Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

íí 347. országos fllég 1898. november 3-án. cstít5rt8k5n. sem nyilatkozik? (Élénk helyeslés és tetszés bal­felől.) Mintha a parlament egy ezirkuszi porond volna, a melyen minden mutatványnak megvan a maga tapsoneza! (Élénk tetszés halfelöl.) Azzal is vádolják a mi eljárásunkat, hogy az nem egyéb, mint egy törpe kisebbségnek hallatlan erőszakoskodása a többség ellen. Hát erőszakoskodás-e az, mikor mi tudni akarjuk azt, a mihez jogunk van és a mit megtudni kötelességünk? (Úgy van! a baloldalon.) Ha önök csak azt tartják hivatásuknak, hogy szavazza­nak, ám legyen a maguk meggyőződése szerint! De mi azt hiszszük, hogy minket azért küldtek ide, hogy mi ellenőrizzünk és a kormány által és a többség által letiport jogait az országnak megvédelmezzük. (Úgy van! balfelől.) Ha önök a szavazógép segélyével akarnak agyonnyomni bennünket, nekünk is megvan az önvédelmi jogunk és nekünk is megvan a jogunk, hogy a rendelkezésünkre álló törvényes fegyvereket fel­használjuk. (Élénk helyeslés, tetszés és taps bal­felől) De akármit beszélünk mi itt, a kormány csak hallgat, mélyen és bölcsen, de csak itt a házban, de nem hallgat a házon kivül, mert ugyancsak megszólaltatja szócsöveit a sajtóban és mert a hivatott zsurnaliszták rendelkezésére álló nagy tömegét nem tartja elegendőnek, ipar­kodik új írói elemeket is szerezni, és mint a jó gazda, a ki még a hulladékokat is előnyösen tudja felhasználni, Várkonyi lefoglalt lapjából ollózgat, ezen ollózmányokat átadja a házban már többször bemutatott kisgazdának, a ki a fölötti örömében, hogy most már ő is zsurna­liszta, eladta házát, földjét, barmait és a begyült pénzen hatszázezer példányban kinyomatta ezt a fórczelményt: »Lesz-e h'át kiegyezés?« (Nagy derültség balfelől.) és a kormánytól nyert ajánló­levél segélyével hozzáférkőzött a főispánokhoz, fő­szolgabírákhoz és községi jegyzőkhöz és hogy a gyanút elhárítsa magáról a kis hamis, hogy ő a kormánynak fizetett ágense, látszólag jó le­szidja a kormányt, különösen a miniszterelnök urat. (Mozgás balfelől.) Azt mondtam, hogy ez a röpirat Várkonyi­nak a lapjából van kiollózva. Erre mutat az, hogy mindenütt ellentétbe helyezi a kisgazdát az urakkal és a nagyurakkal. Azt mondja: »A nagyuraknak nem sürgős talán ez a kérdés, tudniillik, hogy lesz-e kiegyezés, vagy nem, de ha az országházban ráérnek is nagyokat és hosszúakat mondani, nekünk gazdáknak nagyon sürgős idejekorán tisztában lenni azzal, érde­mes-e búzát vetni, szőlőt és gyümölcsöt ter­melni; szarvasmarhát, disznót nevelni és hiz­lalni.* Hát természetesen akisgazdák nem fognak se vetni, se állatot tenyészteni, ha a kiegyezés hamar létre nem jön. Aztán azt mondja (olvassa): »Lehet, hogy mi nem tudjukmegérteni, micsoda magas politika van a kiegyezés kérdése mögött, vagy tán azt se bírjuk felfogni észszel, hogy az a törvényparagrafus, a mire az urak hivatkoz­nak, merre csavarható, a szerint, a mint jobb, vagy balpárti képviselő nyúl hozzá...« Aztán azt mondja: ». . . "Vagy hát mindegy az urak­nak, ha egy pár ezer kisgazda, a tőzsgyökeres magyar faj ki is pusztul, csak vagyono^odjon meg itt nálunk egy pár cseh vagy osztrák gyá­ros? . . .« Aztán azt mondja: ». . . Uraim, ott fenn az országgyűlésen jó lesz ám a kisembe­rekre is gondolni, mielőtt az ország sorsa felett döntenek. Jó lesz ám latba vetni, mi ér többet Magyarországnak: az a sok ezer, többnyire igaz magyar gazda és iparos, vagy egy-két száz gazdag és milliomosodó idegen tőkepénzes ; mert mi érezzük, tisztán látjuk, hogy belepusztulnak, ha a mai rendet felforgatják.« (Mozgás és fel­Máltások a baloldalon: Ki irta ? Tessék megmon­dani ! Zaj. Elnök csenget.) Förster Ottó: Konfiskálni kellene, hiszen lázítás! Makfalvay Géza: T. ház! Most értem, hogy a szoczialisták miért tettek már annyi szol­gálatot a kormánynak azáltal, hogy a t. független­ségi párt által az önálló vámterület érdekében tartott népgyűléseket és márczius 15-iki orszá­gos ünnepet megzavarták, de zavartalanul en­gedték lefolyni az április 11-iki hivatalos ünnepet. Valószínűleg ők már sejtették, hogy a kormány is szocziaiistának fog beállni. (Derültség és fel­kiáltások balfelől: Régi dolog!) Mert hát nem szoczialistáboz illő eljárás-e az, hogy itt osztá­lyokat egymás ellen állítanak? (Úgy van! Úgy van ! balfelől! Felkiáltások balfelől: Gyalázat !) Hogy az arakat teszik felelőssé, ha nem lesz kiegyezés, vagy ha későn lesz, vagy nem tudom mi lesz a kiegyezéssel? Nem gondolták meg azt, hogy az a tudatlanabb, szegényebb ember minden bajáért, a mely őt gazdaságában érni fogja, ha a kiegyezés a kellő időben nem sike­rűi, az urakat fogja felelőssé tenni? Nem gon­dolták meg azt, hogy azon körülmény, hogy hivatalosan terjesztik azon röpiratot, a gyen­gébbekben, a rosszabb indulatúakban azt a hitet fogja kelteni, hogy nekik jogukban áll az urak iránti elégedetlenségüknek tettleg is kifejezést adni? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) És miért terjesztették hivatalos közegek által ezt a röpiratot? Mert féltek, hogy ha nem hivatalos közegek terjesztik, akkor a csendőrség, mint lázítót le fogja foglalni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) Hát, t. ház, politika-e a népet fellázítani, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) elbolondítani, aztán közibe lövetni és dicsekedni, hogy megmentették a vagyon­biztonságot és a társadalmi rendet? (Úgy van

Next

/
Thumbnails
Contents