Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

194 357. országos fllés 1898. november ló-én, teáién. gyakorlati keresztülvitelére is, s az önálló vámterület feladása nem kérdés többé, csak az a kérdés, hogy vájjon ki fogja ezt a megkerült törvényt sikamlós lejtőn, csavargós utakon, de a hatalom birtokában életbeléptetni, (lagzi Ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ennélfogva, t. ház, én bizonyos összefüggést látok itt a házban hirdetett dolgok között, tudniillik Pulszky Ágost képviselő urnak elméleti fejtegetései és gróf Tisza Istvánnak gyakorlati vállalkozása között. Azt az összefüggést látom, hogy Pulszky Ágost képviselő úr csak a »ballon d'essaie« volt. Egy levegőbe dobott elmélet s megnézik, vájjon reagál-e rá az ország, vájjon nem ütközik-e meg a törvényhozás, és a többség bizalma beveszi-e ezt az elasztikus magyarázatot is. Ők tehát ketten itt a ház szine előtt Faust-jelenetet játszották el, mely így kezdődik: ^Helyettem kis virág tégy vallomást.« Pulszky Ágost képviselő úr megtette a vallomást, a ház többsége pedig érzéketlenül hallgatta. (Derültség a balés szélső baloldalon.) Előre küldöttek őt, mert azt hitték, hogy ő már politikailag magát úgy sem kompromitálhatja. Ha pedig elfogadják az elméletét, jön utána a nagy vállalkozó, gróf Tisza István, a ki ennek gyakorlati kivitelére magát készségesen felajánlja. T. ház ! Bizony a mi állami életünk rendszeresen, következetesen és úgyszólván fokozatosan fosztatott ki mindazon nemzeti jogokból, a miket a paritás a két állam közt fentartani és biztosítani akart. Valahányszor érdekellentétek jelentkeztek e két állam között, akkor mindig mi húztuk a rövidebbet, nekünk kellett engednünk, s mert az az osztrák kormány joggal állhat ott a magyar kormány képviselete elé s joggal vethette a szemére: Neked olyan többséged van, a mit tetszésed szerint hozol össze, megteremtetted erőszakkal, használd fel; neked olyan többséged van, a melyet parancsszóra választottál, parancsszóra szavaztasd tehát meg. És hányszor látjuk itt a házban, nyíltan teszem fel a kérdést, méltóztassanak megczáfolni, nem igaz-e az, hogy tapsok között fogadtak kormánykijelentéseket és kormányprogramotokat és ugyanezen kormánykijelentéset és programmokat hasonló tapsok között rövid idő múlva itt nagy lelkesedéssel leszavazták. (Úgy van! Ügy van\ a bal- és szélső baloldalon.) Ne csodáljuk tehát, hogy ily viszonyok között mindig a magyar érdekeknek kellett abdikálni az osztrák érdeknek rovására, a mi kormáuyférfiainknak pedig némán kellett tíírniök azt a megalázó vádat, a mit joggal lobbantottak a szemökre, hogy te mindent tehetsz, de mi, sajnos, kötve vagyunk a parlament elhatározásához, kötve vagyunk, mert nálunk férfiak vannak, a kik nemcsak szavaznak, hanem gondolkoznak, ítélkeznek, és a kiknek a mandátumot nem mi osztogatjuk erőszakosan, hanem a nép adja azt nekik bizalmából és ha tetszik, vissza is veszi azt tőlük. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen argumentumoknak azután csak ez lett a természetes következménye, hogy mindig az a szegény, fejlődésben levő ország volt kénytelen Ausztriával szemben meghátrálni. Nem mondom, hogy a mi államférfiaink nem voltak eléggé óvatosak a nemzeti jogok feladásában. Kézzel fogható sérelmekkel, szembetűnő csorbításokkal nem lepték meg az országot, hanem apránként, lassanként bocsátották árúba és adták el a mi közjogi örökségünknek összes ornamentikáját. Ki ne emlékeznék vissza azon kinematoszkóp képekre, melyeket úgyszólván mindenhol mutogatnak. Ezek a képek egy alakot mutatnak az ő cselekvésének folytonosságában. Ha ezeket az apró fényképeket kezünkbe veszszük és összehasonlítjuk, alig találunk köztük különbséget, de mikor azután nagyobb distancziákat hasonlítunk össze, akkor egyszerre szembe tűnik, hogy az alak a helyzetét teljesen megváltoztatta, hogy az alak többé nem az, a mi a másikon. Nos hát így vagyunk mi is, mikor évtizedes közjogi felfogását és politikai működését hasonlítjuk össze annak a pártnak. Hiszen, ha csak öt évvel ezelőtt ebben a parlamentben a közjogi kiegyezésről azt az elméletet merte volna hirdetni Pulszky Ágost képviselő úr, a melynek gyakorlati keresztülvitelére ma gróf Tisza István t. képviselő úr vállalkozik, e ház t. túloldalának sem lett volna egyetlen egy tagja, a ki azt az elméletet és azt a gyakorlati vállalkozást hazaárulásnak ne minősítette volna. Öt év múlva a mi érzékünk is tompul és a közmondás szerint: »l'appetit vient en mangeant«. Öt év múlva megtörténik az, hogy a mit ezelőtt talán kimondani sem mertek volna itt a házban, ma, mert az étvágy evés közben megjött, nyíltan hirdetik. Erről a politikai nagy étvágyról — bocsánatot kérek — még gróf Tisza István képviselő úr nyilatkozata sem tudott meggyőzni arról, hogy nem a leghíresebb ez országban Tisza Kálmán. Hiszen látjuk, hogy milyen összefüggésben állnak a dolgok és az országot illető közügyekből hogyan csinálnak olyan kérdéseket, a melyek felvetésénél mindig szint vall az atya is, a fiú is. A fiú itt a parlamentben hirdeti Pulszky Ágost képviselő úr elméletének a végrehajtását, Tisza Kálmán pedig lemegy Nagyváradra és a Rózsabokorban adja meg a kórust gróf Tisza István parlamenti tenorjához. Sőt tovább megy, előre megadja még a többség utólagos felmentését is ahhoz, ha majd annak a kormánynak felhatalmazás és költségvetés nélkfíl kell az ellenzék ellenállása miatt kormányoznia. Mit törődik azzal, hogy alaptörvényeket sért meg? Ez az ő lelkiismeretét nem döbbenti meg. Azt