Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

24. 347. országos ülés 1898. november 3-án, csütBrtökön. intézem a mélyen tisztelt ellenzéki képviselő urakhoz, hogy ne méltóztassanak a házszabályokat az ellenzék javára átíyukgatni akarni. Bekövetkezhetnek idők, a mikor a házszabályok az ellenzék s azon jogok ellenére lyukgattathafnak át, a melyek a parlamentarizmus szabadságait képezik. Ha a t. képviselő urak a túloldalon a szélsőségekbe kergetik (Zaj és mozgás a bal- és szélső haloldalon.) a ház tanácskozási rendjének nevetségessé tételével azt a parlamenti többséget, a mely elvégre elsősorban van hivatva és kötelezve arra, hogy a házszabályok érvényét fentartsa: akkor a következményeket az urak maguknak tudják be, ne pedig annak, mint már előre látjuk, hogy bennünket vádolnak parlamenti hatalmaskodással. (Úgy van! Úgy van ! jobbfelől. Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Egyébként, t. képviselő urak, minden ilyen alkalommal kitűnik az, hogy a mi házszabályaink oly szabadelvűén rendelkeznek főleg az ellenzéki, a kisebbségi jogok megőrzését illetőleg, hogy ha a t. ellenzék vissza akar élni az ő részére biztosított jogokkal, akkor a parlamentáris gyakorlatot nap nap után nevetségesebbé tehetik. Én tehát ezt a kérést vagyok bátor intézni a t. ellenzékhez, a házszabályokra való hivatkozás kapcsán. Azt hiszem, már itt az ideje megfontolni azt, hogy hová vezet a házszabályokkal való untalan visszaélés? Előbb-utóbb arra a térre, hogy a többségnek kötelessége lesz a házszabályokat — azok rigorózus értelmezése szerint — mindig a legszigorúbban alkalmazni az ellenzékkel szemben. (Élénk helyeslés. Úgy van! jobbfelől. Nagy mozgás a hal- és szélső baloldalon.) Szentiványi Árpád *. T. ház! Én már több esetre emlékszem, hogy fél kettőkor, háromnegyedkettőkor kérték a képviselő urak, hogy beszédüket másnapra halaszthassák; a t. ház mindig a méltányosság szempontjából ítélte meg a dolgot és ennek az alapján hozta meg határozatát. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, ha egy képviselő két-három napot tölt el beszédének elkészítésére, különösen mikor ily fontos, nevezetes ügyek tárgyaltatnak, (Derültség és ellenmondások jobbfelől. Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) melyek az ország népének gazdasági exisztencziáját érintik: hogy akkor a t. többség a méltányosságot ne vegye figyelembe s az illetőt egyenesen arra kényszerítse, hogy vagy hallgassa el nagy fáradsággal elkészített beszédét, vagy pedig kitegye magát annak, hogy ne is hallgassák, ezt sem a méltányosság, sem az igazság nem hozza magával. Tudjuk, — hisz emlékszik rá az egész túloldal — hogy már kétfertály kettőkor is megengedték az ily elhalasztást, minthogy a házszabály világosan nem mondja, hogy mikor lehet kérni a másnapra halasztást. Perczel Dezső belügyminiszter: De mondja! Szentiványi Árpád: Kérem a t. házat, méltóztassék beleegyezni, hogy Sima Ferencz képviselő úr holnap mondhassa el beszédét. Ha kényszerítik, hogy most mondja el, nem érnének vele czélt, mert a még hátralévő időt úgyis a névszerinti szavazás fogná igénybe venni. Ne kényszerítsenek bennünket arra, hogy dokumentáljuk, hogy belemegyünk az obstrukczióba, mert ha ez meglesz, az nem ennek a pártnak akarata következtében, hanem az önök erőszakossága folytán fog bekövetkezni. (Nagy zaj jobbfelől. Helyeslés a baloldalon.) Ivánka Oszkár: T. ház! Egy idő óta szokássá kezd válni az, hogy a házszabályokhoz való hozzászólás czímén és mindenféle más czímen a túloldalról előadások tartatnak a parlamentarizmusról. (Zaj.) Mi jogosítva érezzük magunkat ezt egyszerűen ignorálni és ragaszkodunk a házszabályokhoz, a melyek a jelen esetben nem mondják ki, hogy fél kettőkor, vagy háromnegyedkor van-e joga a szónoknak beszédét elhalasztani. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ha oly szónok van feljegyezve és hivatik fel, a ki több óráig tartó beszédet akar mondani, — és ezt mindenki tudja azok közül, a kik a szónokokat meg szokták hallgatni, úgy, mint mi — s ha akkor a szónok is kéri ilyen előrehaladott idő miatt beszéde elhalasztását: akkor mi, a kik meg szoktuk a beszédeket hallgatni, hozzájárulunk ezen kérdéshez. Az urak, a kik a folyosón, vagy sebolsem szoktak résztvenni a parlamenti tárgyalásokban, (Zaj jobbfelől.) a kik közül talán már sokan meg is ebédeltek, természetesen nem helyeslik a beszéd elhalasztását, mert nem törődnek a beszédekkel, a melyek itt tartatnak. így állván a dolog, ragaszkodunk ez esetben is a házszabályokhoz, és mivel a vélemények eltérők, alkalmat adunk önöknek azáltal,, hogy névszerinti szavazást kérünk arra, hogy az egyetlen dologban, a melylyel a parlamenti funkcziókban közreműködnek, a szavazásban résztvehessenek. (Derültség balfelöl.) Elnök: T. ház! A szabályokról lévén szó, én egyre figyelmeztetem az urakat. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A házszabály világosan azt rendeli, hogy a kire az ülés vége előtt egy óranegyeddel kerül a sor, — az pedig háromnegyed kettő, mert az ülések két órakor végződnek — annak joga van két alternatíva köztíl valamelyiket választani. Egyiket kénytelen a ház megadni: vagy azt, hogy elhalaszsza beszédét, vagy azt, hogy kihallgassa még aznap. Ez a házszabályok rendelkezése. Itt a gyakorlatra történt hivatkozás. Kétségkívül történtek ilyen esetek, tudniillik nem egynegyedkor, hanem fél kettőkor történt nem egy-