan mondva, ludas, (Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor nem jutott volna eszébe az, hogy két és fél hónappal az év vége előtt álljon ide egy indemnity-javaslattal és eszébe sem jutott volna az kivált akkor, a mikor a költségvetés a bizottságok által le volt már tárgyalva és meg volt már szavazva. (Úgy van! a szélső báloldalon.) T. ház! Arra kérem tehát nagyon a t. képviselőtársaimat, hogy ne ámítsuk magunkat. (Igaz ! Úgy van! balfelől.) Mindnyájan tudjuk, hogy itt kivételes állapotok vannak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindnyájan tudjuk azt, hogy ezen kivételes állapotokat nem az ellenzék idézte elő. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindnyájan tudjuk azt, hogy például az a párt is, melyhez tartozom, annyira kénytelen menni alkotmányos érzelme folytán, hogy azon törvényeket is védeni kénytelen most, a melyeket harminczegy évig támadott; mert a mi elvünk az, hogy a rossz törvények eltörlendők, de mig törvények, megtartandók. Ha azonban még a mi pártunk is ilyen állásfoglalásra kényszerül, akkor csakugyan kivételes helyzetben van az ország, a mi kivételes eszközök használatára feljogosít. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Nem akarok a t. előadó úrnak felszólalására bővebben reflektálni, és csak azt jelzem egész határozottsággal, hogy nagyon jól tudom azt, hogy midőn én és az a párt, a mely velem érez, az indemnityt a kormánynak megtagadjuk, akkor egy igen súlyos fegyverhez nyúlunk i