Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-356
856. országos ülés 1898. november 14-én, hétfőn. 183 Kubik Béla: Hát mondja meg, honnan került elő az a pénz? (Nagy zaj. Haljuk! Halljuk ! balfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Ne tessék minduntalan zavarni saját oldaláról a szónokot. Ivánka Oszkár: Szelid kifejezéssel élve, — nem tudok rá mást, — az nem egyéb, mint egyszerű rágalom, különösen akkor, a midőn már bizonyos jelei mutatkoznak annak is, hogy ha annak a politikai posványnak a vizeit az idő lassanként leszűri, ott a fenéken igen csúnya dolgok fognak majd napvilágra előkerülni. (Zajos helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) De azt is mondja gróf Tisza István, hogy a nemzeti párt a maga mandátumait kölcsönkért néppárti szavazatokkal érte el. Megfelelt erre most Hódossy Imre t. képviselőtársam, de én még ki fogom egészíteni az ő válaszát. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ki mondja ismét ezt? Gróf Tisza István. Emlékszik-e ő arra a bizonyos római levélre, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) melynek írója Tisza Kálmán képviselő úr volt, mely abból a czélból íratott, hogy a katholikus egyházat az ő politikai irányzatának támogatására megnyerje? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mondja ezt az a gróf Tisza István, a ki a múlt országgyűlésen mint Bende nyitrai püspök küldöttje, mandatáriusa és az ő kegyelméből ült itt a házban. (Egy hang balfelől: B észter czébányai!) Hock János: Később áthelyezték Nyitráról! (Zagy zaj.) Elnök: Kérem,ne tessék zavarni a szónokot. Ivánka Oszkár: Mert hisz utóvégre is nem annyira az a kérdés, hogy ki mondja, hanem hogy ki mit mond? (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A néppárti akczió olyan erős volt a választások előtt egyes kerületekben, hogy mi ott jelöltet sem állíthattunk, olyan kerületekben, melyekben azelőtt a nemzeti pártnak erős pozicziói voltak. (Úgy van ! Úgy van! balfelöl.) így például gróf Zichy Jenő bobrói kerületét, Nagy István lövői kerületét, Remete Géza letenyei kerületét, gróf Károlyi Sándor esterházai kerületét úgy elfoglalta a néppárt, hogy ott a nemzeti párt jelöltet sem állíthatott; pedig azon urak, a kik kimaradtak, mind mint igen buzgó, vallásos katholikusok ismeretesek. Ellenjelölteket állított a néppárt: gróf Esterházy Mihálynak Szempezen, gróf Károlyi Istvánnak Nagykárolyban, Kornis Ferencz ellen a tiszalöki kerületben leszavazott az egész katholikus papság. T. ház! Ezek mind tények; de nem tagadom, igen sok esetben a nemzeti párt egyesűit a néppárttal a kormánypárti jelölt ellen. Ezt ellenzéki szempontból, azt hiszem, Hódossy Imre t. képviselőtársam fejtegette s így ezt bővebben fejtegetni nem akarom. De méltóztassék akkor felhozni azt is, hogy hány eset volt, a midőu a szabadelvű párt tőle nagyon távol és nagy ellentétben álló függetlenségi párt szavazataival győzött a nemzeti párt ellen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hány helyen történt, — magam voltam szemtanuja, — hogy a függetlenségi pártiak, elveiknek fentartásával, másutt ennek elhagyásával, a szabadelvű párt jelöltjére szavaztak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Perezel Dezső belügyminiszter úr maga tanúságot vehet róla, hogy ez a bonyhádi kerületben igen nagy dimenzióban megtörtént és megtörtént számos más helyen is. De, t. képviselőház, hiszen Jászberényben a kormánypárt háromszor intézett megkeresést a néppárti központhoz, hogy a jászberényi néppárt szavazatait az igazságügyminiszter úr részére gróf Apponyi Albert ellen megszerezze. (Derültség és felkiáltások balfelöl: Az igaz!) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Én nem intéztem! Ivánka Oszkár: Hát, t. képviselőház, talán ebből ennyi elég! Legyen nekem szabad egypár szóval röviden kitérnem Olay Lajos t. képviselő úr múltkori felszólalására, a ki a múltkor szükségesnek találta, hogy felálljon és igvn éles hangon megmagyarázza, hogy ő milyen rettenetes ellenzéki és hogy mennyire gyűlöli ezt az átkos kormányt. Hát, t. ház, én még azt sohasem tettem, hogy a képviselőháznak megmagyaráztam volna, hogy milyen erős ellenzéki vagyok, de azt hiszem, nincs senki, a ki az iránt kételkednék, hogy valóban az vagyok. (Derültség balfelől.) És ha az én felszólalásaim alkalmával kapok néha egy-egy helyeslést, az kizárólag ellenzéki padokról szokott jönni. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Nem akarok kritikát gyakorolni, távol legyen ez tőlem, mert erre semmi jogom sincs és ízléstelen dolog volna Olay Lajos képviselő úr felszólalásával szemben, csak egy szempontra figyelmeztetem a t. házat, és ez az, hogy a midőn ő az utóbbi időben a képviselőházban felszólalt, az ellenzéki padokról kisebb-nagyobb felháborodás, sokszor csendes rezignáczió nyilvánult meg a hallgatóság részéről, a kormánypárt részéről pedig felhangzottak a tapsok és éljenek. Az csak kétségtelen dolog, hogy éljenezni és megtapsolni minden párt csak azt szokta, a kinek a nézetei az övéivel bizonyos tekintetben kongruensek és a kiknek felszólalását a saját érdekében levőnek tekinti. Szentiványi Árpád: Most nem tapsolnak! Ivánka Oszkár: De nem foglalkozom ezekkel tovább, hanem áttérek annak megindoko'ásárft, hogy miért nem fogadhatom el a napirendet. És itt, méltóztassanak megengedni, kikerülhetetlen az, hogy itt unos-untalan ismétlésekbe ne bocsájtkozzam, mert valamennyiünknek a
