Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-364

364. országos ülés 1898. november '24-én, esiltSrtfflcSn. 335 tudom és érzem, hogy e fegyver annál súlyosabb, mert egy erőszakos kormánynyal szemben nyúlunk e fegyverhez, a mely kormány, meg vagyok arról győződve, hogy kész az erőszakoskodásban annyira menni, hogy inkább, mintsem hogy ott, hagyná a hatalom polezát, törvényenkivűli állapotot fog teremteni az egész vonalon az országban. Polczner Jenő: Arra kész! Kossuth Ferencz: De, t. ház, az én szerény meggyőződésem szerint a törvényen kivűli állapot nem más, mint erőszakoskodás, az erőszakoskodás pedig ellentállást szül; ez egy ter mészeti törvény. Én jobb szeretem egy jognak erőszakos elkobzását, mint elcsempészését, mert az elcsempészés elaltathatja a nemzetet, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) míg ha valamely jogot erőszakkal eltipornak, az erőszak a jogérzést edzi és ébren tartja. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Azt talán még a t. előadó úr sem fogja tagadni, hogy az indemnity a budgetjognak egy része és oly fegyver, a melyet más sarkalatos jogok megvédésére szokás és illő felhasználni. A t. előadó úr az angol tudósok véleményére hivatkozik, a kiknek munkáit én is jól ismerem; de megjegyzem, hogy e tudósok munkái és felfogásai az angol viszonyokhoz alkalmazkodnak, (Úgy van! a szäs'ó baloldalon.) és a magyar viszonyokra nem alkalmazhatók. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Bátorságot veszek magamnak arra, hogy önök előtt két igen nagy tekintélynek véleményét mondjam el, a kik nagyon is jól ismerték Magyarország helyzetét és viszonyainkat. Az egyik Deák Ferencz, a kire oly sokszor hivatkoztunk még mi is, a kik az 8 ellenlábasai voltunk, de hivatkoztunk rá azért, mert tiszteltük benne a meggyőződést (Úgy van! a szélső baloldalon.) és a hazafiságot; a másik pedig Tisza Kálmán, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) a ki még most is a t. túloldalnak Latour D'Auvergneje. (Derültség a szélső baloldalon.) Azoknak, a kik esetleg nem tudnák, hogy ki volt Latour DAuvergne, engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy az a franczia hadseregnek első granadérosa volt. (Derülhég a szélső baloldalon.) 1868. október 27-én egy legfelsőbb királyi kézirat a delegácziókat november 12-ére Pestre hívta össze, és ez összehívásban egy közjogi sérelemre vélt Grhyczy Kálmán és Tisza Kálmán rátalálni. A mit felolvasok, azt egy általam is igen tisztelt barátom írta meg, a ki nem gyanús ember: Matlekovits Sándor. (Nagy derültség a balés szélső baloldalon.) Ghyczy Kálmán (Halljuk! Halljuk!) a delegáczió baloldali tagjai nevében, tekintettel arra, hogy a közös miniszterek »birodalmi miniszterek* czímet viselnek és ez által az 1867 : XIÍ. törvényezikk meg van sértve, indítványozta (olvassa): »mondja ki határozatiiag a képviselőház, hogy az általa választott bizottsági tagoknak azt, hogy munkálataikat folytassák, mindaddig meg nem engedheti, míg az 1867 : XII. törvényezikk rendelkezései teljesítve nem lesznek«. Tehát meg nem engedheti munkálkodásukat; meg nem engedheti azt, hogy a közös költségvetést megszavazzák. Az indítványt a képviselőház november 9-én tárgyalta. Ez alkalommal Deák Ferencz a többi közölt így szólt. (Halljuk! Halljuk! Olvassa); »Az 1848 : IV. s az 1867 : X. törvényczikkek határozottan azt rendelik, hogy minden országgyűlésen megállapítandó a jövő évnek költségvetése. Ez az alkotmánynak annyira sarkalatos törvénye, hogy a parlamentáris kormány, az alkotmányos élet ezen törvény teljesítése nélkül fenn nem állhat. Ha mi ezen törvény teljesítését bármi útonmódon lehetetlenné teszszük, felforgatjuk magunk az alkotmány egyik sarkkövét, és akkor hozunk igazán veszélyt az országra. Nagyon fontosaknak kell tehát lenuiök azon okoknak, a melyeknél fogva az indítvány annyi baj és nehézségek és ily súlyos következések daczára is elfogadható legyen.« Tehát Deák Ferencz elismerte, hogy ha vannak rá nagyon fontos okok, akkor ezt a fegyvert szabad, sőt kell is használni. Deák Ferencz érvelésére Tisza Kálmán a többek között következőleg válaszolt: (Halljuk! Halljnk!) »Ezen egész okoskodásban egy, az eddigi alkotmányos gyakorlattal nem nálunk, de az egész világon ellenkező politikai elvek alapját látom, mert ez azt teszi, hogy a költségvetés megszavazásának joga és kötelezettsége nem arra való, mire a történetben még mindig volt, hogy a nemzetek azon joggal egyéb jogaikat megvédjék, hanem arra való, hogy őket odaszorítsa, hogy jogaikat ne követeljék.« Tisza Kálmán tehát elismerte, hogy a budgetjog, melynek egyik kis része az indemnity, arra való, hogy ezen joggal az országok, a nemzetek többi jogaikat megvédjék. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Deák Ferencz még egyszer felszólalt és azt monda, hogy; #Én is azt tartom, hogy az ország jogai megvédésére és fentartására az adómegajánlás igen fontos eszköz.« Tehát világosan be van bizonyítva az, hogy mikép vélekedett Deák Ferencz erről a kérdésről ; be van bizonyítva, hogy mikép vélekedett Tisza Kálmán, és ha ez be van bizonyítva, akkor, t. ház, hiába hivatkozik angol tekintélyekre a t. előadó úr, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) inert az ő pártjának tekintélyei más nézeten voltak. Attól függ tehát, t. ház, a súlyos fegyver használhatásának joga, hogy vannak-e olyan jogok, a melyeknek megvédésére szorál most az