Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

356. országos ülés 1898, igaz, mivel bizonyította báró Bánffy Dezső ennek ellenkezőjét? Szerzett-e magának az ilyen váddal szemben egyáltalában bárminemű szatiszfakcziót ? Kubik Béla: Dehogy szerzett! Ivánka Oszkár (olvassa): » Hivatalos árjegyzék szerint. (Halljuk! Halljuk!) A nagyiloudai járás főszolgabirájának, B. M.-nek rendszeres üzlete volt, hogy a falusi bíróságokat és körjegyzőségeket pénzért árulta. A ki többet adott az állásért, az nyerte el azt. Voltak, a kik stb. . , . évenként fizettek neki 30, 50, 80 forintot a községben engedélyezett zsarolhatási képesség aránya szerint. E miatt gyakran merült fel panasz. Mindenki tudta a vármegyében ezt az »esetet«, Nyíltan beszéltek róla, tizenkét évig folyt e visszaélés. Tudta azt — mint szomszéd birtokos, — gróf Teleki Géza is. Segíteni nem lehetett, mert a kedvelt szolgabíró rokona volt a kedvelt és dekorált alispánnak. Végre gróf Teleki Géza belügyminiszter lett. Első tényei közé tartozott elrendelni,— nem feljelentés folytán, hanem saját magánértesülése következtében — a főszolgabíró úr felfüggesztését. A törvényszéki vizsgálat mindent kiderített. A szegény községek tizenkét évig voltak nyomorgatva. Nem tudott volna erről az a főispán, a kinek tudta nélkül a falevél sem hull le? A szolgabíró eltíínt. Mondják, hogy Oláhországban van.« Igaz-e ez, vagy hogyha nem igaz, meg lett-e czáfolva, vagy meg lett-e torolva? (Mozgás jobbfélöl. Olvassa): »Apróbb esetek*. (Halljuk ! Halljuk!) B. I. várnagy volt kilenez és fél évig a szamosujvári fegyintézetnél. (Mozgás és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Szép dolog!) Esetét nem ismertem, csak annyit tudok, (Halljuk! Halljuk!) hogy hosszú államszolgálatából nyugdíj és végkielégítés nélkül bocsájtatott el. Báró Bánffy Dezső főispán elvitte Beszterezére főszámvevőnek. (Mozgás és zaj a bal- és.szélső baloldalon.) Biró Lajos: És ilyen ember miniszterelnök ! (Félkiáltások balfelöí: Ma is épen igy dolgozik!) Ivánka Oszkár: »Aztán visszahozta Deésre árvaszéki elnöknek.* (Nagy derültség abal- és szélső baoldalon. Felkiáltások : Épúgy, mint most!) Itt aztán fel vannak sorolva az egyes visszaélések, de van itt tovább egy érdekesebb (Olvassa): »Kereskedés útlevelekkel. (Halljuk!Halljuk!) Cs. irodaigazgató útlevelekkel manipulált évek hosszú során át. Nem akarták meglátni. Minden útlevélért külön honoráltatta magát. Egy bizottsági tag figyelmeztette az illetékes köröket. Azt felelték, hogy nincs magánpanaszos. Persze, hogy nem volt, mert a szegény kivándorlók nem voltak itthon. A visszaélés sokáig folyt az alispáni szoba mellett. Az irodaigazgató sógora volt az alispánnak. Végre a főispáni változás jött. Az új főispán alatt vizsgálat indult. A zsarolás 7000 JUSPYH. NALPÓ 1896—1901. XVIII. KÖTET. ovember 14-én, hétfőn. jgg forintra rug. Az irodaigazgató fel van függesztve«. Ez az »eset« is azon falevelek közül való, melyeket báró Bánffy Dezső főispán nem látott? Protezsált sikkasztó. (Derültség.) «Gyékényes község erdőpénzéből elkallódott 1800 forint. Bebizonyult stb.« Ez hosszú, nem olvasom; van itt egy rövidebb. Elolvashatja mindenki, a legszívesebben rendelkezésére boesájthatom. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Bartha Miklós: Sok van. Nagyon sok! Ivánka Oszkár (olvassa): »A konczessziós főispán.« (Halljuk! Halljuk!) »R. H. kápolnai birtokosnak van egy kavicstelepe, melyre báró Bánffy főispánnak szüksége van, mint vasúti engedélyesnek, de nem kapja meg. A kisajátítási eljáráshoz fordult, de a törvényszék elutasította. (Halljuk! Halljuk!) A főispán segélyére megy az engedményesnek, tudniillik báró Bánffy Dezső saját magának, a minek következtében az alispán csendőrökkel elfoglaltatja a kavicstelepet, a vállalkozó megkezdi annak bányászását, a tulajdonos panaszol a kormánynál, a kormány fegyelmi keresetet rendel az alispán ellen, erre meghőköl a hatalom és fizet a tulajdonosnak békesség fejében négyezer forintot.« (Derültség balfelől.) Itt van azután még: »Az adóbehajtás.« — »A koldusbot* stb. stb. Mind horribilis dolgok. Én nem fogom folytatni ezeket, egyszerűen csak azt kérdezem, hogy igazak-e ezek a dolgok, vagy nem ? Mert ha nem igazak és olyan valakivel szemben állíttatnak, a ki előkelő társadalmi és politikai állást foglal el, a legprimitívebb egyéni kötelessége egy tisztességes embernek, hogy semmi körülmények között ne térjen ki előlük, és ha valaki őt ilyen váddal illeti, bizonyítsa be a vádak valótlanságát és vegyen magának elégtételt. Ha pedig igaz a vád, akkor ismét visszatérek arra, a mit beszédem elején mondottam, hogy az már nem vád, hanem igazság és akkor azzal szemben, a ki ezeket a dolgokat elkövette, a ki azoknak részese volt, le kell vonni a konzequencziát. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezek azok, t. ház, a mikre gróf Tisza István azt mondotta: hogy mint férfit, mint magyar hazafit parentálták és jellemezték, mikor megvált a főispáni széktől. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Bejött aztán báró Bánffy Dezső a képviselőházba és rövid időre rá elfoglalta a képviselőház elnöki székét. Mindnyáj mik előtt ismeretes, hogy miképen működött és kezelte az elnöki tisztet, hogy mennyi megbotránkozást keltett, és hogy sokszor milyen komikus dolgokat művelt. Bartha Milós: Szégyeltük magunkat! (Zaj.) Ivánka Oszkár: Eljárása nagyon alkalmas 34