Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

357. országos Ölés 1898. november 15-én, kedden. 201 társadalomnak és a nemzetnek közkincsét. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezáltal, és nem a hatalom külső kegyeinek osztogatása által, hanem egy felelősségteljes, önzetlen munkával kell vezetnie a nemzetet mindig feljebb és feljebb a tökéletesedés felé. És erre a munkára csak a zseni illetékes és nem a diletanttizmus. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a hal- és széls'ó baloldalon.) Ismétlem, erre csak a zseni illetékes, mert a népeknek vezérei istentől rendeltetve oly hivatást teljesítenek, mint a minőt teljesít az a kovász, a melynek önmagának kell megsemmisülnie, hogy azután új életre gerjeszthesse nemzetének elalélt lelkét. (Úgy van! a baloldalon.) A ki ezt az önzetlen munkát nem tudja teljesíteni, a ki érdekből tesz valamit és a ki a hatalmat csak eszköznek tekinti, hogy énjének, jelentéktelenségének erkölcsi súlyt adjon, a mi őt nem illeti meg: az a nemzetet nem vezeti, hanem félrevezeti és "odavezetheti az örvény elé, odavezetheti az ei'kölcsi halál és az erkölcsi megsemmisfílé8 felé. (Élénk helyeslés és tetszés a balés szélső baloldalon.) Azért mondja Széchenyi: a kormányzat egy nagy erőmű, a melynek igazgatására szakismeret és képesség szükséges, és jaj annak az országnak, a hol képtelenek nyerik hatalmukba a kormányzatot. (Tetszés a baloldalon.) A miniszterelnök úrnak is ez a fátuma. Erején felül mert, erején felül próbálkozott, pedig gyönge ember ne legyen vezér. (Zajos éljenzés és taps.) Ez az oka, t. ház, hogy a mi parlamentarizmusunk veszedelemben forog. Szétmálik és a tehetetlenség fogja tönkre tenni. Miért? Mert a miniszterelnök úr azt a tüzes paripát, a parlamentarizmust megülni gyönge volt, a mennyiben a miniszterelnök úr nem hivatásos, hanem csak vasárnapi lovas volt. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ment, a hová a lova vitte, és nem nézte azt, hogy miképen gázolja össze-vissza a törvényeknek, a nemzeti jogoknak, az alkotmánynak virágos mezejét, csupán egyre figyelt: arra, hogy kézzel-lábbal úgy belekapaszkodjék, hogy véletlenül valahogy le ne csúszszék. (Élénk tetszés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Ezért a lovaglásért még azok is megmosolyogták, a kik vele lovagoltak, (Élénk derültségabal- és szélső baloldalon.) és a kik tüskön-bokron követték őt. De halljon egy ő'szinte szót is a t. miniszterelnök úr, a melytől talán a hatalom birtokában — elég szerencsétlenség, — hogy sokan elszoktatták. HalJja meg, hogy ezek nem azért lovagoltak eddig a t. miniszterelnök úrral, hogy talán a személye iránt való nagy bizalom lelkesítette volna őket, hanem lovagoltak részint hálából, részint azokért a jövendő előnyökért és azért a hatalmi állásért, melyet a t. miniszterelnök úr kiváltságos helyzetében osztogathatott, s ez a bizalom iránta csak addig tart, mig az a hatalom az 8 KÉPVH. NAPLÓ 1896 — 1901. XVIII. KÖTET. birtokában lesz. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De mi, kik látjuk, hogy a nemzet életében véghez vitt rombolás, a mely egy pártrendszernek szerencsétlen következménye, végzetessé válhatik erre az országra, ősnintén megmondjuk, hogy ép oly végzetes lene a t. miniszterelnök úrra is, a ki talán az események kényszere által mélyebben és mélyebben sodortatik a politikai hanyatlásba és nemzetellenes irányzatba. Nyíltan megmondjuk, nem veszi-e észre, hogy félrevezetett nemzete ott áll már az erkölcsi örvény szélén, hogy a szívekben felkeltette már azt az önzést, a mely, ha egyszer felkelt és felébredt, nem csillapulhat többé? Nem veszi-e észre, hogy az anyagi érdekeknek ez a kultusza kiirtott a közszellemből minden eszményi tartalmat, hogy a forumot is közpiaczczá tették, a hol eladó minden, a meggyőződés, a támogatás és a bizalom is. (Élénk éljenzés és taps balfelöl.) Azért közéletünknek e mélyre sülyedt rendszerében e vita egy tiltakozó szó akar lenni az ország közvéleményéhez, hogy rámutasson a veszélyekre, a mely egy párturalmon felépített rendszerből erre a szegény országra háramoihatik. Egy figyelmeztető szó, a mely meglepte egykor azt a dőzsölő asszír királyt, mikor palotája márványfalára egy láthatatlan kéz felírta végzetét. Ugyanabban a hatalmi dőzsölésben, ugyancsak az önök által elfoglalt mindenhatóságnak fényében és ragyogásában megjelenik itt is egy vita, a mely kíméletlen, csontig vág, a mely meg akarja tisztítani ennek az országnak közéletét, mert a fekélyekbe a mélységig belenyál, a mely önöknek egy ilyen tiltakozó írás. Annyit jelent, hogy ez a kormányzati rendszer sem állandó, a kormányelnök úr pedig, a ki önmagát e rendszer vezérének kikiáltotta, figyelmeztetve lesz az íráB által: »Megmérettél, kicsinynek találtattál.« Nem fogadom el a napirend-javaslatot! (Hosszantartó, meg-megújuló éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások: Öt perczet !) Lakatos Miklós jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos S T. ház ! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Öt perez! Zaj.) Elnök: Ugyan kérem, képviselő urak, ezen beszéd után meg lesz a szokásos szünet (Zaj.) Justh Gyula S Ilyenkor szokott öt perez szünet lenni. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék folytatni beszédét. (Zaj.) Justh Gyulai Hisz még csak meg se kezdette ! (Mozgás.) Boda Vilmos Azon lendületes és megragadó képekben gazdag beszéd után, a mely épen az imént Hock János t. képviselőtársam ajkairól elhangzott, nagy bátorság színezetében 36