Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-363
296 36S, országos Ölés 1898. november 23-án, szerdán. már, — hogy nem kapott a megsértett egyéni szabadság oltalmat és a rendőrséget a bíróság futni engedte. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső balolalon.) T. képviselőház! A büntető törvénykönyv a kezemben van, a személyes szabadságot nálunk alkotmányjogilag védi a büntető törvénykönyv is, a hivatalos hatalommal való visszaélés vétségei is kodifikálva vannak a törvényben. A közhivatalnok, a ki hivatalos hatáskörében valakit tettleg bántalmaz, vagy csak sértő kifejezéssel illet, büntetendő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Itt, t. képviselőház, oly rút visszaélés történt a hivatalos hatalommal, a melyhez fogható példát én mindeddig, pedig minden szenvedelmes vitát végig éltem, a melyhez hasonlót nem láttam és nem ismerek. T, képviselőház! A szenvedelmes mérkőzés ezen pillanatában talán önmagamat is türtőztetve, tilán barátaim indulatát is visszafojtva, még mindig azon reményben, hogy az alkotmány sánczai közé bevonulva a legbiztosabban védhetjük magánkat, azért szólalok fel, hogy a belügyminiszter úrtól kettőt kérjek. (Halljuk! Halljuk!) Az első dolog az, hogy nyilatkozzék, van-e neki tudomása arról, az ő tudomásával történtek-e ezek a dolgok? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kizárólag!) Azért hozom ezt fel, mert a büntető törvénykönyv, ha valamely rendőr ily brutalitásokat elkövet és hivatkozik felsőbb utasításra, annak büntetlenséget biztosít. De nem biztosít büntetlenséget annak, a kinek a rendeletéből ez történt. (Helyeslés balfélől.) De, t. képviselőház, felszólalok másodszor azért, mert én ebben a pillanatban is joggal várhatom az elégtételt. Nem szavakban, t. képviselőház, mert a szavaknak az ideje ma már lejárt (Él' ! nk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és azért kérem a t. belügyminiszter urat a legsürgősebben, hogy fiagrans és eklatáns példával adjon elégtételt ezen vérlázító bűnért és kérem öt a legsürgetőbben, hogy azokat, a kiket az egyéni felelősség 'ezen alávaló botrányokban terhel, haladéktalanul távolítsa el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kérdés, mit fog tenni a t. belügyminiszter úr, de ha nem fog tenni semmit, hát vegye tudomásul, hogy ebben a nemzetben van még annyi ellenállási erő, hogy önökkel szemben is meg tudja védeni az egyéni szabadságot és a nemzeti becsületet. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélső báloldalon.) Elnök: Mielőtt Zichy Aladár grófot felszólítanám, megjegyzem, hogy hibámból elfelejtettem valamit mondani, a mit mondani kellett volna. (Egy hang a szélső baloldalon: Az interpelláczió!) Kérem, ne találják ki előre. (Derültség.) Négy interpelláczió van, t. képviselőház, ennélfogva egy órakor rá kell térnünk az interpellációkra. Tehát arra figyelmeztetem a képviselő urakat, minthogy tízen vannak feljegyezve, (Felkiáltások a szélső baloldalról: Hát holnap!) — akkor újra kell kérni a ház engedelmét — arra figyelmeztetem, hogy úgy szabják felszólalásaikat, hogy egy órára ezt befejezhessük. (Felkiáltások a szélső báloldalról: Nem lehet ! Nagy zaj. Elnök csenget.) Gróf Zichy Aladár! Gr. Zichy Aladár: T. ház! Én is azon érzéssel vagyok eltelve, hogy a tegnap történtek után rövid ideig sem maradhat az ország és a ház a nélkül, hogy ezen izgalmas esetek felett a miniszter az országot és a házat meg ne nyugtassa. Nem akarok rátérni azon egyes momentumokra, melyeket a napi sajtó és képviselőtársaim nagyon ékesen előadtak és a melyeknek mivoltát a vizsgálat fogja kitüntetni. Azonban rá akarok mutatni egy esetre, melyről személyes meggyőződést szereztem (Halljuk! Halljuk! balfélől.) és melynek jellege igen-igen komoly. Végre is a rendőrség nem más, mint eszköz. Ha a rendőrség néha elragadtatja magát, mindig meg kell kérdezni, mi volt az indító ok azonban, hogy a rendőrség a maga inicziativájából támadjon, nem lehet a rendőrség szerepe, legkevésbbé lehet szerepe ilyen időkben, midőn mindazok, kik a politikával és a napi eseményekkel foglalkoznak, a legnagyobb mértékben izgatottak. T. ház! Tegnap az egyetemi körben történt, hogy az ifjúság, a kinek végre is ez érdeklődést és lelkesedést megtiltani nem lehet, a napi eseményeket megbeszélve, hangosabban tárgyalt, talán oly hangosan, mint maga a t. ház és énekelt és ez már elég volt arra, hogy a rendőrség az első emeletre felrohanjon, ott a törvény nevében az ajtót megrázza, és midőn azt rögtön fel nem nyitották, erőszakosan betörje. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Gyalázat !) Az ifjúság részéről semmi agresszív dolog nem történt, nagy része a hátsó ajtón kiment; a miből látszik annak békés szándéka. Azokat, a kiket lelkesedésükért erőszakkal lefoglaltak, a rendőrtanácsos úr inzultálta, ingerelve hozzájuk nyúlt, a pipát kiütötte a háznagy szájából. (Zaj.) Nevessenek csak, hiszen ez nevetséges dolog. (Felkiáltások a szélsőbalon: Szégyen, gyalázat ilyesmin nevetni !) Elnök: Kérem, képviselő urak, itt (A jobboldalra mutat.) senkisem nevetett, tessék csak folytatni. Bolgár Ferencz: Szégyen, gyalázat! Gr. Zichy Aladár: T. ház! Kérdezem, mi indokolhatta azt a beavatkozást? (Felkiáltások a baloldalon: Önkényes erőszak!) Hiszen ha a rendet fenn akarja tartani a rendőrség, legjobb alkalom arra az, midőn a körben az ifjúság együtt van, hiszen nem kell más, miot az utcza
