Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

184 856. orsz&gns Illés 1898. november lé-én, hétfőn. napirend el nem fogadására két indokunk van. Az egyik az, mert a kormány nem nyilatkozik a közgazdasági kiegyezés tárgyában hozzá intézett kérdésekre; a másik pedig az, mert báró Bánffy Dezső egyéniségét azon hely betöltésére nemcsak képtelennek, de méltatlannak is tartjuk (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) és mert e tekintetben az utóbbi időben is merültek fel oly dolgok, a melyek minket ezen meggyőződésünkben megerősítettek. Úgy a kiegyezési kérdésekben tanúsított magatartási, úgy a mit mondott, mint az, a mit elhallgatott, úgy azon kibúvás az egyenes és nyilt feleletadás alól, valamint magatartása azon kérdésekben is, a melyek az egyénre tartoznak nála, megerősítenek bennünket abban, hogy ő egy veszedelmes ember, a kit azon Székből eltávolítani egyik legfőbb hazafias kötelességünk. (Úgy van! halfelöl.) T. ház! Annál, a mi a kiegyezés tekintetében hozzá intézett felhívásokat illeti, hogy nyilatkozzék, hosszasabban nem időzöm mert ezek a dolgok itt már tárgyalva voltak. Világosan megkérdeztük, mi a kabinet álláspontja: igaz-e ajuní<tim? Erre feleleteket nyertünk. A miniszterelnök úr tagadta, de csak úgy félig-meddig. Az osztrák államférfiak, a volt és most kormányzó miniszterek vele szemben az ellenkezőt állították ; soha azon állítások energikus dementiben nem részesültek. Pedig világos a kérdés, mert azon szempontból is kell a kormánynak álláspontjának lenni, hogy hajlandó-e a quótaemelésbe belemenni: igen vagy nem? Mert ha a kormány ebbe belemenni hajlandó, köteles megmondani azt, hogy mi magunkat ahhoz tarthassuk; köteles azon álláspontját meg is indokolni és ezen álláspontjának jogosultságát kimutatni. Ha pedig nem hajlandó a quótát emelni, abban az esetben is kötelessége állásfoglalását kinyilvánítani, még akkor is, ha a szabadelvű pártban esetleg a hajlandóság erre meg volna és még akkor is, ha az a miniszteri fotelekbe kerülne. (Igás! Úgy van! balfelöl.) De, t. képviselőház, alkalmatlan báró Bánffy Dezsőnek az egyénisége a miniszteri állásra teljesen és minden tekintetben. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy bővebben kell ezen kérdéssel foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom őt magát, valamint sajnálok minden más bűnöst is és szívesen fátyolt vetnék ezekre a dolgokra, ha báró Bánffy Dezső nem volna Magyarország miniszterelnöke. (Úgy van! a bál- és szäsö baloldalon.) És itt ismét engedjék meg nekem, hogy visszatérhessek gróf Tisza István beszédére, a ki, hogy megvédelmezhesse báró Bánffy Dezsőt, olyan állításokat koezkáztatott, — mert hiszen valóságos argumentumokkal őt megvédelmezni senki meg nem kísérletté, lévén az teljes lehetetlenség,— a melyek nem felélnek még a valóságnak. Azt mondja ugyanis gróf Tisza István : »A miniszterelnök úr, mielőtt e ház tagja lett volna, már szerepet töltött be Magyarország közéletében. Mint férfit, mint magyar hazafit parentálták el és jellemezték, midőn megvált a főispáni helytől, az ellenzéki lapok is.« Lehet, hogy voltak olyan ellenzéki lapok, a melyek úgy parentálták el, a mint azt gróf Tisza István képviselő úr mondja; ezekről azonban nekem nincs tudomásom. De felolvasok én egy parentácziót, a mely előttem fekszik, és a mely annál érdekesebb, mert onnan származik, a hol őt jól ismerték, Erdélyből; mert ez egy erdélyi férfiúnak, a képviselőház egyik tagjának, Bartha Miklós képviselő úrnak a tollából ered. (Felkiáltások jobbfelöl: No hiszen! Felkiáltások balfeUl: Mindig áll a szaváért! Zaj.) A Kolozsvárott megjelenő »Ellenzék« napilap régebbi számaiban, a melyek abból az időből származnak, mikor a híres báró Bánffy Dezső főispán úr megvált hivatalától, czikksorozat foglaltatik, a melyet Bartha Miklós írt. A felett folyt a vita, miért kellett lemondania báró Bánffy Dezső főispánnak? Az egyik azt mondotta, mert magyar politikát csinált; Bartha Miklós pedig azt, hogy azért, mert kormányzatát rothadás vette körűi, s mert tűrte a korrupeziót a közigazgatás minden vonalán. És ez az állítás nem puszta állítás. Jönnek borzasztó bizonyítékok, hivatalos adatok- s számokkal illusztrálva. Ezek a következők; (Halljuk/ Halljuk!) »Sikkasztó főszolgabírák.« — »A magyarláposi járás főszolgabírája N. N. elsikkasztott a közadóból 2000 forintot. Dauszky adófelügyelő kiderítette a sikkasztást, feljelentést tett és vizsgálatot kért. E vakmerő lépést, tudniillik a feljelentést, főispáni beleegyezés nélkül követte el a szerencsétlen Danszky, ennélfogva Danszkynak távozni kellett a vármegyéből.« Tibád Antal.: Gyalázat! (Zaj jobbfelöl.) Ivánka Oszkár í A főszolgabíró pedig maradt főszolgabíró. Báró Bánffy Dezső főispán urnak tudni kellett az esetről, mert a 2000 forintot ő fizette meg saját zsebéből. (Egy hang a szélső baloldalról: A jókedvű adakozó!) A főszolgabíró nekibátorodott —

: j ól tette — ... és »újabb eset« is történt, újabban sikkasztván 10.600 forintot. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A károsoknak a vármegye a főispán elnöklete alatt tartott közgyűlési határozat folytán, rovatai útján fizetett vissza 4600 forintot. A többi 6000 forinttal a kincstár károsodott. így akkor szűnt meg az illető főszolgabíró sága. Mi történt vele tovább. — írja Bartha, — nem tudom. De a lényeget — mert a sikkasztás a lényeg a korrupezió bizonyításánál — egész mértékben fentartom.« Tgaz-e ez, vagy ha nem