Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-361
260 361. országos ttlés 1898. november 21-én, hétfőn. mert Hentzi először is mint magyar ember j császári szolgálatban volt. Aztán részletezvén a dolgot, másodszor azt mondja: esküt tett le Beöthy kezébe, aztán esküt tett és térdre borúit Kossuth előtt és a negyedik részlete a dolognak maga a bombázás. Mindenesetre konstatálnom kell, t. képviselőház, hogy Hentzi nem volt magyar ember. Ebben Hentzit kell mindenesetre elfogadnunk leghitelesebb tanúnak és Hentzi a Görgeyhez intézett válaszában kijelentette azt, hogy én svájczi származású osztrák honos vagyok. Sőt később azt is kimutatom, hogy mikor vezérőrnagy gyá lett kinevezve, folyamodott Svájczba, hogy a nagyatyja ellen hozott ítéletet semmisítsék meg. De nagy tévedésben van a t. miniszter úr, midőn azt hiszi, hogy a történelem ő neki fog igazat adni és meg fogja állapítani azt, a mit ő — a mint mondja —: »Bátor leszek jelezni és pedig hivatalos aktákból.« Megvallom, t. képviselőház, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha a t. miniszter urnak a snájdig előadása imponált a háznak, imponált az országnak, de főleg, a mint azóta értestíltünk, imponált odafönn Bécsben. Hanem van egy faktor, a melynek nem imponálhatott ez a történelem. A történelmet nem lehet úgy csinálni, hogy kiadok egy rendeletet: ennek így kell lenni; mert a történelmet aktákból, szájhagyományokból és szemtanuk tapasztalataiból szokták összeállítani. Az utókor állítja össze. (Úgy van! Úgy van! a ssélso baloldalon.) Nagy tévedésben van tehát a t. miniszter úr, midőn azt állítja, hogy miután Hentzi osztrák ezredes volt, mikor lejött, már a priori bizalmatlansággal voltak vele szemben és ennek a következménye volt az, hogy még a magyar kormány sem nézte jó szemmel az ő működését. Nagy tévedésben van a t. miniszter úr, mert nem azért voltak bizalmatlansággal irányában, mert mint osztrák ezredes jött le, hanem azért voltak bizalmatlansággal irányában, mert észrevették, hogy az osztrákok kezére akarta játszani Péterváradot. (Úgy van! a szélsőbalon.) Miért nem voltak bizalmatlansággal Blagojevits irányában, azon Blagojevits irányában, a kit önök badságharcz leveretése után egypár évre elítéltek? Mielőtt az adatok előterjesztésére rátérnék, bátor leszek a t. miniszter úrnak következő szavait felolvasni (olvassa): »Tehát gyanúsították őt és leküldetett Beöthy Ödön, hogy vizsgálja meg a dolgot. Lejövet azonnal felmentette őt a várparancsnoki állás alól és pedig oly módon, h°gy éjjel felmentették és egy félóra múlva az a parancsnok, a ki utána átvette a parancsnokságot, Blagojevits személyesen ment őrségrőlőrségre, publikálva nekik Hentzi felmentését és azt, hogy Hentzi felügyelet alá helyeztetett." Azután azt mondja (olvassa): »Hentzi azután fedezet alatt Budapestre küldetett. (Közbekiáltás: Fedezet alatt?) Hát a mint ez szokás, ha valaki fogva van, azt fedezet alatt viszik.« T. ház! Miután már fogva van Hentzi, álljunk meg itt egy kissé és nézzük meg, mit mond Hentziről az a Horváth Mihály, a kit oly nagyon kicsinyel a t. miniszter úr, mint historikust. Én sokkal jobb történetírónak tartom Horváth Mihályt, mint politikusnak, mert élete végéig ott ült önök közt és védte a közösügyet. Horváth Mihály története — mondja a miniszter úr — nagyon érdekes, szép mű lehet, de nem tekinthető hivatalos aktának. Mielőtt Horváth Mihályt felolvasnám, engedje meg a t. miniszter úr, hogy felolvassam a >Közlönynek*, a hivatalos lapnak tudósítását Hentziről, a mely hivatalos lapot, azt hiszem, el fogja a t. miniszter úr fogadni hivatalos aktának. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A »Közlöny« 1849. május 11-iki 102. számában a 379. lapon ezt irja (olvassa): »Hogy ha van valami, mi a becsületes keblííeket nemes boszúra ébresztheti, ilyennek találjuk az ellenségtői még ki nem tisztult Buda várparancsnokának, Hentzi tábornoknak minden jobb érzelmet utálattal eltöltő azon alávaló eljárását, melyet végvonaglásában a pesti türelmes lakosok rovására hazug rágalommal elkövetni nem iszonyodott. Ilyenek többek közt az alább következő adatok, melyeket Hentzi Pest város lakosaihoz intézett és Görgey fővezérhez annak felszólítására válaszul adott. Mielőtt azonban ezeket az olvasó közönségnek átadnók, fel vagyok hatalmazva Hentzi tábornok sajátságos jellemének ismertetésére némelyeket elmondhatni. 0 mint magyar születésű polgár hívatott fel külföldről a magyar kormány által szabad alkotmányunk védelmére azon bizodalommal, melyet minden becsületes honpolgár veleszületett jognál fogva követelhet és mely bizalom minden erőltetéstől sokkal távolabb volt, hogysem akárki is más meggyőződésre kényszeríttethessék, mint a mire saját keblének istene vezérlé, mely elvet a magyar kormány minden lépésénél annyira tiszteletben tartott, hogy azt soha senki irányában sem sértette meg. Éá midőn Hentzi a nemzet kormányának felhívására megjelent és a péterváradi vár parancsnokságát elvállalta, az akkori pénzügyminiszternek, mostani kormányzónak kezeibe tette le becsületszavának szentségére a fogadást, hogy az őt bizalommal megtisztelő magyar nemzetnek törhetlen hűségű szolgája leend, (Derültség a szélsőbalon.) annyival inkább, minthogy őt is nemcsak több magyar családokkali
