Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-361
861. országos ülés 1898. november 21-én, hétfőn. 261 kapcsolata, hanem születése is Magyarországhoz köti, eget-földet igért és életre-halálra ajánlá szolgálati hfíségét. így lön ő péterváradi várparancsnok, ki esküvel erősített Ígéretének megszegésével vádoltatott és a kormány által Budapestre idéztetett, a péterváradi parancgnokságbóli felfüggesztésének ideje alatt, akármely szolgálatra, különösen Szeged megerősítésének vezérletére ajánlkozván. Hentzi, midőn hűtlenségét a honvédelmi bizottmány elnöke szemére veté és adott becsületszavára emlékezteté, az ellene felhozott vádak elhárítására azt hozta fel, miként azok azon intriguák alaptalan következménye, melyek Blagojevits és Záhn altábornagyoknak ő irányában táplált irigykedésből származnak* — ezért csukták azután el Blagojevitsot — »és nem egyebek koholt rágalomnál. És hogy ajánlott hűségének némi nyomatékot adjon és a felhozott vádakat szívrehatóau meghiúsítsa, siránkozva hivatkozott családjára és gyermekeire, kik magokban véve elég kezesek arra, hogy becsületessége és hűsége iránt kétség ne legyen. (Mozgás a szélső baloldalon.) Riszrehajlatlan vizsgálatot sürgetett s erre és szoros pártatlan igazságszolgáltatásra Ígéretet vőn. Így jött ő vizsgálat alá s ennek befejeztéig becsületszóra (Derültség a szélső baloldalon.) Budán szabadon lakni könuyü policzíáíis felügyelet mellett engedtetett. A kormányzó elnök kezei közt vannak alkalmazási folyamodásai, ott van Budáról családjához intézett eredeti levele, melylyel dicsekedve teszen említést azon humánus bánásmódról, melyben a mostani kormányzónál találkozott. És most ugyanazon Hentzi, ki magyar kenyeret evett, magyar szolgálatban volt, a magyarnak hőséget fogadott, köszönet és hála érzetében Pest bombardiroztatásával viszonozza az általa önkényt magasetalt humanitást és eléggé szemtelen becsületére hivatkozva motiválni e két ikerváros bombáztatását és megtagadni, hogy magyar, mit előbb bevallani dicsőségének hazudott.* (Élénk mozgás.) Miután tudom, t. ház, hogy ennek a közleménynek aktaszeríísége ellen minő kifogással fog élni a t. miniszter ár, azt fogja ugyanis mondani, hogy ez a hivatalos lapnak nem a hivatalos rovatában közöltetett, előre is figyelmeztetem őt arra, hogy ugyancsak ezen nem hivatalos rovatban közöltettek Latournak összes rendeletei, többek közt az is, a melyet ő a kormány és péterváradi parancsnokokhoz intézett, továbbá az, a melyet Puehnerhez intézett és a mely nagyon jellemzően mutat arra, hogy a kamarilla hogyan dolgozott azon alkotmány ellen, a melyre V. Ferdinánd hűséget esküdött. T. ház! Horváth Mihály ezeket mondja a Hentzi dolgokról az I. kötet 597. lapján (olvassa) : »Blagoevics alatt a vár közvetlen parancsnoka a svájczi származású Hentzi tábornok volt. Ő eleinte lelkesedett ragaszkodást mutatott a magyar alkotmányhoz; de miután szeptember elején Bécsben és Pesten és Eszéken já^t, egészen megváltozva tért vissza a várparancsnoksäg átvételére. »Ő lelkesedett a mi ügyünk mellett, — írja ugyanazon levélben Mayerhoffer, — befolyása által néhány sajkát remélek a hídon keresztül vihetni s mindenféle hadiszert nyerhetni.* Egyelőre mindazáltal óvakodott nyilvánítani ezen érzelmeit, hihetőleg, hogy a várat annál biztosabban játszhassa osztrák kézre. A várőrség a Don Miguel és Esztei Ferdinánd derék magyar ezredekbeli, az olasz Zanini s egy honvéd zászlóaljakból s némi huszárságból állott. Az október 3-ikai manifesztum a vár főtisztjeiben megingatta a hazának esküdött hűséget »Itt van ez a manifesztum; ez is akta.« Egy szemtanú tudósítása szerint Blagoevics e maniferztumot vévén, akként nyilatkozott volna, miképen most már igen keserves állásban létezik a magyar alkotmány irányában. Eddig annak teljes lelkéből hódolt; de most már mint katona kétszeressen köteles engedelmeskedni a császárnak, bár a jelen manifesztumot igen ellenségesnek látja a magyar alkotmányra nézve. A manifesztumot október 10-én én az egész tisztikar s várőrség előtt felolvastatta, hihetőleg oly szándékkal, hogy az engedelmességet a magyar kormánynak felmondja. Zahn altábornagy és Hentzi várparancsnok a tisztikar egy részével teljesen el voltak tökélve pártolni a szándéklatot. Néhány hü hazafi azonban már eleve felvilágosította volt a közlegénységet a manifesztum tartalmáról, mely aztán, midőn az irat felolvastatott s a tisztikar pártos része által élj ének kel fogadtatott, mély hallgatással tanusítá elégedetlenségét és rosszalását. E hallgatás sikeres intés volt a három tábornokra nézve, hogy szándékukkal felhagyjanak. Szerencsére pár nap múlva megjelent a várban Beöthy Ödön főispán s bácsi kormánybiztos is, magával hozván a honvédelmi bizottmánynak október 8-án kelt azon rendeletét, melyben minden magyar , erdély-, tót- és horvátországi várak parancsnokainak szigorúan meghagyatott, miszerint a jelen parancs vételétől számítandó két nap alatt váraikra a nemzeti háromszínű lobogót kitűzzék, s az ország iránti hűségöket, a honvédelmi bizottmány iránt pedig engedelmességüket iratban jelentsék fel; a rendeletet teljesíteni vonakodók honárulóknak tekintetvén, A legénységnek október 10-én tanúsított hangulata után a három főtiszt nem merte Beőthynek megtagadni a rendelet kihirdetését; mi is aztán október 14-éu felolvastatván, az őrség s a hazafias érzelmű tisztek nagy örömére azonnal foganatba vétetett.
