Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-356
186 85e- orsxkgos ölés 1898. november 14-én, hétfőn. volt arra, hogy a képviselőház elnöki székére sötét árnyékot vessen. (Úgy van! a baloldalon) Jött azután az egyházpolitika, fel volt az ország közélete erősen háborítva, közeledtek a kiegyezési kérdések, a képviselőválasztások is küszöbön voltak; kellett tehát egy olyan többséget választani, a mely ezen kiegyezési kérdésekben kezelhető legyen és mindenre vállalkozzék. Kerestek egy miniszterelnököt, bogy ki volna alkalmas, a ki ennek a feladatnak megfelel. Jöttek az erőszakos választások abban az irányban, hogy a felháborított vallási érzést kellőleg elnyomni és annak kitöréseit megakadályozni lehessen, abban az irányban is, hogy minden eszközt, pénzt és pressziót fel kell használni egy quótaemelő többségnek megválasztására. Erre akkor más vállalkozó nem akadt, így került bele a miniszterelnöki székbe báró Bánffy Dezső. Nagyon jól tndta akkor az a szabadelvű párt, hogy senki sem volt, a ki őt akkor azon párt kiváló egyéniségei közé sorozta volna, sem tehetség, sem képzettség, sem modor tekintetében. Egyedül esak az erőszakosság tekintetében sorozták őt a legelsők közé. Ez volt érdeme s az, a mit időközben szerzett magának, midőn Kossuth Lajos temetéséről megszökött. Ezek voltak az okok és érdemek, a melyek báró Bánffy Dezsőt a miniszterelnöki székbe juttatták. Hogy ö miképen tartja ott fenn magát, hogy hová sülyesztette azon széknek tekintélyét, hogy miképen korrumpálta az egész közigazgatást, hová sülyesztette ezt a parlamentarizmust, hová a szabadelvű pártnak a reputáczióját, ha ezt akarnók tárgyalni, igen hosszú idő kellene hozzá. Én tehát csak röviden utalok azokra, a kik a szabadelvű pártból az utóbbi időben kiléptek. (Mozgás jobbfelöl.) Történtek a pártokból különböző időkben, különböző okokból kilépések. Tőlünk is kiléptek néhányan. Bartha Miklós: Felfelé. (Zaj.) Ivánka Oszkár: Az egyházpolitika alkalmával tőlünk is kiléptek néhányan, mert nem egyezett meg nézetük ezen párt túlnyomó többségének nézetével. Mi nem voltunk a kötelező polgári házasság mellett, az illetők pedig a kötelező polgári házasságot kívánták, s mert nem akartak egy párt nagy zömével ellentétes nézetet vallani, ennélfogva kiléptek. Ilyenek voltak : Ernust Kelemen, Horváth Lajos és más tiszteletreméltó és tisztességes urak. Kétségtelen, hogy a pártból való ilyen kilépés mindig csak elismerést és tiszteletet érdemel. Ehhez kétség és kritika nem fér. Hasonlítsuk már most össze ezekkel ellentétben azon kilépéseket a nemzeti pártból, melyek nem elvi okokból, de azért történtek, mert súlyosnak találták az exisztencziát ott, a hol a zavarosban halászni legkisebb kilátás sem lehet. S tekintsük azután, miért léptek ki mások, a kik nyíltan és őszintén bevallani nem röstelték, mert eltagadni valójuk nem volt, a szabadelvű pártból, itt van gróf Károlyi István. Mondja meg, miért lépett ki a szabadelvű pártból? (Tetszés balfelől.) Talán túlságosan tisztességesnek találta az ottani állapotokat?! (Élénk derűit' ség a bal- és szélső baloldalon.) Itt van Blaskovich Sándor nyilatkozata, csak a múlt napokban látott napvilágot. Büszkék rá az urak? (Mozgás jóbbfelől) Itt van Rohonczy Gedeon, a ki szintén kilépett. Nem nagyított, sőt igen keveset! mondott ahhoz képest, a mi történt. (Nagy zaj.) És mi történt? Nemcsak oly irányban történtek felszólalások, illetőleg nemcsak az történt, hogy a választási visszaéléseket egyesek magán beszélgetésekben ismerték el, hanem történt egy nagyobb lépés, a mennyiben a miniszterelnök úr a választások után maga is bevallja a miniszterelnöki székből, hogy igenis 8 a választásokra nagy összegű pénzeket t fordított. Nem is tartja azt tilos dolognak. Ő kezelte a pártkasszát. Tisza István képviselő úr ő maga elismeri, hogy kivált azon kerületekben, a hol a néppárti agitáczió erősebben fellépett, a választások tisztaságára nézve súlyosabb kihágások történtek, mint korábban. A szabadelvű párt tehát ezeket nem is tagadja, hanem beismeri, de más irányt követ és ki akarja ezekre mondani a szankcziót. Azt a felfogást akarja érvényesíttetni, hogy igenis a kormánynak joga van arra, hogy ezen választási visszaéléseket elkövesse. És itt, rá fogok térni a Desseőffy-esetre, mely ezekkel szoros kapcsolatban áll. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Ezt nem szeretik hallgatni úgy-e? Ez kellemetlen!) Én voltam az, a ki a zárt ülések megszüntetését kértem. Egyik indokomat előadtam, a másikat feleslegesnek tartottam ott 4negmondani. Megmondom tehát most. Azért kértem én a zártülések megszüntetését, mert meggyőződtem arról, hogy az őszinteség a kapaczitácziŐban teljesen hiányzik. (Halljuk! Halljuk! Zaj). Kértem azért is, mert a \ miniszterelnök úr maga is azt az óhajt nyilvánította, hogy ez ügy nyilt ülésben a ház előtt tárgyaltassék. Hát én, a mennyire lehet, röviden fogom ezt tenni. (Egy hang jobb felöl: Tekintettel arra, hogy egy negyed háromra! Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Desseöffy főszolgabíró azt jelentette ki, hogy sürgönyt kapott báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrtól 1896. évi október 23-án a következő tartalommal : (Halljuk!Halljuk! balfelől.) »K.érem engem szombaton felkeresni.Báró Bánffy Dezső miniszterelnök.* Tehát mint miniszterelnök rendelte magához a főszolgabírót. Azt mondja továbbá (olvassa) : »Hogy báró Bánffy Dezső felszólította s a szokásos bevezető nyilatkozatok után tudatta velem,
