Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

174 356. országos ülée 1898. november 14-én, hétfőn. még a közvélemény szavánál is fontosabb elö*ttem

t kivel én soha nem alkuBZom, mert parancsát szentnek tartom 8 kinek neheztelését magamra nézve legsúlyosabb csapásnak tekinteném, s ezen htí barátom: ön]elkiismeretera.« Ennek a parancsát követjük mi, t. képviselőház, ennek a parancsát követem én is itt, midőn a felhatalmazási törvényjavaslat napirendre tűzéséhez nem járulok. (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnöki Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Hock János jegyző: Hódossy Imre! Hódossy Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azért kértem engedélyt a fölszólalásra, hogy egy közjogi felfogást hozzak ismét szóba, a melyet az utóbbi napokban a kormánypártnak két igen tisztelt nagyérdemű képviselője itt képviselt. Mielőtt azonban felszólalásomnak ezen íulajdonképeni tárgyára áttérnék, mellékesen még egy más ügyet sem hagyhatok szó nélkül. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az ellenzék részéről az utóbbi napokban a kormány ellen igen súlyos vádak lettek hangoztatva; különösen az utolsó választásokra vonatkozólag, nem kevesebbel lett vádolva a kormány, mint azzal, hogy ezeknél az utolsó választásoknál, a hivatalos erőszaknak és a hivatalos megvesztegetésnek mindenféle eszközeit alkalmazásba hozta, tehát oly eszközöket, melyek a tisztességbe és a büntető törvénykönyvbe is beleütköznek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel szemben mit láttunk? Nem azt, hogy ez megezáfoltatott volna, hanem először azzal álltak elő, hogy más részen is történt megvesztegetés, nevezetesen a nemzeti pártnak is volt egy pénztára, a melynek rendeltetése hasonló lett volna. Ez sem védelem és czáfolása ugyan azoknak, (Igaz! Úgy van! a baloldalról.) hanem még ezt a párhuzambavonást is megsemmisítette a nemzeti párt nagyérdemű elnöke Horánszky Nándor, midőn előadta, hogy ő kész beszámolni arról a pénzről, melyet ő legális választási czélokra kezelt, de hasonlót kér a másik oldalról. Erre — úgy látszik — nem vállalkoztak a másik oldalon ; (Igaz ! Ügy van ! a bal- és szélső baloldalon.) és miután ez is megsemmisült, valami más után láttak s akkor rájöttek egy roppant nagy dologra, melyet párhuzamba vontak a hivatalos erőszakkal és a hivatalos megvesztegetéssel, és ez az, hogy Sárosmegyében paktum lett kötve a nem zeti párt és a uéppárt közt ezekre a választásokra. Ugyan kérem, hogy lehet ilyen két dolgot egymással párhuzamba vonni? Hivatalos erőszak, hivatalos megvesztegetés egyrészről, és ezzel szemben két ellenzéki pártnak állítólagos paktuma másrészről. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Az mondatott itt a napokban, hogy a nemzeti párt ezt helyesen nem tehette, mert hiszen mindig dezavuálja a néppárt elveit, nem helyesli az ő programmját. Ez tökéletesen igaz. De mi nem értünk egy&t a függetlenségi pártnak a programm jávai sem, és azért én minden perezben kész vagyok a függetlenségi párttal paktumra lépni azért, hogy a kormáuynak a pártját megbuktassam. (Helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Az minden ellenzéki pártnak politikai joga, hogy a maga elveinek intregitását fentartva, egy más ellenzéki párttal együtt harczoljou a közös veszedelem, az ilyen kormány ellen. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mondom, nem is lehetett tehát ezeket egymással szembe állítani és párhuzamba vonni. De azért mégis fel kellett ezt hoznom, már csak azért is, hogy kimutassam, hogy még ott is, a hol tulajdonképen egy semmiségről van szó, mily nagyon kevéssé hiteles adatokkal szoktunk a másik oldalról találkozni. Azt az állítást ugyanis, hogy Sáros vármegyében a nemzeti párt paktumra lépett a néppárttal, már másodszor halljuk a túlsó oldalról. Először Í897. évi május havában merült fel ez az állítás a budgetvita alkalmából. Akkor gróf Tisza István képviselő úr a következőket mondotta (olvassa): »Tudoinásom szerint a Szepességben és Sárosmegyében is határozott kartellre, határozott megegyezésre lépett a nemzeti párt a néppárttal és egy közös ellenzéki akcziót indított és tartott végig az egész választási mozgalomban.« És megint máshol (olvassa): »Merike állítani, hogy a szepesi és sárosi választásoknál nem közös akcziót indított a néppárt a nemzeti párttal?« (Felkiáltások balfelől: Hát aztán!) Ha így volna is a dolog, mondom, én ebben semmit se találnék, a miről meg ne vallhatnám, hogy így van. Polónyi Géza: Újvidéken a szerbekkel szövetkeztek Ugron Gábor ellen! (Zaj.) Elnök (csenget): Ne tessék a szónokot zavarni! Hódossy Imre: Ezzel szemben kettőt vagyok bátor kiemelni. Először is én, mint a sárosmegyei nemzeti pártnak az elnöke, ezennel kijelentem, hogy én a múlt választások alkalmával sem azokat megelőzőleg, sem azoknak menete alatt, sem azutáa semmiféle néppárti férfiúval arról egy szót sem váltottam soha, hogy mi valami paktumra lépjünk, vagy, hogy egymást valahol támogassuk. (Zaj balfelől.) Én ezt már gróf Tisza István első felszólalása alkalmával elmondhattam volna, de a vármegyében kevesebbet lévén, meg akartam győződni