Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-363
363. országos ülés 1898. november 23-án, szerdán. 295 Polónyi Géza: A vandalizmus legsötétebb korszakaiban, még ott is, a hol katonai ostromállapottal üldöznek egy nemzetet, proklamácziót bocsájtanak ki előbb, hogy figyelmeztessék előbb a közönséget a csoportosulástól való tartózkodásra. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A műegyetemnek, a tanulás szabadságának templomába betolakodott a rendőrség. Tudjuk azt, hogy az egyetem autonómiája mindenhol a világon, még ostromállapot idején is, tiszteletben szokott tartatni. Nálunk betolakodott a rendőrség, kaszabolta a fiatalokat, az egyiknek lába törött el, a másiknak arezát vágták ketté, a harmadiknak szemét vágták ki. (Hosszantartó nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Gyalázat/) Elnök: Kérem képviselő urak, tartózkodjanak attól, hogy — bármily izgatott, is a hangúlat — olyan módon engedjék magukat elragadtatni, hogy a szónokot nem engedik szóhoz jutni, s lehetetlenné teszik, hogy szavai kellőleg apprecziáltassanak. (Halljuk! r Halljnk!) Polónyi Géza: Én igyekszem ezen dolgot tőlem telhetőleg objektíve előadni, hisz ezekhez színezés nem is fér. Mindjárt be is fejezem. Most még sokkal brutálisabb dolgokat fog hallani a t. képviselőház. Tudniillik előáll az egyetem rektora, a ki kötelességét híven akarja teljesíteni, és akkor odajön a rendőrtanácsos, a ki egy más dolog miatt fel van függesztve (Nagy zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások balfélöl: Ki ae?) és azt mondja a rektornak: »Itt nem az úr parancsol, hanem én, mert nekem felsőbb rendeletem van.« (Nagy mj és mozgás balfélöl.) Hentaller Lajos: Alkotmányos állam ez? (Zaj.) Polónyi Géza: Az egyik tanár, Töttösynek hívják, látva azt, hogy a lovas rendőrök brutálisan törnek a fiatalság ellen, odaugrik és megfogja egy lovasrendőr lovának kantárszárát és akkor a lovasrendőr ráfogja a revolvert, hogy lelövi őt. És most, mikor az a nem lázongó, hanem a rendőri brutalitás által fellázított, tiszteletreméltó, tanulni oda egybegyűlt ifjúság így feldühödik, akkor mit csinálm.k? Bezárják az ajtókat és egyenként hurczolják a rácson keresztül a fiatalságot, (Élénk mozgás balfélöl.) a rendőrök, a mint már szokásos, letépik számaikat és elővesznek a csizmaszáraikbóí bikacsököt és botokat és egyenként verik meg a mi magyar nemzetünk gyermekeit. (Folytonos zaj és nyugtalanság a bal- és szélső ba 1 oldalon. Felkiáltások balfélöl: Disznóság! Gyalázat!) Elnök (csenget): Csendet kéiek már, képviselő urak ! Polónyi Géza: Azután ezek a fiatalok a rendőrség elé kerülnek és a rendőrök vallomásai alapján azért, mert egy fiatal emberre bebizonyosodik, hogy abczugot kiáltott, egy 18 éves fiút — Bissányinak hivj'ák — 50 forint pénzbirságra, (Nagy zaj balfélöl.) a másikat 100 forint birságra büutetik, olyan gyermekeket, a kikről tudják, hogy nincs önálló keresetforrásuk és a kiknek, ha ezen büntetés fennáll, szabadságukkal kell megváltani azt az 50 forintot, a miért hazafias ügyben lelkesedni mertek, és a miért ellen mertek állani, vagy csak tűntetni mertek ilyen alávaló rendőrhatalom ellen, a milyet a világon sehol sem látunk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj és félkiáltások balfélöl: Igen! Alávaló!) Elnök (ismételten csenget): Kérem a képviselő urakat, sokkal helyesebb és a szabályoknak egyedül megfelelő, olyan jelzőket nem használni, melyeket a házra való tekintetből kerülni kell. (Zaj balfélöl. Halljuk! Halljuk!) Kérem, tudják a képviselő urak, mindent meg lehet mondani, élesen meg lehet mondani, de a házszabályellenes jelzőket kerülni kell. Polónyi Géza: Ezt a büntetést miért hoztam fel? Csik büntessék . . . Hock János: Méltó befejezése lesz ez a törvényjavaslatnak! (Zaj.) Elnök: Kérem Hock képviselő urat, ne szóljon közbe! Polónyi Géza: Tudom, nincs megengedve, hogy büntetéseket nyilvános gyűjtésekkel fedezzenek, de engem és barátaimat nem fog megakadályozni semmi miniszteri hatalom abban, hogy ha vagyonom utolsó szilánkjait kellene is odaadnom, inkább én fizetem meg azokat a büntetéseket, (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mintsem hogy annak a szegény fiatalságnak a szabadságát csak egy órára is korlátozni engedjem. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Egy hang a szélsőbalon: Akkor nagyot állapítanak meg!) Csak állapítsanak! De olvasta-e a belügyminiszter úr azt, a mit én olvastam? Olvasta-e, hogy a fiatalság összejött, és egy ülésből kérvényt intézett a képviselőházhoz, a melyben nem kér egyebet, mint elégtételt. Ha pedig nem kap elégtételt, azt mondja ennek a gyűlésnek a határozata, akkor az erőszakkal szemben védekezni fog azon egyedüli fegyverrel, a mely alkotmányos államban sohasem dívott, védekezni fog az erőszakkal szemben erőszakkal. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Jól teszi! Helyes lesz!) T. képviselőház! A büntető törvény tiltja ezen botrányos dolgokat. Tapasztaltuk akárhányszor, legmélyebb sajnálatunkra, hogy valahányszor ily tüntetésből kifolyólag a rendőri brutalitás a biróság elé kerül, mondom, legnagyobb sajnálatunkra láttuk, — és ez egyik oka annak, hogy a bíróságba vetett bizalom is megingott
