Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-363

310 363. országos illés 1898. november 23-án, sierdán. kellő módon tegye közzé és azután a jövendő közgyűlésen választassék meg az új főügyész. Ez történt szeptember 28-án és az október 6-iki közgyűlésen megválasztották új főügyésznek dr. Horváth Gézát. Ez így törvényesnek hang zanék, pedig teljesen törvénytelen, mert beleütközik az 1886 : XXI. törvényczikkbe és az élő jogszokás gyakorlatába. Ha ugyanis üresedés történik bármely köztörvényhatósági alkalmazott — legyen az akár irnok — állásában, az eljárás törvényeink és a jogszokások szerint a következő: A közgyűlés utasítja a tanácsot, hogy tanácsülésből a megüresedett helyre hirdessen pályázatot, ezt kellő módon tegye közhírré, hogy az arra reflektálóknak elegendő idejük legyen a kérvény beadására, és hogy ha ez megtörtént, akkor a közgyűlés megválasztja az illetőt, de csak oly közgyűlés, mely jogilag teljesen meg van alakulva, megválasztja pedig vagy felkiáltással, vagy pedig nyilt, vagy titkos szavazással. Az október 6-iki közgyűlésen azonban mindez nem történt meg és az újvidéki tiszti főügyész megválasztása teljesen törvénytelen a következő okok alapján: A volt tiszti főügyész nyugdíjazása iránti kérvényét, illetve lemondását beterjesztette augusztus első napján, a mint azt Újvidéken mindenki tudja. Ezen lemondó levelét szeptember 26-iki közgyűlésen tűzték napirendre. Ez a közgyűlés elfogadta a lemondást, megállapította, hogy üresedés van és ul ásította a tanácsot, hogy ezen megüresedett helyet kellő módon töltse be. Kellett volna a közgyűlés utasítása szerint a tanácsnak ülést tartani, abban a pályázat szövegét megállapítani és kellő módon közhírré tenni. Tudja a ház minden tagja, a belügyminiszter úr legjobban, hogy Magyarországon a törvények alapján az a jog szokás, hogy a pályázat négy, öt, hat heti időt foglal magában, hogy mindenki, kinek kellő qualifikácziója van, a megüresedett helyre pályázhasson. A szeptember 28-iki közgyűlés este 7-ig tartott, utána tanácsülés nem tartatott, sem másnap, sem harmadnap és ime mi történt. A tanács minden ülés nélkül kihirdette a pályázatot, úgy, hogy október másodikán két újvidéki helyi lapban, magyarban és németben, megjelent egy rövidke hirdetmény, hogy a köztörvényhatósági megüresedett főügyészi állásra pályázatukat nyújtsák be azok, kik arra reflektálnak október 4 éu délig bezárólag. Tehát 48 órai határidőt adtak a pályázatra. Azt kérdem ennélfogva, létezik-e az Magyarországon, hogy 48 órai terminus tűzessék ki ily kolumniális tisztviselői állás betöltésére, holott az átalános joggyakorlat szerint, de Újvidéken is, egy egyszerű írnoki állás betöltésénél mindenkor négy-öt heti határidő volt fentartva és a helyi lapokban két-háromszor közzétéve. Tanácsülés nélkül állapíttatott meg tehát a tiszti ügyészi állás megüresedése s a közzététel 48 órát foglalt magában. Én úgy hiszem, hogy egy főügyészi állás olyan, hogy Magyarországon arra az állásra minden ember folyamodhatik, kinek qualifikácziója van erre. Elégséges-e 48 óra arra, hogy még Újvidék városában lakó qualifikált ember is folyamodványát elkészíthesse ég fölszerelhesse? Október 6-án összegyűlt a közgyűlés, g midőn látták ezt a törvénytelenséget, az egyik köztörvényhatósági tag még egy másik törvénytelenséget is konstatált: azt, hogy a köztörvényhatósági bizottság, ezen autonóm testület, nincs törvényesen megalakulva. S ez igen érdekes. (Ralijuk! Halljuk!) Az egyik köztörvényhatósági bizottsági tag, dr. Löwinger Ede meghalt augusztus elején. Ezt a halálozást bejelentették a törvényhatóságnál, a mely a temetésen küldöttségileg képviseltette magát, a széképtíletre gyászzászlót tűzetett ki. Ennek a helyére be kellett volna hívni Csurcsics Dávidot. Ezt az in petto bizottsági képviselőt nem hívták be, még pedig azért, mert ellenzéki volt, és mert a tanácsnak a ezéljaira nem szolgált volna. Az október 6-iki közgyűlésen ezért egy hely törvénytelenül nem volt betöltve, tehát a köztörvényhatósági bizottságnak közgyűlése is törvénytelen volt, mert egy erre joggal nem biró embert nem hívtak be. Épen ezen törvénytelenségek miatt dr. Nemes Sándor újvidéki ügyvéd és bizottsági tag az elnöklő főispánhoz, illetőleg a közgyűléshez azonnal tiltakozást nyújtott be a miatt, hogy tanácsülést nem tartottak, hogy tanácsülésen kivtíl hirdettek pályázatot, a melyre 48 órai rövid határidő volt kitűzve, és hogy maga a bizottság nincsen törvényesen megalakulva. A főispán pedig egyszerűen hivatkozott az 1886: XXI. törvényczikk 87. §-ára és azt mondotta, hogy neki az mindegy, majd a legközelebbi ülésen be kell tölteni ezt az állást és törvény ellenére az úgynevezett tiltakozást sem tárgyalás, sem szavazás alá nem bocsátotta. Ezek után a főispán, — mert voltaképen az 8 protezsáltjáról volt szó, — egy derék, minden tekintetben qualifikált embert választottak meg — elrendelte a titkos szavazást. A titkos szavazásnál nem alkalmaztak urnát, a mint az szokás, hanem egy kalapot helyeztek az asztalra; de még az sem lett volna baj, ha az illető bizottsági tagok egyenként mennek oda és maguk adják le szavazataikat. De nem ez történt, hanem az elnöklő főispán, illetőleg a polgármester két tanácstagot kiküldött, a kik padról-padra járva, nyilvánosan elvették a czéduíákat. A protezsáltnak a czédulája nagyobb vo't, és különböző sziatí. mint a másiké. Itt látjuk megnyilatkozni a presszionálást, az erkölcsi befolyást, mert hisz utoljára abban a korszakban élünk, hogy sokszor meggyőződésünket bizonyos alkalmakkor, Cäak kárral nyilváníthatjuk. Ez történt Újvidéken is.