Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-363

863. országos fllés 189S, november 23-án, szerdán. 303 8ék át? Ez a királyi rendelet az ok, " mely a legnagyobb izgalmat keltette az egész magyar nemzetnek hazafias érzéstől áthatott minden rétegében és az ok arra, hogy két nap óta a képviselőház rendőri brutalitások miatti tartós megbotránkozásának ad kifejezést a belügyminiszter urnak, egyáltalában a rendőri hatóságnak jog- és személyszabadságot tipró eljárása felett. Az én felszólalásom keretébe kizárólag a Hentzi-kérdés tartozik és kijelentem, hogy én üresnek és mellékesnek tartom mindazt a felszólalást, mely ebben a kérdésben eddig történt. Mert én nem abban látom a magyar nemzetre nézve a sérelmet, hogy Kriegbammer hadügyminiszter milyen napiparancs kíséretében adta ki a királyi rendeletet, hogy az végrehajtassák, hanem a sérelmet magában a királyi rendeletben, mint ilyenben látom. Ez a kiindulási pont, t. ház. Krieghammerrel szemben, a kit a magyar nemzet csak úgy közvetve ismer, én pedig ismerni egyáltalán nem tartozom, őt a magyar parlament felelősségre semmiféle tényeért nem is vonhatja. Ennélfogva a kérdést oda kell utalni, a honaan az kiindult, A kezdést vissza kell vezetni tulajdonképeni eredeti forrásához, magára a királyi rendeletre, mint ilyenre, mely elrendeli, hogy a Hentzi szobor a hadapród-iskola kertjébe helyeztessék át. Elnök: Kérem, képviselő úr, kétségkívül minden aktus, mely a fejedelemtől ered, a menynyiben miniszteri felelősség fedezi . . . Sima Ferenczí Csak ennyiben! Elnök: ... a ház elé tartozik a miniszteri felelősség fonalán és a miniszter ténykedése alapján. Épen azért kérem ezt mindig kiemelni és az összes okoskodást azon államférfiak ténykedésére irányítani, (Helyeslés.) a kik ezért az aktusért felelősek, magának a monarchának személyét pedig egészen kihagyni a vitából. (Helyeslés.) Sima Ferencz: T. ház! Bár mindig nagy tisztelettel fogadom a nagyérdemű elnök úrnak figyelmeztetését, de előre kell jeleznem azt, hogy én magát a királyi rendeletet, mint ilyent, a királynak, mint a felelősség körén kivűi álló személynek minden érintése nélkül egyenesen át kívántam hárítani oda, a hova az felelősség szempontjából tartozik. A kormány, vagy annak feje felelős azért, hogy királyi rendelet adatott ki, a mely rendeletnek megjelenése valóban ebben a nemzetben a legkínosabb érzelmeket támasztja fel. A magyar kormánynak sokkal jobban kell vigyázni a nemzeti érzékenység megőrzése és megvédésére, mint Európa bármely más alkotmányos országának élén álló kormánynak, mert a magyar nemzet mindig bizonyos idegenkedésekkel gondol azokra a körülményekre, a melyek esetleg az ő hazafias érzését Ausztriával összeütközésbe hozzák. A magyar kormánynak sokkal tapintatosabban kell eljárni a nemzet érdekei védelmében, mert neki azt a szempontot kell minig figyelemmel tartani, hogy ugyanaz az uralkodó, a ki Ausztria felett uralkodik, egyúttal fejedelme Magyarországnak is. Ausztriának érdekei és érzelmei egészen mások, mint a magyar nemzet tradicziója és az ebből származó hazafias érzület, a miből folyik a kormány kötelessége arra nézve, hogy a nemzetet ne hozza abba a helyzetbe, hogy bizonyos disszonáns érzelmek támadhassanak az uralkodó és a nemzet között. Már most kérdezem, vájjon volt e a kormánynak figyelme és gondja és van-e tapintata és érzéke a magyar nemzet hazafias érzülete iránt, mikor a királynak azt tanácsolta, hogy a Hentzi-szobor helyéről eltávolíttatván, a hadapród-iskola kertjébe helyeztessék át? Nem is reflektálok arra, t. ház, hogy ezen királyi rendeletet a hadügyminiszter napiparaucsában azzal a megjegyzéssel tárta a magyar nemzet elé, hogy ez a szobor pedig lelkesítő és buzdító példaadáskép fog ott állni a fiatalság előtt, hogy mikép kell magát a katonai erkölcsökben nevelni, istápolni, hogy a királynak és hazájának hü szolgálatot tehessen nagy és nehéz időkben. T. ház! 1867 óta minden kormányban volt több-kevesebb tapintat arra, hogy azon nemzeties érzület és hazafias aggodalom felett, a mely különösen az 1849-től 1867-ig terjedő időkből származólag feltámadhat a nemzet lelkében, a kormánynak a keze akkép tudjon keresztülsiklani, hogy mélyen ne nyúljon a magyar nemzet szivébe és lelkébe és felháborodást a maga tényeivel ne okozzon. Kérdezem, t. ház, nem hazafiellenes-e a királynak olyan tanácsot adni, hogy onnét, a hol a szobor eddig volt, s a hol a nemzet a király iránti gyengédségből és egy bizonyos időre való várakozással elnézte azt, elfojtotta szívének és lelkének keserűségét, ha elment ezen szobor mellett, mert várt egy alkalmas pillanatra, a melyet az idő örök logikája önként hoz el, azonnal eltávolíttassék minden egyéni és történelmi vonatkozás nélkül: hogy a nemzetnek ezen várakozó állásában azt tanácsolják az uralkodónak, hogy az a szobor távolíttassék ugyan el onnan, hol a nemzetet megbotránkoztatja, de tétessék át a hadapród-iskolába, példaképül a katonai nevelésnek ? E királyi tényért, mel^ a legkeserűbb hangulatot ébreszti minden magyar emb.T lelkében, a Bánffy-kormány felelős. Azért pedig, hogy megtörténhetik, hogy akár itt a házban, akár másutt bárhol egy felelős miniszter vállalkoznék a Hentzi-emlék dicsőítésére, e nemzet és e parlament a felelős. A honvédelmi miniszter urnak zokon esett, hogy e ház méltó felháborodása miatt tízszer kellett neki, hogy úgy mondjam, a Hentzi-szobor-