Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-348

l< 848. országos filés 1898. november 4-én, pénteken. Endrey Gyula: ügy van, ő is csak Herbert ! Sima Ferencz: ... a melyet magyar nyelven itt a parlamentben és a parlamenten kivííl obstrukcziónak neveznek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Mindenkinek szabad erkölcsi leezkéket tartani másnak a politikában, a társadalomban és a közéletben kifejtett működése és szereplése fölött, ha valaki konzequens önmagához, konzequens politikai múltjához és így szinte predesztinálva van arra, hogy — mert az ő politikai álláspontjához és elvi magatartásához egész élete fonalán a kételynek még csak árnyéka sem fért, nyugodt lelkiismerettel ítélkezhessen mások felett. De hogyha elfogadja Magyarországon bárki; ha Ugrán szivesén veszik és hallgathatják is, — én ugyan nem tudom, hogy kik hallgatták, ós kik vették szivesen azt a leczkéztetést, a melyet gróf Tisza István a magyar parlamentben kifejtett küzdelmünkkel szemben hangoztatott, — e parlamentben mindenki jogosítva van azt a leghatározottabban visszautasítani (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és azt mondani gróf Tisza István urnak, a kinek a grófi méltósága is bizonyos konnexusban áll az obstrukczionális küzdelemmel, (ügy van ! a szélső baloldalon.) hogy: »Tiszteld apádat, hogy hosszú életű légy ezen a földön!« (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a fiúi kegyelet nem politikai motívum és nem tartozik ebbe a házba. Mindketten a háznak tagjai és politikai szereplők; méltóztassék ahhoz tartani magát. De tanácskozásaink elfajulnak rögtön, mihelyt itt a fiúi kegyeletet hosszas fejtegetés és bírálat tárgyává teszik. (Helyeslés és tetszés.) Sima Ferencz: T. képviselőház! Bár nem fogok fukarkodni a legkönyörtelenebb kritikával beszédem egész vonalán végig, a mely valószínűleg az egész ülést teljesen lefoglalja, (Derültség a jobboldalon.) meg fogom győzői a t. házat arról, hogy ildom szempontjából az én kritikám, az én beszédem egyetlenegy pillanatra sem fogja átlépni azt a határvonalat, a melyet a parlamenti tanácskozás tekintélye és méltósága megkövetel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha mégis nem zárkózhatom el gróf Tisza Istvánnal szemben, a ki itt örökkön örökké, minden alkalommal a politikai mesterkedés főmesteri szerepét játszsza, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogyha ezen szereplésével szemben bizonyos korlátokat kívánunk felállítani, azt csak magának köszönje gróf Tisza István úr, (Úgg van! Ügy van! a szélső baloldalon.) a kinek egész politikai szereplése annyira kihívó, hogy vele szemben a kritikának a társadalom és közélet minden vonalán alkalmazható fegyverét és eszközét jogosan alkalmazásba hozzuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha őt Tisza Kálmántól el nem választhatom és nem választom el, ez azért van, mert valahára egyszer egy mélyebb és erősebb fundamentumot kell a parlament erkölcse számára lerakni az elvhez való ragaszkodás és az ezzel járó politikai konzequencziák tekintetében. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem szabad egy pillanatra sem megfeledkezni gróf Tisza István úrnak arról, hogy Tisza Kálmán hozta be ide ebbe a parlamentbe az obstrukczionális harczot, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) sem arról, hogy mikor abban az időben Tisza Kálmánnal szemben a túloldalról a parlament idejének fecsérlésére való hivatkozással a hazaárulás vádját hangoztatták, Tisza Kálmán erre azt válaszolta, hogy a hazaárulás vádjával ma már csak az őrülteket lehet izgatni. Én elismerem és a szó legszorosabb értelmében osztom Tisza Kálmán azon álláspontját, hogy a parlamentben az ellenzék, vagy a kormánypárt a maga elvi álláspontja mellett eszmékkel, gondolatokkal és érvekkel lépjen harczba és az alkotmányos eszközök és a parlamenti élet által nyújtott minden fegyvert alkalmazza eszméinek, elvének és igazságának diadalra juttatása érdekében. Ezt én természetesnek, jogosnak, helyesnek és a parlamenti élet kizárólagos feladatának tekintem. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) De ha nem feledkezem meg és ha czitálom minduntalan gróf Tisza István árral szemben az obstrukczió jogosultságát, a mely parlamenti fegyvernek használatát Tisza Kálmán hozta be ide az akkor általa képviselt elvek és eszmék diadalra juttatása érdekében, akkor egyúttal a multakra való tekintettel bizonyos gyászos szomorúsággal kell megemlékeznünk arról is, hogy épen Tisza Kálmán úr volt az, a ki ebben a parlamentben képviselt minden eszmét, minden elvet, a melyért az obstrukcziónak a fegyvereit alkalmazta és lépten-nyomon, pihenést nem engedve a kormánynak, küzdött, hogy magát érvényre juttatva, a hatalmat kezébe vehesse, mindazon eszméket és elveket, a melyeket képviselt, cserben hagyta, azokkal szemben foglalt álláspontot, azokat igyekezett összetörni, összezúzni. Ily politikai szerepléssel szemben tehát gróf Tisza István úr nem jogosult arra, hogy a magyar ellenzéknek oly hangon tartson leczkéztetést, hogy az itt folyó küzdelem nem egyéb, mint időlopás, léhaság. Mert hogyha ez időlopás és léhaság, akkor azon az oldalon az időlopás és léhaságnak törvényét épen az ő családja alapította meg ebben a házban. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ekképen némileg röviden számolva azon családi politikával, mely a Tisza névvel kapcsolat-