Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

176 356. országos fllés 1898. november 14-én, hétfőn. mint külön közgazdasági terület és külöa vámterület; ellenben a vámszövetség — Zoli vérein — éppen azon egyezmény két. vagy több állam között, a melynél ők lemondanak az önálló gazdasági élet folytonosságáról bizonyos időre és közös vámterületet képeznek. (Helyeslés balról.) A differenczia a vámszerződés és vámszövetség közt éppen az, hogy a vámszerződés mellett a szerződő államok mindegyike külön vámterület marad, holott a vámszövetség megkötésénél az illető két, vagy több állam egy egységes vámterületet képez. (Helyeslés balfelől.) Mármost, ha a vámszövetség nem egyéb, mint közös gazdasági élet létesítésére czélzó egyezmény, mint egy oly egyezmény, a mely két, vagy több államnak kerületét közös vámterület elnevezéssel egynek deklarálja, akkor hogyan lehet azt mondani, hogy vámszövetséget nem lehet csak alkotmányos úton létesíteni, de közös vámterület lehet másként is? Hát talán az elnevezés, a titulus teszi azon szerződésnek, egyezménynek léuyegét és nem annak benső tartalma? (Helyeslés a baloldalon.) De hogy ez így van, hogy a vámszövetség nem egyéb, mint a vámterület közössége, azt a ratio legis-ből is legegyszerűbben kivehetjük. (Halljuk! Halljuk!) Miért van az, hogy az 1867 : XII. törvényezikk vámszövetség megkötését különös alkotmányos előfeltételekhez köti? Miért van az, hogy azt mondja, csak akkor lehet köztünk és Ausztria közt vámszövetség, csak akkor köthetjük azt meg, ha az alkotmányos faktorok egymás közt arra nézve megállapodásra jutnak a 61. §. szerint? Nem azért, mert az egyezménynek »szö vétség « a czíme, hanem azért, mert az 1867: XII. törvényczikk semmiféle közösügyet nem enged a két állam közt elfogadtatni még időlegesen sem másképpen, mint az alkotmányosság teljes előfeltétele mellett és az alkotmányos faktorok közti egyetértés esetében. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Arre ugyan nem lehetne semmi ok, hogy a törvény így szóljon: Egymás közt Ausztria és Magyarország köthet bármilyen szerződést, annak bármilyen tartalma lehet, csak a czíme ne legyen az, hogy szövetség. Ha szövetség lesz a czíme, akkor igenis az alkotmányos faktorok kell, hogy ehhez hozzájáruljanak és ahhoz képest jöjjön létre a szerződés; ellenben, ha annak a tartalma akármi, csak a czíme ne legyeu az, hogy szövetség, akkor azután köthetitek úgy, csinálhatjátok úgy, a mint nektek tetszik, az egészen mindegy. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy az 1867: XII. törvényczikk rendelkezése oda megy ki: Magyarország és Ausztria két külön gazdasági területet képez; mindegyik önálló és független gazdasági tekintetben. Azon ban kész Magyarország vámnzö vétségre lépni, vagyis gazdasági közös ügyet egy bizonyos időre létesíteni, de csak alkotmányos úton, a teljes alkotmányosság feltételei mellett. És erre Deák Ferencznek, azt hiszem, mindnyájan méltányolni fogjuk, nagy oka volt, hogy ezen közösséget, gazdasági közösség létesítését, a közös vámterület létesítését ilyen előfeltételekhez kötötte. Engedje meg a t. képviselőház, hogy erre a kérdésre vonatkozólag, tudniillik a vámszövetség, a gazdasági közösség és a közös vámterület kérdésének fontosságára nézve a nemzetgazdaságtan egyik legismertebb és legjelesebb művelőjének,Roschernek néhány szavát felolvassam : (Hajluk! Halljuk!) >Vámszövetségnek csak az oly államok között van helye és tartható fenn, — ist, haltbar — a melyeknek úgy gazdasági, valamint politikai nézetei és szükségletei sok tekintetben azonosak. Ez jóformán csakis rokon nemzetiségű államok közt fordul elő. Különböző nemzetiségű államok aligha fognak vámunióban soká maradni; vagy pedig, ha az egyik államnak túlsúlya a másik államot a szövetségben maradásra kényszeríti, (Felkiáltások balfelől: Ez a helyzet!) akkor az utóbbi állam az ő nemzeti önállóságát, függetlenségét el fogja veszíteni.« (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ezzel szemben a hatvanhetediki törvényhozás és elsősorban Deák Ferencz arra gondolt, hogy először is minket Ausztria, a melynek nemzetiségei a magyar nemzettel nem rokonok, vámszövetségre ne kényszeríthessen, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) és hogy mi csak akkor lépjünk Ausztriával vámszövetségre ha ez nekünk minden föltételeiben megfelel, elfogadható. Ezért hangsúlyozza a törvény elsősorban a mi különállásunkat, függetlenségünket a vám- és kereskedelmi ügyekben, de másodszor, azt hiszem, bizonyára ezekre a szempontokra való tekintetből, minthogy a mi nemzetünk az ottani nemzetiségekkel nem rokon, azt kívánta Deák Ferencz és az általa vezérelt párt és törvényhozás, hogy köztünk és Ausztria közt csak akkor lehessen szó vám- és kereskedelmi szövetségről, ha legalább politikai tekintetben az alkotmányosság intézményei által meg lesz közöttünk a nézet- és szükséglet-hasonlóság, mert különben, a mint Roscher magát kifejezi, oly államok közt, a melyek közt sem politikai nézetek és szükségletek tekintetében, sem nemzetiségi tekintetben nincsen semmi homogenitás,, nem is volna helyén a vámszövetség. (Úgy van! balfelől.) És így ebből is látjuk, hogy nem az a kérdés, hogy szövetségnek hívják-e ezt, hanem az, hogy a tartalom mi, (Igaz ! Úgy van! balfelől.) mert a gazdasági élet egész mivolta áltaí egy országnak a politikai életére és így a függetlenségére is visszahat. (Élénk helyeslés balfelől.) Az utóbbi napokban két felszólalást hallót-