Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-358
358. orsságos ülés 1898. november 16-án, sü^rdán. 211 parancs aunak a nagy többségnek, ez bennünket soha meggyőzni nem fog, hanem igenis arra az eredményje juttatja a mi gondolkodásunkat, hogy veszedelmes út az, a mely felé önök mennek, veszedelmes irányt követ báró Bánffy Dezső, nem mondom akarattal, de azzal a szolgai öntudattal, a melylyeí 8 mindig odafenn gazsulilirozni szokott. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T.ház! Az 1867:XII.1cz. 68. §-ából az önálló és szabad rendelkezés, ebből kifolyólag az önálló vámterületnek kérdése kétségtelenül kiviláglik. Más közgazdasági kiegyezés ebből ki nem magyarázható, mert annak a feltétele és formája, hogy miként lehet Ausztriával gazdasági kiegyezést létesíteni, körül van irva a 68. §-ban. Ezenkívül másképen közgazdasági kiegyezést egyáltalában nem lehet kötni Ausztriával. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A 68. §-nak rendelkezése, a mely a törvény betűiben benfoglaltatik, más felé nem magyarázható, csakis arra, hogy elérkezett az ideje annak a szabad rendelkezésnek, melynek csak egy útja van: az önálló vámterület. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon,) T. képviselőház! Tegyük fel, hogy a 68. §-ban említett szabad rendelkezést magyarázni lehet, — az imént hangsúlyoztam, hogy csak egyfélef kép lehet magyarázni, de tegyük fel, hogy lehet kétfélekép magyarázni — azt kérdem, t. képviselőház, illik-e, helyes-e a magyar képviselőház többségétől egy olyan magyarázatot adni annak a törvénynek, a mely csak Ausztriának jó? Hát nem magyar szemüvegen, magyar szívvel és lélekkel kell azt. a törvényt magyarázni? És tegyük fel, még ha lehető volna is Ausztria javára ilyen magyarázatot tenni, a magyar hazafiúnak és a magyar képviselőnek kötelessége azt a magyarázatot adni, a mely Magyarországnak hasznára van, nem pedig Ausztriának hoz előnyöket. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a mi hazánk, ez a mi földünk, ez a mi törvényünk, itt magyarázzuk a mi előnyünkre és ne rontsuk el ezen magyarázatokkal a helyzetet, ne adjunk alkalmat arra, hogy Ausztria hatalmi körében újjal mutassanak azokra a magyarázatokra, a melyek a magyar képviselőházban Ausztria javára elhangzottak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én igazán végtelenül csodálkozom azon, hogy itt a magyar képviselők közt, a kik azért vagyunk a nemzet képviselői, hogy a magyar alkotmányra büszkék léve, annak garancziáit megvédjük, fentartsuk; azért vagyunk itt, hogy az általunk hozott és a király által szentesített törvények végrehajtására féltékenyen felügyeljünk, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mégis megindul egy irtózatos áramlat, melynek egyes-egyedül o>J5 fit czélja, hogy mindezeket veszélyeztesse. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják nekünk, hogy mi szalmát csépelünk azzal, hogy folytonosan előhozakodunk azzal a szerencsétlen választási hadjárattal, a mit az igen tisztelt kormány most legutóbb véghez vitt. Bocsánatot kérek, abban Imában fog még akadni egy pár szem, melyre azt mondották ugyan, hogy kevés egypár; igen, felhasználni kevés, de ültetni sok. Kiszedjük abból a szalmából az utolsó szemeket, mert azokat el akarjuk ültetni, el azért, mert abban a szalmában ott felejtették még a magyar nép jogaira és szabadságára vonatkozó legdrágább szemeket. Kiszedjük azokat, a nép lelkületébe, a közvélemény érzületébe elvetjük, bízunk benne, hogy azok a szemek, magok tiszták, abból ki fog kelni az a gyümölcs, a melynek ugyanaz a közvélemény, ugyanaz a nép, ugyanaz a nemzet fogja hasznát venni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem felesleges tehát a szalmacsépelés. De legyen bár szalmacsépelés, az igazság mindig igazság marad; azt az igazságot leczáfolni nem fogja senki, hogy a Bánffy kormány a többséget a legnagyobb erőszakoskodásokkal és olyan választásokkal vitte keresztül, a mely örök szégyene marad mindig a magyar nemzetnek, szégyene marad annak, a ki keresztülvitte, annak a közvéleménynek, a mely ezt eltűrte. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sokszor {gondolkozom, mirevaló volt a választási erőszakoskodás, mire való volt az az óriási pénztömeg, a zsandárszurony, a katonafegyver, a hivatalos hatalommal való visszaélés? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Talán azért, t. képviselőház, mert szükség volt arra, hogy Összehozzunk egy többséget a parlamentarizmusnak biztosítására, a törvényeknek a tiszteletben tartására ? Hát erőszakoskodás nélkül nem lehetett volna oly többséget összehozni, mely tisztelettel meghajol a parlamentarizmus előtt, mely kötelességének tartja a törvényhozás állal alkotott törvényeket megvédeni? Erőszak kellett ahhoz ? Magyarországnak közvéleménye, Magyarország politikai élete annyira sülyedt, hogy a jónak, a kötelességszerűnek megtartására erőszakkal kell összehozni az embereket ? Nem, t. ház, nem volt arra szükség. Mert még annyira tartom Magyarország közvéleményét, Magyarország lakosságát és népét józannak, erkölcsösnek, hogy kikerül belőle szabad és tiszta választással is olyan többség, mely az országnak törvényeit tiszteli, mely itt a nemzet valódi és igazi érdekeit képviseli. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mihelyt ily körülmények közt nekem azt kellett tapasztalnom, hogy a választási visszaéléseknek legrútabb eszközeit vették kézbe és így hozatott össze ez a többség, akkor i: i
