Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

357. országos fllés 1898. november 15-én, feeMen. 193 önök között csak egyetlen ember, a ki ebben a hazárdjátékban tisztán látna, és minden esélyek ellen biztosítva volna? Hogyha van, álljon fel és mondja meg nekünk nyíltan, itt az ország színe előtt, lelkiismeretére, hogy minő biztosítékra támaszkodik az ő feltétlen reménysége. (Ügy van! a szélső baloldalon.) De hiába kérjük mi önöktől ezeket a garancziákat, mert önök legfeljebb a reménységükre utalnak és azt mondják, hogy báró Bánffy Dezső egy nagyon szerencsés játékos, és még eddig akármilyen kunsstükre ment is, az mindig bevágott neki. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Erre a reményre építenek önök közül most is nagyon sokaa, és visszafojtott lélegzette] lesik, hogy a monarchia két államának kormányférfiai hogyan iparkodnak kijátszani, lefőzni egymást. Visszafojtott lélegzettel lesik, hogy ebben a játékban kiugrik ki előbb, vagy ki bukik meg. Önök pedig odaülnek és politikai kibiczekként nézik a miniszterelnök úrnak ismeretlen kártyáját (Derültség.) és reárakják teljes bizalommal, — nem a maguk pénzét, hanem az ország gazdasági jövőjét, anyagi exisztencziáját (Igaz! Úgy van! balfelől.) és nincsen más biztosítékuk, mint hivatkoznak reménységükre, hogy a miniszterelnök úr merész játékos, fortélyos spíler és mindig 3 húzza be a kasszát. (Derültség.) Megengedtem, hogy ez a játék szerencsésen fog végződni, megengedem, hogy nem megyünk benne tönkre, de viszont azt is merem állítani, hogy az ilyen hazárdjáték nemcsak társadalmilag tilos, hanem nem méltó az egy országnak jogon és törvényeken felépített állami életéhez. Megengedem, hogy szerencsésen fog ezen játék végződni, de annyit is mondhatok, hogy még ha szerencsés lesz is a kimenetele reánk nézve, akkor is mi leszünk a vesztesek, mert a dualizmus etikai alapján ütünk csorbát és megingatjuk benne a hitet és bizalmat. A törvényen alapuló jogrendet ezzel egyszerűen párthatalmi kérdéssé sülyesztjük és ä szerint oldjuk meg. Megingatjuk a hitet milliókban, mint a hogy megingott bennem is ez a hit a dualizmusban. Lehetetlennek tartom, hogy mikor két állam egymással szövetségi viszonyba akar lépni, ezt a szövetséget ne a jogok rendje állapítsa meg, hanem megállapítsák időközönként egy pártnak momentán szükségletei szerint és azokhoz szabjuk egy államnak kiegyezési ügyét a másik állammal szemben. Miféle szövetség az, a melyet a véletlen esélyeitől tesznek folytonosan függővé, és miféle szövetség mikor nem egymásnak erősítése, kölcsönös loyális támogatása és kielégítésével, nem a gazdasági erők összemérésével kötjük meg a szövetséget, hanem megkötjük a szerint, a hogy pártérdekeink tőlünk követelik ? Deák Ferencznek nem ez a politika lebegett a KÉFVH. NAPLÓ 1896—190 i. XVIII. KÖTET. szeme előtt, mikor a kiegyezési törvényt megalkotta. A jogfolytonosság alapjára állva . . . Madarász József: De lesiklott róla! Hock János: Oh nem ! Ő nem siklott le róla, de íesiklottak azok, a kik az ő örökségét meghamisították és hűtlenül kezelték. Ö a jogfolytonosság alapjára állva iparkodott a két állam között fenforgó évszázados differencziäkat az államokból kiküszöbölni, megkereste, még pedig államférfiúi bölcseséggel, mindazokat a közös érdekeket, a melyekben egymást támogathatjuk, erősíthetjük. Azt akarta, hogy a két állam egymással szemben ne vetélytárs legyen, és ne az évszázados harczok hagyományait újítsák fel, hanem legyenek versenytársak. A korona szájába adott: »viribus unitis«-sal, vagyis egyesült erővel törekedjenek ennek a monarchiának külpolitikai tekintélyét és benne a dinasztia fényét és nimbuszát szédítő magasságba emelni. Ez volt Deák Ferencz terve a kiegyezéssel. De viszont respektálta mindegyik államnak önállóságát, politikai függetlenségét, történelmi hagyományokon és jogon felépített állami életét, és hogy egyik a másikat a hatalmaskodás terén idővel el ne nyomja, el ne nyomja az erősebb a gyengét- azért provideált, hogy a kiegyezési alaptörvények bárminő módosítása rögtön megadja a másik államnak önrendelkezési jogát úgy a gazdasági berendezkedés terén, valamint az állami életnek egész vonalán. Törvényekkel, közjogi biztosítékokkal sánczolta körül alkotását és nem tette azt a véletlen alku tárgyává és nem tette azt a párturalmi szempontoktól függő és folytonos alkudozásban álló anyaggá. Önök azonban, t. túloldal, már régen lecsúsztak arról az elvi álláspontról, a mely Deáknak az alkotását legfőképen jellemzi. A kiegyezési törvény elméletét, Deák Ferencznek mély bölcsességű intenczióit most már azokban a padokban Pulszky Ágost képviselő úr magyarázza. A lényeg helyett, mely a törvényben van

; formulákat ültet bele, jelszavakkal iparkodik megkerülni a dolgok igazi értelmét. Deák Ferencz szelleme helyébe odateszik Pulszky Ágost úr szellemét, a kinek esavargós eszejárása, mely mindig ferde irányban tör magának rést, mint a dugaszhúzó, (Derültség balfelöl.) megtalálta az elméletet, a mivel Deák Ferencz alkotásának lényegét pótolni, az önálló vámterület világos rendelkezését itt a házban az önálló rendelkezésnek sikamlós és könnyen nyújtható jelszavává változtatni próbálta. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) S azt az elméletet, a mit az önök megütközése mellett hirdetett legelőször, ma már gróf Tisza István képviselő úr is nyíltan a magáévá teszi, sőt tovább megy, bemutatta magát egy új vállalkozásban, bemutatta magát mint várományos örökös, a ki hajlandó emez elmélet 25