Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

3S6. országos flléss 1898. november 14-én, hétíGn. 177 tam, a melyek az ellenkező nézetet törekedtek érvényre emelni. Az egyiket gróf Tisza István képviselő urnak felszólalásában látom, a ki ezeket mondja: ^Méltóztassék megengedni, hogy ha ennek a fogalomnak, hogy vámszövetség, vagy nem vámszövetség, egyáltalában komoly közjogi tartalmát keressük, azt csakis abban találhatjuk meg, ha vámszövetségre lépve a magyar állam akarata hozzáfűzetik, höXzáköttetik bizonyos időre a vele szövetségre lépett osztrák állam akaratához ; mindaddig, a míg a szövetség tart, sem az egyik, sem a másik állam egyoldalú intézkedéssel ezen vámszövetség tartalmán nem változtathat. < Hát, nézetem szerint, nem ez a dolog punctum saliense. A vámszövetség közt nem a vámszövetséges állapot közt nem ebben van a lényeges különbség, nem az akaratnak egymáshoz való fűzésében, mert hiszen a közönséges vámés kereskedelmi szerződéseknél is megvan ez az akaratoknak egymáshoz való fűzése; Németország közt és Oroszország közt fennáll egy szerződés, nincs köztük vámszövetség, nincs köztük közös vámterületi viszony, de azért a szer ződés idejére igenis azokban a kérdésekben egymáshoz van fíízve az akaratuk. Nem ebben van tehát lényege a dolognak, hanem a mint kifejteni bátor voltam, a lényege a dolognak az, hogy a szövetségnél közös a vámterület, közös a gazdasági egész élet, holott szövetség nélkül nincsen meg ez a közösség. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Itt van a punctum saliens és nem az akaratnak odakötésében. (Úgy van! balfetöl.) Krístóffy József t. képviselő úr egészen új és az én szerény nézetem szerint Magyarország függetlenségére és legvitáüsabb érdekeire nézve felette veszedelmes elveket fejteget. Méltóztassék meghallgatni ezen pár szót, melyet ezen kérdésekre vonatkozólag a képviselő úr a többi közt mond: »Abban, úgymond, minden oldalon egyetértünk, hogy ha a szövetség megkötése a törvény 61-ik Szakaszában előírt módon nem sikerül, az országnak a 68. szakaszban biztosított önálló törvényes intézkedési jogát kell igénybe vennünk.« Ebben nincs kétség. (Olvassa) : »Itt azonban diametrális irányban eltérnek utaink, mert mig mi ezen oldalon azon meggyőződésben élünk, hogy az önálló rendelkezés annyit tesz, mint szabad akaratunk szerint cselekedni, addig az igen t. függetlenségi párt — s erre az álláspontra látszottak átsiklani az igen tisztelt nemzeti párt egyes szónokai is, — Madarász Józsefi Éljenek! Hódossy Imre! . . . ezzel szemben azon állítást szegzik a többség ellen, hogy a kiegyezés alkotói a 68 ik szakaszban nem Magyarország szabad rendekezési jogát, hanem az önKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVIII. KÖTET. álló vámterület és a közgazdasági különválás kényszerét helyezték el.« (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) A képviselő úr tehát úgy állítja oda a dolgot, mintha itt valami zsarnokság szándékoltatnék gyakoroltatni, és a mi gazdasági önállóságunkat és szabadságunkat a kényszer gyűlöletes kifejezésével illetve, meg akarja azt velünk gyűlöltetni. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István A kis óriás! Bartha Miklós: Neki a szabadság bilincs ! Ivánka Oszkár: Makói észjárás! Justh Gyula: Nem makói, hanem bolond! Hódossy Imrei Ez épen olyan, mintha azt mondanók, hogy, mert a mi törvényünk azt mondja, hogy törvényt hozni, magyarázni csak az országgyűlésnek szabad ő Felségével, ez a nemzetre nézve gyűlöletes országgyűlési kényszer. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Adót kivetni, katonát szedni és fizetni nem szabad máskép, csak ha azt az országgyűlés megszavazta; ez egy gyűlöletes országgyűlési kényszer. (Tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az ilyen szavakkal lehet játszani, de azt senkisem fogja mondani, hogy ez helyes felfogás. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon,) Méltóztassék továbbá, t. ház, ezen kifejezéseket és szavakat szemügyre venni, a melyeket itt Krístóffy úr használ: »gazdasági különválás kényszere«. A képviselő úr, úgy látszik, azt tartja, hogy Magyarország és Ausztria eredetileg és voltaképen össze vannak kötve gazdaságilag, és hogy itt valami különös eljárás szükséges ahhoz, hogy egymástól elválasztassanak. Visontai Soma: Az iskola hatása, a tanítási irány ! Bartha Miklós: Féltudás ! (Halljuk ! Halljuk!) Hódossy Imre: Hiszen ez az egésjs államjogi viszonynak fejeíetejére állítása, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és minden esetre egy egészen megfordított felfogása. Hiszen Magyarország és Ausztria két külön és önálló állam, két külön gazdasági egyediség, két külön gazdasági teriilet, melyekre nézve csak arról lehet szó, hogy hogyan lehet közöttük valamely egyezséget megkötni; hogyan lehet azok között valami együttélést létesíteni, nem pedig arról, őket elkülöníteni, hogy hogyan lehet mert időlegesen a vám- és kereskedelmi szövetség által egyesülhetnek, de nem szükséges őket aztán külön elválasztani, hanem a mint a szövetség lejár, ipso facto elváltak. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) 23