Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

347. orszáítos ülés 1898. november 8-á.n, csütörtökön. •m szer, (Zaj.) hogy valaki kérelmet terjesztett a ház elé a nélkül, hogy erre a kérelemre joga lett volna, mert joga nincs. Ez tisztán a ház méltányosságától, belátásától, tetszésétől függ. Ha megadják, akkor marad annál és akkor ezzel a ház figyelmet tanúsított; ha megtagadják, jog­sértésről szó sincs. így állanak a szabályok; ezt kénytelen va­gyok megmondani. Hanem még egyet. (Halljuk!) Ez abban áll, hogy ha a házszabályok igénybe­vétetnek, bizonyos kíméletes, előzékeny eljárás kérésére, ezt csak úgy lehet tenni, ha ez az eljárás viszonoztatik. (Helyeslés. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Én úgy tudom, hogy igenis előzékenység kívántatik ahhoz, a mit kérnek; de ezt szután hasonló előzékenységgel kell viszo­nozni. (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Mi is meg fogjuk engedni ő nekik!) Ké­rem, ez nem annyit jelent, - - én nem akarok tréfát űzni ezekből, — (Helyeslés a jobboldalon.) hogy ha ott is ugyanezt kérik (A jobboldalra mutaó,) fél kettőkor, itt is az elhalasztásra áll­janak rá. A méltányosság valami egyebet jelent; azt jelenti, hogy mikor fontos ok forog fenn rá, jóakaratúlag apprecziálják ezt a kérelmet egyik és másik oldalon is, (Helyeslés.) különben a ké­relemtől nem lehetvén az ülés végefelé az illetőt elzárni, méltóztassanak a kik hozzászólni akar­nak; mert még többen jelentkeztek szólásra. Sima Ferencz: A magam igazolása érde­kében kívánok felszólalni. Egyáltalában nincs szándékomban a házszabályokban nyújtott ked­vezményekkel visszaélni. Én csak méltányossági szempontból kértem a házat erre, hogy,— a meny­nyiben esetleg három-négy óráig is beszélnék, — megkiméljem a házat, hogy addig ülésezzen. Én különben rendelkezésére állok a t. háznak, a minthogy az kötelességem is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kubik Béla: T. ház! Én is a házszabá­lyokhoz kérek szót. Gajári Ödön t. képviselő­társam figyelmeztetése bizonyára nekem szólt, mert én voltam ki a névszerinti szavazás iránti kérelmet beadta. Én ezt a figyelmeztetést saintén visszautasítom és kijelentem, hogy reá nem szorultam. Elég autheotikus tanú vagyok arra, hogy volt idő, a mikor a többségnek tagjai nem voltak itt oly számban jelen, mint a mi­lyenben tartoztak volna lenni, hogy a házszabá­lyok szerint az ülést folytathassuk. Én akkor képes voltam megakasztani az ülést, mert az igen tisztelt többség nem volt elég ügybuzgó; de én ezt nem tettem. Miután én meg vagyok győződve arról, hogy Sima Ferencz képviselő­társam nem olyan kis mértékben fogja tárgyalni ezt a kérdést, (Derültség.) mint a mint azt önök talán szeretnék, én az alkalmat és a módot meg akarnám neki adni arra nézve, hogy önöket KÉ1VH. NAPLÓ. Í896— 190í. XVIII. KÖTET. méltóan elitélje, és azért kértem az igen tisztelt elnök urat, hogy névszerinti szavazással döntesse el a kérdést. Önök természetesen csak felállás­sal szavaznának, de, hogy annál nagyobb értelme legyen a dolognak, névszerinti szavazást kértem. (Zaj a jobboldalon.) Gajári Ödön: T. ház! Személyes megtá­madtatás és szavaim értelmének helyreállítása czítnén csak néhány perezre kérek szót. Ivánka Oszkár t. képviselőtársam az én iménti felszólalásomra utalva azt mondotta, hogy határozottan visszautasítja azt a leczkét, (Fel­kiáltások balfelől: Valamennyien!) melyet én a házszabályokhoz való felszólalás czímén adni szoktam. Először is tudja meg t. képviselőtár­sam, hogy én nem szoktam magam feltolni fel­nőttek oktatójának; ilyenre nem is vállalkozom. Felszólalásom tehát nem azt tendálta, hogy lecz­két adjak, hanem hogy kijelentsem azon szilárd eltökélésíí szándékomat, — és azt hiszem, hogy többen is vagyunk ezen az oldalon, — hogy a házszabályokkal való untalan visszaéléseket va­lami hosszú ideig, az ország érdekeire való te­kintettel, nem szándékozunk eltűrni. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon.) A mi pedig t. képviselőtársamnak, Kubik Béla úrnak a felszólalását, és hogy ágy mond­jam, megrovási kalandját illeti (Derültség jóbb­félől.) velem szemben: utalom őt a mindannyiunk által őszintén tisztelt elnök árúak iménti enun­cziácziójára. Igenis, minden képviselő igénybe vette a házszabályok által neki biztosított per­missziv jogot eddig is, nemcsak 3 /42kor, hanem előbb is. Ezen igénybevételnek a feltétele azon­ban a ház méltányosságán alapúi. (Zaj balfelöl.) Vájjon méltányos dolog-e ugyanakkor, a mikor a méltányossági jogra appellálva, a t. képviselő urak egy kívánsággá] állanak elő a többséggel szemben, éljenek a névszerinti szavazás kérésé­nek a fegyverével is, a mely fegyver azután ismét csak odavezet, hogy nevetségessé teszi azt a határozatot, a melyet a t. képviselő urak hozatni akartak, mert az a határozat oly időben hozatnék . , . (Nagy zaj és felkiáltások a balolda­lon: Elég volt!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szavai értelmének helyreigazítása végett és személyes kérdésben kért szót. Gajári Ödön: Két szóval befejezem . . . oly időben hozatik, a midőn már csakugyan idejét múlta a felett határozni, hogy Sima Ferencz képviselő úr ma beszéljen-e, vagy pedig meghosz­szabbítsuk-e az ülést. Ez volt iménti felszólalá­somnak igazi értelme. (Helyeslés a jobboldalim.) Gulner Gyula: T. ház! Gajári Ödön t. képviselő úrnak arra a kijelentésére akarok rö­vid megjegyzést tenni, a mikor ő mintegy meg­fenyegetett bennünket azzal, hogy tudjuk meg,

Next

/
Thumbnails
Contents