Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-362

J84 362. országos ülés 1898. november 22-én, kedden. voltam szólásra jegyezve, és ma szólási jogommal élni kivánok. Ezt jeleztem is az elnök urnak, de el lévén foglalva, nem tudom, tudomásul méltóztatott-e venni? De én egyenesen ezt mondtam, és a mikor az elnök úrnak kezével inteni méltóztatott, azt hittem, hogy ez a tudomásul vételt jelenti. Elnök: Valóban, t. képviselőház, a kézintés azt jelentette, hogy megnyitván az ülést, én nekem most igen fontos teendőm van. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Kérem, engedjék meg, de ezt jelentette. Holló Lajos: A kézmozdulat sok mindenfélét jelenthet. (Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztassék belenyugodni a szabályokba, hiszen ha a t. képviselő úr megújítja a kérését, meg vagyok győződve, hogy a ház, számolva a helyzettel, az engedélyt meg fogja adni, ha azt kellő formában kéri. Szőts Pál: A holnapi ülés elején kérje! Elnök: Most tovább megyek a sorban, mert ülés előtt Holló Lajos és Visontai Soma képviselő urak a napirend előtti felszólalhatást kérték. Megengedi a ház? (Helyeslés.) Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk!) Részemről csak néhány szóval óhajtok a t. ház türelmévé! és engedelmével élni és felszólalni azon jelenetek tárgyában, a melyeknek több képviselőtársammal együtt az ülés előtt tanúi voltunk. (Mozgás és zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Midőn a képviselőházba jöttem, az egyik szomszédos főíntézetnek, a műegyetemnek kapuját zárva láttam és előtte egy egész szakasz gyalogés lovasrendőr akadályozta meg az illető egyetemi polgárokat a tanintézetükből való távozásban. (Úgy van! a ssélső baloldalon.) Midőn a házba érkeztem, több képviselőtársammal azon zajra lettem figyelmessé, a mely megvallom, nagyon szokatlan és feltűnő módon az étkező terem felől hallatszott, és a melyet egy tüntető és zajos csoport kiabálása és lármája okozott. Erre figyelmessé levén, az étkező terembe mentünk és ott láttuk, hogy a műegyetem polgárai közül több százan, a tömeg számat elvégre nem tudom, ... Polczner Jenő: Voltak ezerén! (Ellenmondás jobbfelől.) Holló Lajos: ... de az egész udvar csaknem tömve volt, csoportosultak s az ifjúságból tiltakozó hangok emelkedtek, a melyek azt akarták megértetni, — bár ezt nem voltam képes a zajban kivenni, de másoktól hallottam,— hogy a műegyetemi ifjúság a rendőrség által a műegyetem területére internáltatott és megakadályoztatott abban, hogy tan és polgári jogainak szabadságával élve, (ügy van! a szélső baloldalon.) a műegyetem területéről egyszerűen lakására távozhassák. (Ügy van! a szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) A panasz arra is kiterjed, a mit nem tudtam teljesen, tisztán megérteni, de barátaimtól, a kik ezt látták, úgy értesültem, hogy a rendőrök behatoltak oda és egyes műegyetemi polgárokat öt-hat rendőr is megtámadott, őket ököllel verve, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Karddal!) sőt revolvert szegezve mellüknek támadtak ellenük és így fenyítették meg őket. Ennek következtében nemcsak, hogy önvédelmezésükben és jogaik gyakorlatában voltak meggátolva, hanem legszorosabb otthonukban, a műegyetem helyiségében, annak udvarában fogva tartattak a rendőrök által. Azt hiszem tehát, hogy teljes ok nélkül inzultálták őket, sértették emberi, polgári és tanulói jogukban. Nem tudom, hogy ez a helyzet miként áll ebben a perczben, hogy ez az internálás és személyes szabadságban való megsértés megszűnt-e már? Azt gondolom, hogy a belügyminiszter úr a legjobb belátása szerint már imézkedett, hogy azok a t. műegyetemi polgárok onnan távozhassanak, azonban, ha az így is volna, mégis kell, hogy a rajtuk ejtett sérelem itt a legelső alkalommal kifejezést találjon . . . Polczner Jenő : Orvosoltassék! (Helyeslés balfelől.) Holló Lajos: ... és érdekűkben azok részéről, a kik a polgárok személyes szabadságát és jogait tiszteletben tartják, néhány szó felemeltessék. Azt gondolom, hogy épen a t. kormánynak áll az érdekében, olyankor is, midőn a közhangulat nem épen kedvezően nyilatkozik meg részükre, olyankor is, mikor nem tüntető felvonulások rendeztetnek egyes fővárosi klikkek által, . . . (Nagy zaj.) Polczner Jenő: A gálabürgert szabad éltetni! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos: ... a mikor nemcsak olyan dicsőséget akarnak a kormányok és kormányférfiak a maguk javára szerezni, a mely őket meg nem illeti s ezért maguk részére tüntetéseket rendeznek hivatalos elemekkel, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hanem olyankor is, midőn a polgárságnak és különösen az ifjúságnak oly érzelmei nyilatkoznak meg spontán, a melyek esetleg tüntetők és zajosak a t. kormány tényei ellenében, a köteles tisztelettel tartoznak eljárni a kormány férfiai a polgárok jogai iránt, — talán ekkor még inkább, — mert róluk, az ő működésükről és azok bírálatáról van szó. (Helyeslés balfelöl.) Ennek következtében azzal az erőszakos, visszautasító, elzáró brutális intézkedésekkel eljárni még abban az esetben sem volna jogosult, ha az ifjúság az ő tüntetésében, véleménynyilvánításában zajosabb kifejezéseket, hevesebb módokat és eszközöket venne gyakor-