Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

192 357. országos ülés 189$. november 15-én, kedden. gában érjék meg az egész kérdés. (Úgy van! balfeW.) Ugyan mit szólana a t. többség ahhoz, ha a saját gazdasági érdekeikről, a saját vagyoni exisztencziájukról volna szó ? Bele tudnának-e nyugodni abba, hogy bárminő bizalmi férfiú az ő megkérdezésük, az ő meghallgatásuk nélkül intézkedjék családjuk sorsáról? Meg vagyok győződve, hogy nem tűrnék el az ilyen eljárást szótlanul, hanem egyszerűen felvetnék az ultimá­tumot. Bizonyára azt mondanák: Vagy mondd meg, mit akarsz, vagy megvonom tőled a jogot, hogy az érdekeimet képviseljed. Engem nem elégít ki a te kijelentésed, hogy: bízzál csak bennem, én fogom a te érdekeidet hűségesen képviselni és addig pedig szándékom nincsen nyilatkozni, hanem feltétlenül támaszkodom fele­lősségem tudatára és még jobban támaszkodom a te feltétlen bizalmadra. No hát nem hiszem, hogy e házban volna egyetlen komoly és józan eszű ember, a kit az ilyen válasz kielégítene. (Úgy van! balfélől.) Ha magánérdekben ily vá­laszt kapnának, bizonyára talpra állanának és megmondanák határozottan: Vagy lássam mit akarsz, vagy világosíts fel, hogy mi a szándé­kod, mert bármennyire bízzam benned, semmi­féle bizalomnak nincsen joga ahhoz, hogy a magam sorsát vakon és könnyelműen bízzam a te esetleges jóakaratodra, vagy a te esetleges képességeidre. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) De tegyük fel, t. ház, ha akadna mégis olyan ember, a ki rá bízná a saját érdekeit fel­tétlenül valakire és egy plein pouvoir adásába könnyelműen belemenne. No hát én részemről elítélném ezt az eljárást; de viszont ezt az el­járást én jogosan nem kifogásolhatnám. Végtére is, kérem, mindenki ura a saját vagyonának, és ha ő erejének erejével a bizalomnak a mártírja akar lenni, senkinek semmi köze hozzá, hogy ő tönkremenetelének emezt, vagy amazt a módját választotta ki a maga részére. Hiszen, kérem, ismerek én privát embert, a ki szegény vagyon­káját rábízta feltétlenül egy szélhámosra, a ki őt azzal kecsegtette, a ki őt azzal kecsegtette, hogy vizibicziklin töri a fejét, (Derültség bal­félől.) és azután majd egy virágzó jövedelmező üzletet fognak berendezni. Kétségtelen azonban, hogy a mit az ember megtehet a saját vagyoná­val, arra sem a becsületnek, sem a lelkiismeret­nek törvényei fel nem jogosítanak, ha a köz­vagyon kezeléséről van szó. (Igás! Úgy van! balfélől.) És én kérdem, van-e e házban egyetlen ember, kivétel nélkül, a ki el nem ítélné szíve mélyé­ből mindazon rendszeres sikkasztásokat, a me­lyeket báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr fel­említett, s a melyek az ő megyéjében hajdan, abban a jól kormányzott megyében, előfordultak ? Kit mentenek föl önök azon elítéltek közül, a kik a főispán úrnak bizalmával visszaélve, egy­szerűen öt félrevezették és később, midőn a bűntény, a sikkasztás kitudódott, odaáltak a fő­ispán elé és azt mondották: »Éveken keresztül elhanyagolt kötelességedet nem teljesítetted és az eí'enőrzést velünk szemben nem gyakoroltad!« Az az ítélet nem menti fel az ellenőrzőt, de megbünteti és sújtja a btínö?t, és midőn az a bűnös elítéltetik, ép úgy elítéltetik az is, a ki az ellenőrzést elmulasztotta, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert a főispán­nak, legyen az báró Bánffy Dezső, legyen az akárki, ha ilyen esetek megyéjében rendszere­sen előfordulnak, nincs joga felemelt fővel az ország előtt hirdetni, hogy az én bizalmammal visszaéltek; jóhiszeműségemet egy csaló, vagy sikkasztó félrevezette és a közvagyon rovására ezzel visszaélt. A köteles ellenőrzés felelőssége alól nem ment fel egy közhivatalnokot sem egy ilyen mentség, de ép úgy nem menti fel a parla­mentet sem a köteles ellenőrzés felelőssége alól az, ha később, midőn az ország rovására és kárára egy szerencsétlen kiegyezés elkövettetik, a több­ség felemelt fővel azt mondja: »Kérem, mi a köteles ellenőrzést elhanyagoltuk a feltótlen bizíilom miatt, és e bizalommal esetleg vissza­élhetett egy kormányférfi, a kit a legnagyobb képességek, még a legjobb akarat sem biztosít­hat a tévedések lehetősége ellen.* (Úgy van! Úgy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) Még fokozottabb és felelősségteljesebb az ellenőrzés akkor, mikor az ország gazdasági élete felett folyik az alku, mert itt még egy kormánynak beigazolt jóakarata sem elégséges ; itt nem elég a bizalom : itt biztosítékok kelle­nek; (Úgy van! Úgy van! a ssélsU baloldalon.) itt nem szabad nekünk a sötétben tapogatnunk, hanem világosan és tisztán kell látnunk. Itt még egy kormánynak beigazolt jóakarata és talentu­mossága sem elégséges, mert semmiféle biza­lomnak nincsen jogczíme ahhoz, hogy millióknak sorsát, ennek az országnak jövőjét az állam­férfiúi csalhatatlanság, vagy tekintély reményére építse fel. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Én nyíltan beszélek, t. ház, (Halljuk!) és őszin­tén megvallom, hogy az én szerény nézetem és meggyőződésem az, hogy a t. többség nem tanú­sít oly körültekintő óvatosságot, midőn az or­szág életérdekeiről van szú, mint a minőhöz hozzászoktatott bennünket, valahányszor a saját érdekeit kell megvédelmeznie. Nyíltan és őszin­tén beszélek és kimondom, t. ház, hogy a biza­lomnak jelszavát ez a többség évek óta nem­csak túlhajtja, hanem határozottan vissza is él azzal, mikor az ország gazdasági életfeltételeit egy ismeretlen kártyalapra teszi fel. Mert van-e

Next

/
Thumbnails
Contents