Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

356. országos ttlés 1898. november 14-én, hétfőn. 187 miszerint azért kéretett magához, hogy tájékoztassam a monori választó-kerület helyzetéről és a hivatalos jelölt kilátásairól.. .(Felkiáltások balfelöl: Hivatalos jviőU!) Erre azt válaszoltam^ hogy én az egész választási mozgalomtól távol tartom magam, mert szavamat mát Lukáts Gyulának Ígértem. A miniszterelnök úr erre azt válaszolta: nyilatkozata reám nézve meglepő, mert nagy súlyt fektetek arra, hogy a főszolgabíró a hivatalos jelöltet támogassa. Az én feleletem erre az volt, hogy: mikor én Lukács Gyulának a szavamat adtam, akkor még hivatalos jelölt nem is volt. A t. miniszterelnök úr erre ismételte, hogy ő nagy súlyt helyez arra, miszerint a főszolgabíró a hivatalos jelöltet támogassa, és ha nem, akkor következik a központból egy kis nyomás, és ha még ez sem elég, a további intézkedéseket fentartja magának.« (Halljuk! Halljuk! halfelöl. Zaj és mozgás jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Ivánka Oszkár: Erre vonatkozólag báró Bánffy Dezső összes védekezése az, hogy hiszen ezen fenyegetésnek az illető főszolgabíróra semmiféle konzequencziái nem voltak. Nem akarok a dolognak hosszas taglalásába belebocsátkozni; hiszen egészen világosan intéztük a miniszterelnök úrhoz és a szabadelvű párthoz a kérdést, hogy igaz-e az, hogy báró Bánffy Dezső mint miniszterelnök rendelte magához a főszolgabírót abból a czélból, hogy őt a választások felől tájékozza? Igaz-e, hogy ez alkalomból a főszolgabíróra pressziót akart gyakorolni azon czélból, hogy a választásnál ne azon jelölt mellett tartson, a kinek szavát adta, hanem az úgynevezet hivatalos jelölt mellé álljon és hivatalos befolyását használja fel oly irányban, hogy a hivatalos jelölt megválasz tassék ? (Zaj és mozgás jobb felél.) Megvárom, mig kibeszélik magukat. Elnök : Kérem a képviselő urat, tessék folytatni a beszédét. (Felkiáltások a bal- és a ssélsö baloldalon: Tessék a jobboldalt csendre inteni.) Ne tessék beleszólni és türelmetlenkedni, mert annál nagyobb lárma lesz. Ivánka Oszkár: Erre világosan meg lett magyarázva és kérdés lett intézve a szabadelvű párthoz és báró Bánffy Dezsőhöz, hogy igaz-e, hogy ez a dolog így történt? Mert ha igaz: akkor ő, midőn felszólította a szolgabírót, visszaélt a miniszterelnöki hatáskörrel és a miniszterelnöki hatáskört egy pártelnönknek a funkcziójával zavarta össze és belement a korteskedésbe ; igaz-e az, hogy a miniszterelnök úr, midőn Desaeőífy főszolgabírót itt presszionálni igyekezett, a büntető törvény által tiltott és bűntettnek minősített cselekményt követett el, igen vagy nem? A ki azt állítja, hogy nem igaz, méltóztassék felállani és bizonyítsa be. Senki még csak meg sem kísérelte ezt. De igaz-e az is, hogy akkor, a mikor báró Bánffy Dezső ezen hatásköri túllépéssel már azáltal, hogy a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményt követett el, nemcsak a politikai, de mert szerintem ez egymástól elválaszthatatlan, az egyéni tisztességbe ütköző dolgot követett el, még ezt tetézte azzal, hogy ezt a főszolgabírót, a ki kijelentette, hogy ő már szavát másnak adta, ezen szava megszegésére igyekezett birni? Igaz-e ez?Méltóztassék ezt egyenesen, nyíltan, félreérthetetlenül kijelenteni. Ha pedig ez igaz, akkor ez teljesen elítélendő, tisztességtelen dolog. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Más miniszterekben csak a politikust kellett támadni. Nagyon sajnos, hogy odasülyedtek az állapotok, hogy itt báró Bánffy Dezsőben az egyént is kénytelenek vagyunk támadni. És erre azt mondja gróf Tisza István: »Stolz lieb ieh den Spanier«. Hát hogy a spanyol büszke-e egy olyan egyénre, a ki oly dolgokat követett el, a minőket itt felsoroltam és még sok mást, a mit fel nem soroltam, de tudok . . , Rakovszky István: Én is! Ivánka Oszkár:. . . és felsorolhatnék és igen sok mást, a mit megtudni nem lehet, mertmély titok fátyla fedi, azt nem tudom, de hogy Magyarországon találkozik egy ember, gazdag, eszes, művelt, a ki ilyen szerepre vállalkozik, ezt én csak sajnálni tudom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Erre én mint magyar ember büszke nem vagyok, de szégyenlem. (Élénk helyeslés a baloldalon*) Hiszen oly nagydolgok megoldásának küszöbén állunk, oly fontos a parlament munkásságának a kérdése is, hogy valóban megérdemelné, hogy felvilágosítsuk és megbecsüljük egymást. De hiába kísérlik azt meg oly képviselő urak, a kik ilyen argumentumok, ilyen vádakkal, ilyen állításokkal állnak elő. Méltó volna a dolog arra, hogy megkíséreljék azok, a kik tiszta mandátummal ülnek a házban, a kiknek semmi részük a vie2inálizmusban, (Tetszés balfelöl.) a kiknek szavát mi is elhiszszük, (Úgy van! Úgy van/ balfelöl.) a kiknek megnyilatkozását, mint tekintélyekét akczeptáljuk. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen megérdemelné ezen országgyűlés nyugalmának helyreálííthatása, az országgyűlés együttmuködhatésének czélja azt, hogy leszálljon azon elnöki trónusról Szilágyi Dezső igen tisztelt elnök úr. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) Hát az istenért, magyarázza meg nekünk az ő nagy eszével, fényes szónoki képességével, hogy nekünk nincs igazunk, hogy mi itt hazaellenes dolgot végzünk, valótlanságot állítunk és a személyes üldözés politikáját követjük. (Tetszés balfelöl.) Vagy ha nem vállalkozik erre Szilágyi Dezső, hát hol vannak, —- hiszen a házban sem látjuk már — a híz u*