Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-361
361. országos Blés 1898. november 21-én, hétfőn. 259 De ez nem is szükséges, t. képviselőház, tudjuk mi azt Magyarországon, hogy mit jelent a Hentziszobor, minő jelleget akarnak adni annak, söt hogy a t. miniszter urat is meggyőzzem, hogy tulajdonképen minő czélból van az a Hentziszobor ott felállítva és hogy minő jelleget és értelmet akarnak annak tulajdonítani, a midőn oda teszik a hadapród-iskola elé, leszek bátor felolvasni egy aktát, a mely 1849-ben Schönbrunnbaa május 29-én jelent meg, közvetlen Budavárának bevétele után. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis alig értesültek Bécsben Budavár bevételéről, az osztrák császár akkori hadügyminiszteréhez a következő levelet, illetőleg rendeletet intézte : >Kedves báró Gordon altábornagy! Mély megilletődéssel értesültem Budavár annyi bátor védőinek, jelesül a derék, hőslelkű parancsnoknak, hadseregem ott alkalmazva volt osztálya számos hü tisztjeinek és közvitézeinek szerencsétlen sorsáról. Számos újabb áldozatai lettek annak a kárhozatos harcznak, melyet egy kétségbeesett párt s ennek elcsábított függeléke a századok óta fennálló jogok, törvény és rend ellen folytat. Akaratom, hogy hátrahagyott özvegyeiről és árváiról mindazoknak, kik ott az igaz ügy védelmében oly dicső halált szenvedtek, s kik közül eddig névszerint csak a derék parancsnok, Hentzi altábornagy az époíy derék Allnoch ezredes, továbbá az az őrnagy, ki a hidoszlop szándékolt felvettetésénél életét veszté, vannak felterjesztve, lehető módon gondoskodva legyen. Ennélfogva meghagyom önnek, hogy ez iránt kimerítő tudomást szerezvén, a ezélszerü j^vaslatokat legrövidebb idő alatt elém terjeszsze. Kelt Schönbrnnnban, máj. 29.1849. Ferencz József s. k.« Hogy a szobor felállítása után minő jellege volt, azt pedig megtudjuk Welden művéből, a mely erre vonatkozólag ezeket mondja a 133. lapon: »Es werden künftige Zeiten noch lange von dem Heíden sprechen, dessen Standbild aus Erz gegossen dem Metalle, das seinem ganzem Wesen am bestén entspricht, sein dankbarer Kaiser ihm auf dem Platze erriehtete, den er so Kräftig vertheidigte und dessen lange Behauptung es alléin möglich machte, das dem Krieg in Ungarndurch Gewin nung der nöthigen Zeit in ein günstiges Geleise wieder zurückgeführt werden konnte. < T. képviselőház! Ez az, a mire akkor rögtön reflleetáltam a t. honvédelmi miniszter urnak, hogy azért védelmezik, azért dédelgetik, azért akarják mintaképül a magyar katonai fiatalság elé tenni Hentzit, mert megmentette Ausztriát. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezekről a dolgokról mi akták nélkül is tökéletesen tisztában voltunk. A honvédelmi miniszter úr beszédében továbbá így szólt: >A hadügyminiszter rendelete tehát teljességgel mást nem czéloz, mint hogy az ifjúságnak intő, — bocsánatot kérek, — buzdító és lélekemelő példa legyen azon katonák viselkedése, a kik ott hősiesen elestek.* Épen ez a dolog, a mitől mi félünk, hogy a Hentzi példája legyen a magyar fiatalságnak irányadó. (Űgy van! Űyy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ha mi a magyar ifjúság előtt katonai hőstettekre akarunk példát felhozni, ott van Hunyadi János, ott van az osztrákverő Corvin Mátyás, ott van Dobó, ott van a'későbbi időben Nádasdy, a porosz hadjáratban, de ott vannak a 48-as hősök, a kiket önök kivégeztettek, ezek legyenek mintaképei a fiatalságnak, nem pedig az önök Hentzije. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De megjegyzem, t. képviselőház, ha én osztrák álláspontra helyezkedném, én még osztrák álláspontból sem állíttatnám a katonai ^fiatalság elé Hentzit, és a t. honvédelmi miniszter úrnak nagyon kell, hogy legyen tudomása arról, hogy Budavár bevétele után az lett a külföldi nagyhatalmakkal tudatva, hogy Buda várát csak a Ceccopieri-ezred árulása folytán vehették be a magyarok, ilyen példát akarnak adni a fiatalságnak? Ezt csak osztrák szempontból veszem. Beszéde folyamán az igen tisztelt miniszter úr meglehetős snájdigan azt jegyezte meg, hogy mi meg leszünk az ő előadásával elégedve. Végtelen szomorú elégtételt adott a t. honvédelmi miniszter úr Magyarországnak és megvallom, hogy egy pillanatra megdöbbentett az, hogy itt teljesen nyugodtan hallgatja végig a képviselőház. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, eszembe jutott az, hogy nem lehet ezen még sem csodálkozni, mert a honvédszobor leleplezése alkalmával a képviselőháznak egy tagja koszorút tett le arra a szoborra és a képviselőház még sem zárta be az illető előtt az ajtaját. Thaly Kálmán: A Hentzi-szoborra ? Hentaller Lajos: A Hentzi-szoborra! A miniszter úr rögtön észrevette, hogy egy kicsit túllőtt a czéion, magyarul: eíslajfoíta magát és rögtön Hentzi ellen fordált, azt mondván : »Először is legyen szabad előrebocsájtanom, hogy a Hentzi-szobor nemcsak Hentzinek állíttatott fel, nem volt hivatalos elnevezése Hentzi-szobor.* T. miniszter úr! Bocsásson meg nekem, ez abszolúte nem áll. Határozottan Hentzi-szobor volt. A 60-as évek elején, nem tudom, méltóztatott-e ott járni, akkor a Szent György-teret hivatalosan Hentzi-Platznak nevezték. De megjegyzem azt is, szolgálhatok aktával, mert azt hiszem, hogy a Hentzi-szobor leleplezésére szóló meghívó hivatalos akta volt, az így szól: >Euthüllung des Hentzi-Monumentes*. T. képviselőház! Azt mondja a t. miniszter úr azután, hogy azért teszünk szemrehányást, 33*
