Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-356
166 856. országos ülés 1898. november 11-én, hétfőn. Szentpály Jenő: Az oly csekélység, oly elcsépelt dolog, hogy annyiszor említeni igazán unalmas. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Visszatérek leszedem fonalára, mert a t. képviselő úr engem zavarba nem hoz, (Derültség jobhfelől. Halljuk! Halljuk!) Mondom, humoros jellege volt az akkori obstrukcziónak. A balközép egyik kedvelt férfia, Maksay László hosszasabban beszélt a szelek eredetérő], és ez illusztrálva közkézen forgott a képviselőházban. A 48-as párt egyik tagja, Kiss János, — Madarász József képviselő úr emlékezhetik rá — reczitálta a bibliát. Akkor, t. ház, oly éles megjegyzések nem röpködtek a levegőben, és egymással szemben ilyen kifejezéseket nem használtunk. Kubik Béla: Nem költöttek három milliót! Szentpály Jenő: Megbecsültük egymást és nagyon óhajtandó volna, t. képviselő urak, hogy most is így tennénk, mert a szerint becsülnek meg bennünket elleneink is. Ezzel végzem beszédemet; elfogadom a javaslatot. (Éljenzés jobhfelől.) Elnök: Rakovszky István képviselő úr félreértett szavait kívánja megmagyarázni. Rakovszky Istvánt T. ház! (Halljuk!) Félreértett és félremagyarázott szavaim helyes értelmének helyreállítása ezéljából kérek szót. Az előttem szólott t. képviselő úr szükségesnek látta hivatkozni egy általam tett kijelentésre. Tette ezt a hivatkozást, a mint hozzá vagyunk szokva, elferdítve és nem az én nyilatkozatomnak megfelelően. Daczára annak, hogy közbeszólásommal figyelmeztettem, hogy én ezt nem úgy mondottam, ő azt erősítgette, hogy igenis úgy mondtam, és ezen kitétel: »bizonyos körülmények beálltávak akkor nem hangzott el itt a házban. Kezeim közt van a ház naplója, a mely a leghitelesebb tanú arra, hogy mit mondtam, mit nem, Én akkor a következőket mondottam: (Olvassa): •»Vájjon igaz-e az, vájjon áll-e az, hogy a midőn itt a közjogi alapon álló ellenzék az indemnity ellen egy elkeseredett, de törvényes harczot folyta*", ugyanakkor megtámadja és obstrukeziót folytat a kiegyezés ellen? T. ház! Ez nem való; ez nem áll. Én magam a kiegyezés rendíthetetlen hive vagyok. Azért vagyok rendíthetetlen hive, mert én a kiegyezésben látom leginkább megvédve a monarchia, Magyarország és a dinasztia érdekeit. Es itt, t. ház, egyéni nézetemnek adok kifejezést, melyért engem egyedül terhel a felelősség, midőn azt mondom, hogy oly fontosnak tartom ezt a kiegyezést, hogy bizonyos körülmenyek, bizonyos előfeltételek beálltával, én még súlyos anyagi áldozatok árán is megkötendőnek tartom.* Madarász Józsefi Elég rossz volt az a mondás. (Mozgás jobbfelöl.)) Rakovszky István: »Bizonyos körülmények között«, ezt mondottam, és ezt vette tagadásba a t. képviselő úr. (Ellenmondások jobbfelől.) A második dolog az, hogy én akkor, midőn ezt mondottam, ezt saját nevemben, a magam felelősségére mondtam, úgy, hogy ebből konklúziókat arra a pártra, a melynek én is tagja vagyok, levonni nem lehet. Szentpály Jenő: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Személyes kérdésben kérek szót. (Mozgás.) Elnök (csenget): Tessék, joga van hozzá. Szentpály Jenő: Én a naplót nem olvastam, de itt voltam a t. képviselő úr beszéde alatt. Ezt a passzust, a melyre hivatkozni méltóztatott, nem hallottam, de tudom, hogy azután épen ezért a kifejezésért, melyet említettem, a t. függetlenségi és 48-as párt részéről megtámadták. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Most is rosszaljuk!) Ezzel azt hiszem, eleget mondtam. Hock János jegyző: Jagics József! Jagics József: T. képviselőház! Engedje meg nekem a t képviselőház, hogy az indemnity-javaslat napirendre tüzese dolgában a t. háznak szives figyelmét és türelmét csak rövid időre igénybe vehessem. (Halljuk! Halljuk!) Nem kérem ezt azért, hogy a t. túloldal részéről fenforogni állított obstrukcziónak fonalát tovább húzzam és fejleszszem. Felszólalásomra, hogy előre is jelezzem, gróf Tisza István képviselő úrnak pénteki beszéde szolgáltat alkalmat, a mely alakilag és tartalmilag, elismerem, nagy beszéd volt, bő és sok oldalú anyagot szolgáltat különösen az ellenzéki pártoknak a tüzetes megvitatásra. (Halljuk! Halljuk!) Előre is kijelentem, hogy gróf Tisza István képviselő úrnak közjogi fejtegetéseire és ezekből a fejtegetésekből vont következtetéseire kiterjeszkedni nem fogok, különösen és főképpen azért nem, mert közjogi érveléseire a nemzeti párt részéről gróf Apponyi Albert vezérem úgy deczemberi, mint legközelebbi beszédében már előre megadta a választ. Az, a mit közjogi állásfoglalás szempontjából az igen tisztelt képviselő úr mondott, nem egyéb, mint nyilt megkerülése, meghamisítása magának a törvénynek, (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) megszegése annak a megegyezésnek, a mely köztünk a 67 : XII. törvényczikk és az 1898 : T. törvényczikk tekintetében létrejött. (Igaz! Úgy van} a bal- és a szélső baloldalon.) Ha csak rövid visszatekintést vetünk ennek a háznak négy hét óta folyó vitájára, ha csak pillanatnyi megfontolásra méltatjuk is azokat az inczidenseket, a melyeknek, szemben a t. miniszterelnök úrral, fül- és szemtanúi valánk, és ha mindezekkel egybevetjük gróf Tisza István beszédét,
