Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

367* orazágoB ttiél 1898. november lő'éji, kedden. 197 mutatjuk: akkor, t. ház, a formula az, hogy visszaélések történtek, de ezekre szükség van a nemzetiségi veszedelmek kalmirozására. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mikor mi itt, t. ház, hirdetünk egy önzetlen, ideálokért lelkesülő politikát; a mikor rámutatunk erre az egy álláspontra, vagy egy politikusra, a ki egész múltjával, politikai életében csak önzetlenséget képviselt és a haza érdekeit minden egyéb magánérdekei fölé helyezve, azzal a gondolattal még alkura sem lépett: akkor önöknek az a formulájuk, hogy ez egy ideális politika és egy ideális politikus, a ki csak a haza érdekeiért akar küzdeni, de hol marad akkor a mi érdekünk? (Tetszés és helyeslés a bal- szélső baloldalon.) Mikor mi itt a házban e padokról a a parlamentáris ellenőrzés jogait akarjuk megvédelmezni és beszédekben támadjuk, ostromoljuk a kormányt, hogy nyilatkozzék, mert vakon neki megszavazni hajlandók nem vagyunk semmit, akkor az önök szemében mi parlamenti anarchiára törekszünk, és a mikor önök elmulasztják azt a kötelességet, hogy mint férfiak felelősségre vonják a kormányt és ne csupán szavazzanak, hanem Ítéljenek is fölötte, mert ez a kormány önöknek nem ura, hanem csak végrehajtószerve ennek a parlamentnek, akkor ezen mulasztásukat egyszerűen azzal mentik, hogy ez bizalom. Itt tehát a feltétlen bizalom az önök formulája. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- szélső baloldalon.) T. ház! No hát, ha önök azon bizalomra annyi súlyt fektetnek és attól teszik függővé Magyarország alkotmányos életének vezetését : ám bízzanak, önök megtalálják hozzá a jogezímet, a mivel megnyugtatják lelkiismeretüket. Erről a kérdésről tovább nem beszélek, mert személyi dolgokat érinteni nem akarok; de viszont annyit hangsúlyozok, hogy ennek az ellenzéknek pedig kötelessége az ellenőrzési jogot itt a parlamentben fentartani, már csak a jövő parlamentarizmus rendjének kedvéért is, és erről a kötelességről az ellenzék le nem mondhat a nélkül, hogy halálos bűnt ne követne el a nemzet alkotmányossága ellen és árulást ne követne el saját mandátumán. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert mirevaló a parlamentarizmus, ha valaki az ő személyes felelősségére hivatkozik, és hivatkozik a többség bizalmára, de a parlamenttől minden kooperatív munkásságot és szereplést megtagad? (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Hát marionettek vagyunk mi, a kiket a zsinórpadlásról egy láthatatlan kéz ránczigál, s a kik ezért a mandátumért cserében odaadjuk önrendelkezési jogunkat? (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen az ember azért eszes lény, hogy legyen neki szabad akarata, és azért egyéniség, hogy a szerint cselekedjék; mert az eszes embert az különbözteti meg az oktalan állattól, hogy van értelme, van benne elhatározási képesség és az Istentől adott értelme, és lelkiismeretének törvénye szerint cselekszik. A kormány csak végrehajtó szerve a magyar törvényhozásnak és itt az ország ügyeinek a közelhatározás nyilvánosságával és világosságában kell letárgyaltatni. E vitákból pattanjanak elő a kormányzati cselekmények épen úgy, mint a hogy előpattannak a feszültséggel telt felhőkből a villámok. Ha pedig a parlament erről a hivatásáról lemond, akkor az csak egy felesleges, költséges, sőt mi több, veszedelmes instrumentum; (Igaz! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) akkor a parlament nem vesz cselekvő részt a törvényalkotás munkájában, hanem bejön ide egy nagy többség, a mely az országnak bizony drága pénzébe kerül, — és ezen szegény országnak luxus, — hogy egy ember akaratát 350 ember a maga fejbólintásával megerősítse. (Tetszés a baloldalon.) Akkor, t. ház, ha ez a parlament ily kooperatív szerepet nem tölthet be a törvényhozásban: csak arra szolgál, hogy itt rendezzen tüzesebb, vagy vizenyősebb szónoklatokat, melyekkel a nagyközönséget a feketekávé mellett délutánonként elszórakoztatja, hogy rendezzen beszédeket, melyek rakétaszerüleg hatnak, szétpattannak, vagy nem stílnek el, de a kormánynak hagyja kizárólag a jogot, hogy gondolkozzék, cselekedjék, a parlament pedig ne adjon mást hozzá, mint egyszerűen a kormány cselekményeinek szankczióját. És mi következik ebből? Az, hogy azt a felelősséget, a melyet egy abszolút uralkodó visel az ország előtt, a történelem előtt, minden élő ember előtt és saját lelkiismerete előtt, azt a kormányférfi ily tehetetlen és ellenőrzést nem gyakorló többség között szétosztja, a kik többé már nem felelősek és így nincsen e felelősségnek semmi szankcziója. (Úgy van! Ügy van! bal felől.) Hát kérem, nem fonák dolog az, hogy 350 emben összejön egy parlamentben, és hogy az csupán arra szolgál, hogy kritika nélkül a kormányt egyszerűen a kormányzati cselekményekért és tényekért felmentse! Ha pedig mi kérdőre vonjuk azt a kormányt, vájjon az alkotmány szerint, a törvénynek szelleme szerint járté el; akármit cselekszik, sőt még ha meg nem mondja is, mit cselekszik, egyszerűen apellál a többség bizalmára, és csodálatos, hogy az a többség azután összességében egészen rnás^ mert szótlanul megadja neki a bizalmat összességében, a mit egyenként tőle bizalmasan mindegyik megtagad. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) De nem csodálom, mert hogy is lehetne az a többség annak a kormányrendszernek bírája, mikor egyszerűen az a kormányrendszer választotta és