Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

200 357. orsz&gos ülés 1898. november 15-én, kedden. ez a parlamentarizmus, a melyet önök féltenek, ennek a nemzetnek nem erőssége, hanem gyengesége. (Úgy van! a baloldalon.) Ez a parlamentarizmus, a melyet önök féltenek, és a melyet mi fenyegetünk, nem más, mint hazugság a nemzet életében, s egy nemzet csak akkor egészséges, ha erkölcsi vérkeringésében a hazugságnak ezen megromlott penész-csirái nincsenek benn. (Tetszés balfeWl.) Nincsen mit vesztenünk ezzel a parlamentarizmussal, mert ez csak szine, látszata az alkotmányosságnak, de nem az az alkotmányosságnak lényege, csak visszaélés az a nemzet akaratával, hogy a felelőséget egy egyénről reá háríthassák az egész nemzetre, s mikor ezt az egész országot kifosztva, tönkretéve, jogaiban megcsorbítva, úgyszólván beleviszik a szolgaságba, akkor egyszerűen rámutatnak és azt mondják, hogy a te akaratod érlelt meg a nyomorra és a szolgaságra. Ha ilyen parlamentarizmus veszélyezteti a nemzetet, akkor én őszintén kimondom, hogy alkotmánylevelünket inkább egy királyi oroszlán karmai tépjék szét, semmint háromszáz éhes, kamarában rágódó egér szaggassa össze. (Hosszantartó éljenzés és taps a baloldalon.) Inkább a külső erőszak nyomása alatt ébredjen ellenállásra az a nemzeti erő, inkább sújtson le alkotmányunk törzsökére egy erőszakos villám, mert ekkor még van reménységünk az új sarjadzáshoz és fenmaradáshoz, de ha a belső pudvásodás vesz erőt rajtunk: akkor ez a nemzet el van veszve és nincsen már benne életerő, a mely egészséges sarjat fakaszszon törzsökén. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen megtanultuk mi a történelemben, hogy valahányszor külső erőszak ellen kellett ennek a nemzetnek védekeznie, az összetartás mindig felébredt benne és láttuk, hogy dicső tetteket tudott felmutatni történelmének lapjain; valahányszor azonban akadt soraiban egy-egy vállalkozó, a ki a hatalom birtokáért a nemzetet kezdetben mézes-mázos szavakkal, később csábítgatásokkal, és ha ez nem használt, erőszakkal vitte a saját zászlója alá, akkor a nemzeti ellenállás mindenkor szétmállott és gyengének bizonyultunk. A fegyver nem vert meg bennünket, de megvert mindenkor a csábításnak a veszedelme. Kétségbeejtő, hogy mindezen példákon a nemzet nem akar okulni és nem akar a t. többség felébredni, mikor lelkiismeretében másként érez és bizalmasan, őszintén megmondja, hogy nem jó, hogy ez a dolog igy van. Nincs ereje — úgy látszik —• kitépni magát e szeren esetlen rendszer kötelékeiből, mely megtöri benne az enerzsiát, a férfiakaratot, mely megbénítja az ő cselekvési képességét, mely belőle, a kinek rendelkezni volna kötelessége, egyszerűen engedelmeskedő szolgát csinál. (Igaz ! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Nincs ebben a többségben erő, hogy észrevegye, hogy hiszen a mi akaratunk ellen vezet minket az a hajó, a melynek kormányosa nem a mi emberünk többé. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ilyen viszonyok mellett az a miniszterelnök úr ne vesse szemünkre, hogy mi jobban gyűlöljük ellenségeinket, miut a hogy szeretjük a hazát. Hagyjon békét ezeknek a nagy történelmi szavaknak, nem valók ezek a t. miniszterelnök úr szájába. (Tetszés a bál- és szélső baloldalon.) Ne beszéljen nekünk gyűlöletről ön, és ne adjon leczkét a gyűlöletről ő, a ki példával tudta megmutatni az országban, hogy mikor az ország alkotmányos életének legteljesebb erőmegnyilatkoz ftSaj a választás volt forrásban, akkor az a t. miniszterelnök úr keresztülgázolt ezen a politikai szabadságon, elnémította a nemzeti akaratot pusztán azért, hogy neki szolgai engedelmes eszközévé tehesse azt az akaratot. 0 tanított meg, hogy miképen kell gyűlölni ellenségeinket, de az ő gyűlölete illegális volt, a mienk pedig hazafias kötelesség, mert mi azért gyűlöljük őt, mivel szeretjük a hazát. (Élénk tetszés és éljenzés a bál- és szélső báloldalon.) S megfordítom az ő okoskodását s azt mondom tanácsúi szintén neki, ne szeresse annyira a hatalmat, mint a mennyire szeretnie kell egy magyar embernek a hazát. (Zajos éljenzés balfelöl.) T. ház! Ez a hatalom már sok gyenge embert megszédített, a ki e hatalom külső fényében akarta felkeresni az ő erkölcsi értékét és nagyságát, pedig az emberi nagyságot sohasem a külső körülmények és viszonyok adják meg, annak az emberi nagyságnak öntudatunkban kell élnie, s az az ember benső erkölcsi értéke. Mert mit használ, t. ház, ha az életben az embert pillanatra megtévesztik szolgai hizelgések? Mit használ az, ha fizetett hírlapok zengik az ő dicsőségét országnak-világnak, s talán ő előtte is méltatlan és hozzá nem illő dolgokat beszélnek róla? Mihelyt a hatalom polczáról lelép, elhallgatnak a tárogatók, kerülve kerülik tekintetét, a kik előbb boldogok voltak egy mosolyától. Elhallgat egyszerre minden szolgadicséret, s a történelem csak azt az értéket fogja benne megítélni, a mit önzetlen munkájának eredményekép a nemzetnek fölmutathatott. Önzéssel senki sem hazájának, sem a társadalomnak nagyot nem alkothat. Az önzéssel eljuthat, hogy szolgákat szerez magának, a kik öt dicsőítik. De ez a dicsőítés nem fog átmenni a történelem lapjaira. Ez csak az élet hitvány máza, mely lekopik, s elcsapja a történelem pillanata láthatárról, mint a hogy elcsapja a szellő koporsónk mellől azt a fáklyafüstöt. (Élénk tetszés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Nem állandó, mert nemzetek élén álló vezérnek eszmékkel erkölcsi igazságokkal, erkölcsi tartalommal kell gyarapítania a