Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-363

294 868, országos ülés 1898. november 28«án, saerdáfi, ennek a nemzetnek ifjúsága, a melyre jövendőjét biztosan építheti. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Majd eljön rövid idö múlva annak az ideje, hogy csak a nem rég, deezember havában lefolyt tüntetésről, a mely a Kossuth-párt ablakainak beverésével végződött, a leplet lerántjuk, és habár a szocziálistákra fogták rá ezen tüntetést, kimutatjuk, hogy az milyen forrásból származott. Majd rátérünk erre is. De most csak a mostfolyamatbän'levő kérdéssel kapcsolatban azon vérlázító tényekkel akarok foglalkozni, melyek hovatovább bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy e rendszer szogálatában és védelmében az egyéni szabadság, a testi épség, a becsület is koczkáztatva vannak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tegnap a tanszabadság, az egyetemi ifjúság minden joga lábbal tiportatott. (Ügy van! balfelöl.) Nem szándékozom színezni a tényeket. Tegnap egy küldöttség jelent meg nálam is, más pártoknál is. A tényeket úgy adom elő, a mint tudomásomra jutottak és kezdem azzal, a mit saját szememmel láttam. Á régmúlt nagy idők törvényes biztosítékokkal vették körül a képviselő azon jogát, hogy a ház ülésére biztonsága teljes tudatában jöhessen el és ugyanígy távozhassék is innen. Mit láttam tegnap saját szememmel? Midőn a ház üléséből hazamentünk, a legteljesebb nyugalommal, azon kedélyhangulatban, melyet egy most már világtekintélyre szert tett képviselőházi elnök közbelépése mindnyájunkban keltett, (Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) azzal a tiszteletteljes hangulattal, melyet mélyeu tisztelt elnökünk köztünk ébresztett, a békére való hajlandósággal: mit láttunk? Midőn én és több képviselőtársam a Muzeum-körútra befordultunk, ott láttam Lakatos Miklós t. képviselőtársamat, tíz-tizenkét fiatal ember lelkesedésének mámorában körülvette és megéljenezte. Ennyi történt, semmivel sem több. Saját szememmel láttam, hogy három lovas rendőr oda vágtatott a járdára (Úgy van! balfelől.) és csak Isten gondviselése őrzött meg engemet is, hogy el nem tiportak. (Derültség jobbfelől. Élénk mozgás és nagy zaj a szélső baloldalon.) Rosenberg Gyulai Dehogy ! Láttam én is! Polónyi Géza: Erre el voltam készülve; csak azt jegyezze meg magának t. barátom, hogy magánosan nem megyek a másvilágra. (Zaj.) Elnök: Ugyan kérem képviselő urak, ne beszéljenek ezen a hangon. (Zaj balfelől.) Egyik oldalról sem helyes. Polónyi Géza: Az a jog, melynek védelmében itt felszólalok, nem a Polónyi Géza joga ; az meg fogja tudni magát védelmezni, ha arra kerül a sor; az a képviselők mentelmi joga. Mit szólnának önök, ha ily brutális eszközökkel szemben nekünk megjönne az a kedvünk, hogy a fegyveres ellentállás terére vigyük a dolgot, a hol azután a rendőri brutalitással és bandákkal szemben meg tudnók magunkat védelmezni ? Hát én ez esetet bejelentem, mert saját szemeimmel láttam. Minden ok nélkül, minden rendzavarás nélkül, különösen a képviselők részéről, minden provokáczió nélkül a lovas rendőrök a járdára lovagoltak és ott a képviselőket majdnem eltiporták. (Ügy van! balfelől.) Elnök! Kérek csendet itt a baloldalon. Polónyi Géza: Lehet, hogy ez nem tendencziózusan történt. De egyet ez kétségtelenül bizonyít, azt, hogy oly belügyminiszter áll Magyarország szabadságának védelmében a kormány élén, ki még a képviselők mentelmi jogát sem képes megvédeni, (Igaz! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) hogy a brutális lovas rendőrök letiprásának ne legyenek kitéve a békésen hazatérő képviselők. Nem ok nélkül hozom ezt fel, mert én mindazokért, a mik történtek és történni fognak, a nemzet színe előtt idejekorán személyileg és egyénileg akarom felelőssé tenni a belügyminisztert. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert az a rendőr, a ki mégis magyar ember, — szégyen, hogy ily cselekedetre vállalkozik, — de mégis magyar ember és önmagától ily aljasságra nem vállalkozik, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) s ha vállalkozott, akkor felülről jövő biztató szó, vagy jutalomigéret volt az, mi őt ily lépésre kényszerítette, vagy feljogosította. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ez csak egy epizód. Most méltóztassanak meghallgatni mi történik a műegyetemen. (Fölkiáltások a szélső baloldalon : Botrány! Gyalázat!) Megtörtént az a rettentő nagy dolog, hogy a műegyetem ablakából néhány fiatal ember lelkesedésének ifjú hevében, úgy, a hogy azt tőle mindenki joggal megvárhatja, ki magyarnak tiszteli azt a fiatal embert, egy pár éljenre, vagy egy pár abezugra ragadtatta magát. Saját szemeimmel láttam, hogy a lovasrendőrség betolakodott a műegyetem aulájába, beszorította oda a fiatalságot, rájuk zárták az ajtókat, köríübelől ötszáz fiatal embert elcsuktak és csak hosszú közbenjárásra délután öt óra után, a meddig bezárva tartották, eresztették őket ki. (Zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Gyalázat!) Ezt már nem saját szemeimmel láttam, de a nálam jelentkezett küldöttségtől tudom, a kik ezért helyt állanak, hogy egy rendőr lövéseket intézett a fiatalság ellen. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Azzal a mentséggel szemben, mintha vaklövések történtek volna, konstatálva van a műegyetem falában több golyó, mely ott bevágódott, tehát éles töltésekkel lőttek. (Hosszantartó, nagy zaj a bal- é- szélső baloldalon.) Elnök (többször csenget): Kérek csendet!