Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

198 **57. országos ülés 1898. november 15-én, kedden. annak akaratától függ és az rendelkezik vele. Hiszen az az amfibiális, csodálatos viszony áll fenn a kormány és pártja közt, hogy a párt megszülte a kormányt, a kormány újra szüli a pártot, és időközönként így egymást kölcsönösen újra szülik. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! így jutott kátyúba a mi parlamentarizmusunk és valljuk be őszintén, nem tudjuk, hogy hogyan fog kimozdulni onnan. Felfelé ez a rendszer folyton azzal tartja magát, hogy hivatkozik a hátamögött ülő többségre. Nem hiszem, hogy azt is nyiltan megmondaná, hogy minő eszközökkel szerezte össze, hozta össze ezt a többséget. Lefelé pedig ez a rendszer azzal tartja magát, s a többséget azzal ragasztja össze, hogy hivatkozik felfelé a többség bizodalomra. így azután, t. ház, ez az oka, hogy míg más országokban tettekből és cselekedetekből kell annak a kormánynak megélnie és a szerint döntenek sorsa felett, addig nálunk nem is kell cselekednie, megél egyszerűen a bizalomból is. Miért? Mert a felső bizalmat kijátsza lefelé; az alsó bizalmat meg visszajátsza felfelé. (Úgg van! Úgy van! balfelől.) Ide vezetett, t. ház, az önök parlamentáris rendszere, és mikor mi a feltétlen vak bizalom helyett kritikai alapokra akarjuk helyezni a parlamentarizmust, hogy a nyilvánosság előtt tárgyalhassunk és ítélhessünk és ne pusztán szavazhassunk, akkor mi védjük a parlamentarizmusnak a tekintélyét; (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) mi védjük azt alkotmányos szellemében; (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) önök pedig csak a párturalmi rendszert, a párthatalmi eszközt védik ebben a parlamentben. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Végtére is az a parlament nem csupán abból áll, hogy összejöjjünk, felvegyük évnegyedenként a gázsit, azután leszavazzunk egyszerűen rendeletre és nézzük, mikor áll fel az a miniszterelnök, és mikor marad ülve, hanem a parlamentarizmus már elkezdődik a parlament összeállításánál, elkezdődik akkor, mikor a nép akarata a nemzet többségét és a többség meggyőződését akarja a törvényhozó-testületben kifejezni. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon) Ha pedig már a választásnál meghamisítják magát a parlamentarizmus alapelvét; ha már összeállításában az a parlamentarizmus hazugság, akkor önök itt nem a parlamentarizmus tiszta intézményét védelmezik, hanem a parlamentarizmus megrontott intézményét, a mely annak minden bűneit magában foglalja, de erényei közül mindegyiket kiküszöbölte. Mit szóljunk tehát az olyan választásokhoz, a melyekkel ez a parlament összeállíttatott, mikor a legdurvább erőszakkal tiport keresztül a nemzet politikai szabadságán az a választási visszaélés, a melyet, ismétlem, a túloldalról őszintén és bizalmasan mindnyájan, de itt nyiltan már az ország színe előtt gróf Tisza István is elítél? (Igaz! Úgy van! balfelől.) Hát mit szóljunk az olyan választáshoz, a hol, ismétlem, a fortélynak, a cselnek, a vesztegetésnek, az erőszaknak mindenféle jeleivel találkoztunk, és a hol sokszor a minoritásból csináltak majoritást és a kisebbséggel csináltattak mandátumot? Ez nem képviselet! Ez a népképviseletnek a visszaélése! Ha pedig önök csakugyan úgy féltik a parlamentáris kormányzatot: kerestük mi önöket akkor, mikor itt panaszokkal álltunk elő, konkrét tényeket hoztunk fel, a melyeket önök is nagyon jól ismertek, de akkor a parlamentarizmusára féltékeny többség egyszerűen hallgatott, nem tartotta érdemesnek expektorálni és kiállani a küzdőtérre a veszélyeztetett és megsértett parlamentarizmusért. (Úgy van ! balfelől.) Az erőszakkal átadott mandátumot egyszerűen zsebre dugta, nem ment érte a küzdelembe, hanem azt mondotta Vespasian szavaival: Non ölet, nincs szaga! (Úgy van! Derültség és tetszés balfelől.) A választás után? A választás után pedig a miniszterelnök rendbe szedte megszaporodott táborát, büszkén megtette magát vezérnek, (Úgy van! balfelől.) és hivatkozott itt az ország színe előtt arra, hogy ő a nemzet többségét képviseli. Lehetséges, hogy annyira beleélte magát ebbe a fixa ideába, hogy utoljára ezt hitte. Félrevezette őt az a hízelgés és hódolat, a melylyel. minden részről őt elárasztották, s azt gondolta, hogy a kerületekből feljött képviselők a kerületek akaratában és ezeknek összegében a nemzeti akaratot is idehozták eléje hódolati jelvényül és letették lábai elé. Talán félrevezette őt még ennek az eltiport nemzetnek a némasága is a választás után; de ez is csak félrevezette őt, a mint félrevezethette egykor azt az orosz tábornokot, mikor a vérében gázolt a lengyel felkelésnek és izzó üskökön és romokba dőlt templomokon és haldokló hősök holttestén keresztül lépett Varsóba és diadallal értesítette urát, hogy : Varsóban minden csendes. (Úgy van! Tetszés balfelöl.) Csendes volt minden, csendes volt ez az ország is, mert összegázolva feküdt és az erőszaknak nyomát még fájóan érezte, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) mert ez az erőszak még folyton torkára nehezedett és nemcsak a választásnál fojtogatta, de az első mozdulatnál újra fojtogatni kezdette és rendszerié emelte a zsarnokságot a miniszterelnök úr, a melylyel nemcsak a választókat, hanem a választás után feljajdulókat is elnyomta. Csendes volt ez az ország, mert némán szenvedett; de nem hiszem, hogy oly csendes volt a miniszterelnök úr lelkiismerete. (Igaz! Úgy van! balfelöl. Felkiáltások bálfelöl: Ha van neki!) Mert végre is minden