Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-362
862. országos ülés 1898. noTember 22-én, kedden. 285 latba, mert az a kormányok részéről nemcsak a türelmetlenségnek, hanem a félelemnek is tanújele. (Egy hang a szélső baloldalon; Gyávaság!) Elnök: Kérem, egy képviselő úr közbekiáltott, hogy gyávaság. Ez nem járja. Egyáltalában ezek a közbekiáltások szikrák és így nem kell azokkal élni. Tessék folyfatni képviselő úr. Holló Lajos A kormányok iparkodnak csirájukban elfojtani az ilyen elégületlenség kifejezéseit, mert attól félnek, hogyha azok nagyobb rétegekre kihatnak, mivel azoknak talajuk van, akkor olyan vihar támadhat fel, a mely az ő exisztencziájukat, hatalmi érdekeiket veszélyezteti. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azokat a tényeket, a melyek itt felmerültek, azért hoztam nyilvánosságra a ház előtt, hogy nyilatkozatot kérjek a kormány részéről arra nézve, hogy vájjon az egyetemi polgárok megsértett személyes szabadságának és az ő jogaiknak, hogy intézeteikből és a tanítási színhelyükről szabadon távozhassanak, és polgári véleményüket szabadon nyilváníthassák, érvényt szerzett-e már, vagy pedig csak a legközelebb fog érvényt szerezni ? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: Kérem a t. ház szíves engedelmét, hogy Holló Lajos képviselő úr most elhangzott felszólalására azonnal megadhassam a választ. (Halljuk! Halljuk!) A dolog nem úgy áll, a hogy a t. képviselő úr előadta. (Zaj a baloldalon.) Távolról sem jut az senkinek sem eszébe, hogy az ifjúság tetszés- vagy nemtetszés-nyilvánúlását, ha kellő korlátok között marad, befolyásolni akarná. Egész közönséges utczai kiáltozásról van szó. (Zaj a bal- és szélső baldalon.) Először nemcsak a rendőrség jelentéséből tudom, de a véletlen úgy hozta magával, hogy a miniszterelnök úrral egy kocsiban jővén be a házba, a műegyetem kapuja előtt három ököl nagyságú kő érte a kocsit. (Nagy zaj.) Ha kételkedned, méltóztassanak oda menni. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Bolgár Ferencz: Mindegyik kö ára egy millió! Elnök: Kérem Bolgár Ferencz képviselő úr, ne szóljon közbe ! Perezel Dezső belügyminiszter: Tessék megnézni a kocsi lakirozását, még most is látszik a sérülés. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A második az, hogy itt azok az urak, kik a képviselőház buffetjében, vagy miniszteri szobájában voltak, mind láthatták, hogy egész és féltéglákat és a fűtőanyagból megmaradt salakot marok számra vették ég azzal igyekeztek véleményüket nyilvánítani. (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben (Zaj. Elnök csenget.) sérelem senkin sem esett. Itt csak az történt, a mit a rend feltétlen biztosítására mindenkor meg kell tenni, (Helyeslés a jobboldalon.) és a mi mindig meg fog történni mindenkinek a személyes oltalmára, üljön az illető itt, vagy amott. (Helyeslés jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy nem képezheti egy képviselő feladatát sem az ifjúságot szerencsétlenségbe sodorni akarni, vele aranzsirozni, de a felelősséget másokra hárítani. (Zaj.) Meg vagyok arról is győződve, bár még nem vizsgáltam meg az esetet, de abból, a mit láttam az úton és a miniszteri szobából, és a, mire ízlésem nem engedi, hogy reflektáljak, de a minek nyomait azonban ott találhatják, a rendőrség nem ment túl azon a hatáskörön, a mely feladata, (Helyeslés jobbfelöl.) és hogy jövőre is teljesen eleget fog hivatásának tenni. (Helyeslés jőbbfeW. Zaj a baloldalon.) S most be is fejezhetném felszólalásomat, ha Holló Lajos képviselő úr jónak nem látott volna itt egy olyan szót használni, a melynek felemlítését leginkább neki kellett volna kerülni. (Mozgás a baloldalon.) A félelemről szólt ugyanis, mondván, hogy a kormányt ez indította arra. (Zaj.) Én nem tartozom azok közé, a ki egyéni tulajdonságaimmal, ha van egynéhány jó, dicsekedni, vagy hetvenkedni szeretnék ; de azok, a kik ismernek, engemet úgy ismernek, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy a mikor a félelem és bátorságról van szó, nekem talán a középmértéknél több jutott. (Zaj a baloldalon. Úgy van! jobbfelöl) Nagyon sajnálom, hogy a tudomány még nem jutott odáig, hogy a félelem, vagy bátorság fokmérőjét feltalálta volna; de arra utalhatok, hogy a iázmérőt már föltalálta. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt kívántam megjegyezni a t. képviselő úr felszólalására. (Élénk helyeslés jobbfelöl') Holló Lajos: T. képviselőház! Személyes kérdésben és félremagyarázott szavaim megmagyarázása czímén is kérem a t. ház türelmét, hogy néhány szóval reflektálhassak az utolsó dologra, a t. belügyminiszter úr szavára. (Halljuk! Halljuk/) Hiszen a mi a politikai küzdelmeket illeti, midőn azt hiszik, hogy a kormány attól fél, hogy esetleg a közhangulat ellene fog támadni, hogy akkor a t. belügyminiszter úr egyéni bátorságára vonjon következtetést, ez talán egy kissé túlságos keresése a thémáknak arra, hogy szellemes megjegyzéseket lehessen tenni, (Mozgás a jobboldalon.) Ha pedig ez esetleg reám vonatkoznék bizonyos inczidensből kifolyólag, én a t. háznak elbírálására bizom, hogy a magam részéről nem keresem-e mindig az alkuimat, hogy a meggyőződésem szerint való bonfiúi kötelességemet teljesítsem azzal a bátorsággal, azzal a kitartással, a melylyel különben nemcsak én, hanem ennek a pártnak és ennek az országnak minden polgára teljesíti a kötelességét. (Úgy van! a szélső baloldalon.)
