Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-358

210 8»8. országos fllés 1898. november 18-án, szerdán viseletét, semmi szavam ós kifogásom ellene; de igenis van szavam és kifogásom akkor, mikor ezek a határozatok a közvélemény kifejezőjeként tolják fel magukat, (Úgg van! a szélső baloldalon.) és mikor az ellenzék teljesíti kötelességét, s épen az általuk lelkesen fölterjesztett feliratoknak kivan érvényt szerezni, akkor ugyanaz a közvélemény odaáll, kinyújtja kezét és egy intelmet bocsát a képviselőház ellenzékéhez: fontolják meg, mit cselekszenek; de ők nem fontolják meg, hogy mi ugyanazt cselekedjük, a mire ők egyhangú lelkesedéssel kérték fel a képviselőházat. (Ügy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) T. ház! Ha ezen feliratok tisztán az ellenzék további erős és szilárd magatartását akarnák megbénítani, egyáltalán czélt nem fognak érni. Mert e feliratokban megnyilvánul azon erkölcsi hanyatlás is, (Halljuk! Malijuk!) azon szolgalelkűség, a mely szerint a kormányt mindenben vakon követni kell. A többség itteni viselkedése künn a vidéken ráragad a közszellemre; elpetyhüdtek az erkölcsi érzékek; nem tudnak már friss, a szabadság levegőjével beszítt gondolkozással sem érezni, sem alkotni, csak tisztán »követnek«; csak tisztán mennek; vakon megadják magukat a sorsnak: történjék az, a minek történnie kell. (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mentül inkább elterjed odakünn a közvéleményben a közönyösség és sülyed a közügyek iránti lelkesedés és lankad az éber figyelem, a melylyel nemcsak kérni, de követelni is kell, hogy az ország jogainak megvédésére alkotott törvények megtartassanak; mentül inkább süljed a politikai erkölcs : annál nagyobb és súlyosabb kötelességünk nekünk el nem csüggedni a csüggedőkkel, hanem azokban felébreszteni a kötelesség tudatát; (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) annál súlyosabb a mi feladatunk, itt e helyről szünet nélkül, teljél enerzsiával, akaraterővel és buzgósággal hirdetni a nemzet igazait és megkövetelni a nemzet dolgainak intézésére hivatott kormánytól és többségtől, hogy tartsák meg a törvényt és szerezzenek érvényt jogainknak, mert csak a törvény megtartásában rejlik a nemzet érdekeinek teljes megvédése. A mi törekvésünkben, t. ház, beszélhetnek akármit, de önző érdekek istápolását senki szemünkre nem vetheti. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen mi nem azért igyekszünk arra, hogy a kormány éléről báró Bánffy Dezső miniszterelnök eltávolíttassák, hogy mi jöjjünk oda. (Ugy van! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Mi nem fogunk odakerülni sohasem. A mi czélunk az, hogy az a méltatlan ember, a ki a miniszterelnöki széket elfoglalja, onnan eltávolíttassák és válaszszanak aztán önök közül méltó és érdemes embert, a ki meg tudja védeni a nemzet jogait, Úgy van! (Úgy van! a szélső baloldalon.) a ki erélyesen, önérzetes és fölemelt fővel mondja meg a nemzet jogait oda fenn, a hol azokat meg kell mondani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez nem önzés, t. ház, a mit mi végezni akarunk; ( Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) mert mi a haza érdekében kívánjak, hogy báró Bánffy Dezső eltávolíttassák, míg önök a haza érdekét áldozzák fel azért, hogy báró Bánffy Dezső továbbra is ott maradjon. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, csak e tekintetben személyes a mi küzdelmünk. De mikor egy elvekkel, eszmékkel küzdő ellenzék áll szemben egy nagy tömeggel, a melynek sem elvei, sem eszméi nincsenek, hanem csak az egyéni kultusznak hódol, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) akkor nekünk kötelességünk ezt az egyéni kultuszt lejáratni, útját állani. Hiszen van önök között nagy ember, kiváló észszel, nemes, magyar gondolkozó lélekkel megáldott ember elég, a ki be tudná tölteni azt a helyet ott és meg tudná védeni a nemzetnek érdekeit, a ki a nemzetnek érdekeit nem eladni, feladni, nem azokkal játszani, hanem azokat komolyan megvédeni akarná és tudná. Ne vádoljanak bennünket önzéssel; hiszen ha a kormánynak az élén olyan férfiú áll, a ki nyílt őszinteséggel leszámolva a viszonyokkal megmondja a mi a nemzetre jogos, előnyös és feltárja azt, a mi baj, rossz, a mi esetleg káros lesz, akkor tudunk védekezni, akkor együttes erővel, közös akarattal érvényt tudunk szerezni a törvénynek. De a ki csak azért járul a korona elé, hogy engedelmes szolga legyen, az nem méltó arra, hogy azon a helyen üljön, a hol önérzettel a nemzet jogait kell érvényesíteni, hanem üljön oda valaki, a ki odafent a koronát meg fogja győzni a nemzet érdekeiről és a korona is ragaszkodni fog ahhoz, a mit szentesített, tudniillik a törvények végrehajtásához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne vádoljanak bennünket önök önzéssel azért sem, mert hiszen mi a hatalom előnyeiből nem élvezünk, mi nem hatalomra vágyunk, mi segíteni akarjuk önöket, hogy a nemzet jogainak érvényesítése végre-valahára kifejezésre jusson. Mi készséggel állunk oda, tessék megtartani az 1867 :XII törvényczikk 68. §-ában kifejezett önálló rendelkezésnek iutenczióját, és akkor mi igenis vitatkozhatunk az eltérő véleményekkel, és igy fog jegt'czedni a nemzetnek közakarata, és aztán, hogyha önök be tudják bizonyítani azt, hogy a nemzet életérdekei volnának egy újabb gazdasági szövetséghez kötve, akkor igenis meg fogunk hajolni a többség előtt, hogyha ez a meggyőződés hazafias lelkületből, igaz intenczióból és a törvényekből kifolyólag fog megtörténni; de addig, mig csak egyéni akarat uralkodik egy nagy többség felett, addig, míg egy egyén akarata