Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-363
308 363. orsz&goe ülés 1898. november 23-án, szerdán. hogy ezidő szerint miniszterek. Tegnap ott a miniszterek közül többet nemcsak megabczugoitak, — mert az semmi, hogy megabczugolják, ez megtörtént, meg is fog történni, — (Zaj balfelöl.) de hogy kővel dobálják, még pedig olyan kővel, mely olyan veszélyesen sértheti meg az embert, hogy esetleg életét veszítheti, azt hiszem, az mégsem olyan dolog, mely felett gúnyolódni lehet. A másik minek a képviselő urak tanúi voltak, hogy a mííegyetem udvarán összegyűltek olyanok, a kiknek legkisebb része volt külsejök szerint műegyetemi hallgató és megtörtént, hogy a képviselőház egyik helyiségének ablaka felé dobtak és mást is tettek, a mit tegnap nem mondottam meg, de most meg kell mondanom : leköpték. Ez nem olyan, hogy a rendőrség provokálta volna, hogy a rendőrség a maga szempontjából provokálólag akart volna beavatkozni. (Úgy van! jobbfelöl.) Most, mint jeleztem már, nem kivánok ezen tárgyról hosszasan nyilatkozni, nem is vagyok abban a helyzetben, hogy tehetném, mert a részletes esetekről hivatalos tudomásom nincs. Ezt kívántam előzetesen a t. háznak bejelenteni. Lázár Árpád: Személyes kérdésben. Elnök: Nem volt megnevezve a képviselő ár. (Fölkiáltások a baloldalon: 0 az a képviselő!) Lázár Árpád : Nehogy valami félreértésre vagy félremagyarázásra adjak alkalmat, kötelességemnek tartom, hogy a mit láttam, s a melynek a következtében azt a hírt hoztam, hogy igenis a rendőrök kergetik a tanulókat, elmondjam. Itt álltam a folyosón, hallottam egy zajt, erre a zajra az irodába mentem és az iroda ablakából láttam tömegesen kirohanni a műegyetemi hallgatókat. Azok közül egy csoport egy kis ház mellé vonult és lebújt, a másik pedig, ötenhatan, átmászni akart a rácsozaton. Természetesen szupponálni lehet azt, . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lázár Árpád: - • . senkisem szalad, sem a rácsra nem mászik, ha valaki nem kergeti, más pedig nem kergetheti ilyen esetben, ilyen állapotok között az illetőket, mint a rendőrök. Nem mondottam, hogy a rendőrök vagdossák, azt sem mondottam, hogy ölik, csakhogy a műegyetemen most is kergetik a tanulókat. Elnök: T. ház! Már most a ház haiározata szerint áttérünk a napirendre, de a házDak egyszersmind az a határozata van, hogy a napirendnek azt a tárgyát veszsztik elő, a mely a második, utolsó helyen van, t. i. az interpellácziókat. Mielőtt azonban ez megtörténnék, Rakovszky képviselő úr mentelmi esetet kivan bejelenteni. Rakovszky István: T. képviselőház! Én egészen menten minden szenvedélytől és higgadtan akarom előadni a mentelmi jogom azon durva megsértését, mely tegnap (Halljuk! Halljuk!) történt. T. képviselőház! A midőn tegnap én a képviselőházba akartam jönni, a saroknál, a Múzeum-kávéháznál utánam jött egy csoport tisztességes fiatal úri ember és kért, hogy jöjjek be a kávéházba, mert ott a rendőrség kardlapozza az ifjúságot. (Felkiáltások balfelöl: A kávéházban bent?!) Igen, a kávéházban bent! (Mozgás bálfelől.) A hogy én ott egy-két szót beszélek, hátulról hallottam egy hangot: mit akarnak itt, takarodjanak, Én visszafordulok és előttem látok egy rendőrtisztviselőt, a kiről később kisült, hogy az Krecsányi kapitány. Én visszafordultam és azt mondtam: engedjen csak egykét szót váltanom azzal a fiatal emberrel. Ő nem engedte ezt, azt a fiatal embert pedig, a ki nem szegült ellene és nem tett semmit, nyomban elfogatta és vitette a Sándor-uteza felé. (Nagy eaj és mozgás a bál- és szélső baloldalon. Az elnök csenget.) Én utamat kívántam folytatni, ekkor Krecsányi elállotta az utat és közegei által a szabad közlekedést a képviselőház felé elzáratta. Én hozzája fordultam, és azt mondtam neki: »Ki az úr ?« Erre ő azt mondta nekem: »Én nem vagyok hivatva magamat legitimálni, hanem én hivom fel önt, hogy legitimálja magát«. (Nagy zaj balfelöl. Felkiáltások jobbfelöl. Igaza van! Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon; Hát ostromállapot van ? Helyes ez ? Az elnök csenget.) Én erre azt mondtam: »Éu nem vagyok legitimáczióra kötelezett, én képviselő vagyok és követelem öntől, mondja meg a nevét, mert nyomban a házban jelentést akarok tenni az esetről.« Ebben a perczben hozzám érkezett egy rendőr és a saját fülem hallatára azt mondta Krecsányi kapitánynak, hogy ez Rakovszky képviselő úr. Én erre azt mondottam: micsoda haszontalanság az ... (Felkiáltások jobbfelől. Ahá! Áhá! Felkiáltások a balés szélső baloldalon: Jól tette ! Helyesen volt! Nagy zaj! Elnök (csenget) : Csendet kérek! Rakovszky István: Vannak még emberek, a kik tisztelik a maguk jogát és kissé érzékenyek, és ha azt mondják önök, hogy igaza van, ennek daczára sem tűrik, hogy jogukban gátoltassanak. A képviselő urak tehetik azt, a mi tetszik, nekem jogomban áll az én jogomat megvédeni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én azt mondtam erre: »micsoda haszontalanság az, hogy engem az én képviselői ténykedésemben gátolni akar; mondja meg, tudni akarom a nevét, mivel erre szükségem van, hogy bejelentsem az esetet«. Erre Krecsányi kapitány előhivatta a rendőröket és kiadta azt a parancsot, hogy engem ott letartóztassanak. (Felkiáltások a
